Téli áruló, avagy a kőpenge

Nem könnyű manapság a szakértőknek, sajnálom őket nagyon. Egyre másra melléfognak és ezzel súlyos csalódást okoznak nekünk. Pedig annyira bíztunk bennük. Rájuk hagyatkoztunk, mondván, ők aztán értik a dolgukat, hiszen nincs más dolguk, csak a szakértés. Egy profi szakértő mást sem tesz, mint főállásban figyel, adatot gyűjt, elemez és szakért. Lássuk be, ez nem egyszerű feladat, no, de nincs is más dolga, csak ez. Nem kell aggódnia a mindennapi betevő miatt, nem kell bevásárolnia, orvoshoz vinnie a gyereket, munkát keresnie, autószervizben, postán sorban állnia.
Íme, néhány látványos melléfogás az utóbbi idők kínálatából: A tojás fogyasztása ismét egészséges, pedig azelőtt veszélyes mértékben emelte a koleszterin szintemet! Az egykori ragyogó tervről, a dunai vízlépcsőről kiderült, hogy súlyosan káros a környezetre! Az, hogy nem megyek a zöldbe, mert esőt jósoltak, pedig szépen süt a nap, az csak úgy előfordul. Aztán itt van ez a váratlan gazdasági válság, amely úgy zúdult ránk minden figyelmeztetés nélkül, akár a cunami! A szakértők meg csak széttárják a kezüket és megrántják a vállukat. Fogalmuk sincs arról, hogy mi történik, miért, és hogy mit kellene tenni?
Ezen gondolkodtam a minap, a sarkon álldogálva. Nincs kuncsaft. Ma sincs. Attól tartok, nem igazán jó ez a hely. Pedig jól látható vagyok, a villamosmegállóból is remekül idelátni.
Valamikor régen nem voltak szakértők, csak gondolkodó, okos emberek. Hányan adtak új irányt a világ folyásának? Pedig nem ez volt a főfoglalkozásuk. Szókratész, a filozófus katona volt, Herbert Spencer, szintén filozófus, iskolamesterként dolgozott. Könyvkötő volt Michael Faraday, a feltaláló és nem iskolában tanulta a szakmát Fellner Jakab, a híres építész sem. Egyszerű emberek voltak, akik mertek gondolkodni. „Akik a legélesebb elméjűek és a legjobban dolgozzák ki gondolataikat, hogy világosan és érthetően kifejtsék, azok tudják meggyőzni az embereket arról, amit állítanak, ha paraszti nyelven beszélnek is és sohasem tanultak retorikát.” /Descartes/ Hol vannak manapság a gondolkodó emberek? Mert, hogy vannak, abban biztos vagyok. Csak valahogy leszoktak a gondolkodásról. Megülnek, ráhagyják a gondolkodást a profikra. Minek túráztassák az agyukat, ha egyszer ott vannak a szakértők, akiknek csak ez a dolga?
A sarkon állva, senkitől nem háborgatva, ráérek gondolkodni. Okos dolog volt olyasmibe vágnom, amit nem csináltam korábban? Csak elmennek az emberek mellettem, laposan odapislantanak a kínálatra, meg sem torpannak. Pedig már változtattam a feliraton is. A piros betűk azt hirdetik, hogy a könyvem Angliában dolgozó magyarokról szól. Középkorú házaspár vonul el mellettem, az asszony erősen dohányzik, odaszól: Mi nem megyünk el innen! Ide születtünk, itt is halunk meg! A szégyenlős mosolyú fiatalember – lesír róla, hogy hónapok óta munkanélküli – megfogja, majd visszateszi a könyvet. A közeli panelház alatti kis élelmiszerbolt előtt söröző férfiak diskurálnak. Senki nem vesz könyvet. Gondolkodhatok kedvemre.
Új dologba kezdtem, igen. Olyat próbálok, amit eddig még soha. Amikor nyugdíjba mentem, belém nyilallt, hogy oh, jaj, mennyi mindent nem csinálhatok már ezután! Aztán meg az jutott eszembe, hogy talán megpróbálhatnék olyasmivel foglalkozni, amivel eddig nem foglalkozhattam. És most könyvet árulok, a saját könyvemet.

Nicsak, ki jön ott? Édesanyámat látom közeledni. Szürke, kapucnis dzsekijében billeg felém, messziről integet. Gondoltam, meglátogatlak! Alig találtalak meg! Fogy a könyved? Viszik? Miután így ketten egy csoportosulást képeztünk, többen is megtorpannak a pult előtt. Ez valami varázslat? Csak lesek. Anyám barátságosan invitálja közelebb a bámészkodókat. Hiszen ő kereskedő volt egész életében, jövök rá, tud bánni a vevőkkel! Rájuk mosolyog, üdvözli, megszólítja őket.

Anyám elment. A munkából hazatérők tömegétől feketéllik a villamos megállója. Nálam a sarkon ismét nyugi van. A nyugalom az embernek nem a természetes állapota, tűnődöm. Mindig akkor fejlődött az emberiség, amikor nehezebbé vált az élete és gondolkodnia kellett a kilábalásról. Mégis mindenki nyugalomra vágyik. Nyüzsgés és pezsgés kell, gondolkodni, újba kezdeni, az öregek tapasztalatát segítségül hívni, hagyni a szakértőket a csudába! Civilek, okos, hétköznapi, egyszerű emberek, hajrá, gondolkodjatok!
A gondolatok jönnek egymás után, furcsák, és szokatlanok. Az új dolgokról, az újításról elmélkedem, arról, hogy a gondolkodás hogyan változtathatta meg az ember életét. Mert az változtatta meg, abban bizonyos vagyok. Valamikor réges-régen, a Paradicsomkertben, Ádámnak alaposan lenőtt a haja és a szakálla. Ekkor Éva gondolkodni kezdett. Csinálni kellene valamit ezzel a lobonccal! Felvett egy kavicsot a folyóparton, lepattintotta a szélét és a keletkezett pengével ügyesen levágta Ádám haját. Hát így indult el, véleményem szerint az emberiség a technikai fejlődés útján. A gondolkodásnak hála, megoldottam egy problémát. Az én megoldásom is van olyan jó, mint egy profi szakértőé!
Mi legyen a könyvekkel? Este felhívom a barátaimat, látogassanak meg a könyves standomon és legyenek szívesek, képezzenek tömeget előtte. Én meg majd rámosolygok a vevőkre.

Sikeres vizsga

Az alábbi kérdéseket kaptam filozófiából:

1. Kik voltak Eros szerelemisten szülei és mik a tulajdonságai Szókratész szerint? (Platon: Lakoma)
2. Descartes filozófiája.

Legyünk tömörek és gyorsak, kérte tanárnőnk. Ennek a kérésnek gyakorlati okai voltak. 30 fős volt a terem és több mint 100-an akartak vizsgázni. Tehát turnusokban adtunk számot a tudásunkról. A rendelkezésre álló 15 perc alatt csak izgulni lehetett, rájönni, hogy az agyam üresen kong, akár egy bádogvödör. Hogy is hívták Eros szüleit? Sehogy sem jutott eszembe. Mégis lóhalálában írtam, írtam, attól tartok, ilyen "tömörvödör" sosem voltam életemben.

A fél kettes gyorssal már robogtunk is Pest felé. Gödöllőnél jártunk, amikor útitársnőmre, Barbira, derült égből lecsapott a törvény szigora. Többszöri jegyellenőrzés után (csak úgy hemzsegtek a kalauzok a vonaton) hatalmas termetű kalauz-ellenőr kérte a jegyünket.

(Itt jegyzem meg, hogy egy kalauz-ellenőr ne is legyen nyiszlett és vézna, legyen legalább másfélszeres tömegű, mint egy kalauz!)

Barbit 9.000,-Ft-ra bírságolta, mert a diákigazolványa szerint dabasi lakos, de csak Budapestig szólt a jegye. A szabály az szabály, a kedvezmény kizárólag a Dabas-Miskolc viszonylatra érvényes. Hiába mondta ő, hogy busszal egyszerűbb neki bejönni Pestre, nem használt semmit. Kötelező végig megvennie a vonatjegyet! Így hát leszállás után, több megbírságolt diákkal együtt elkezdtük bejárni a Keleti pu. pénztárait, információs pultjait és ügyfélszolgálati irodáit. Végül kiderült, hogy van megoldás! Amennyiben 60 forintért vásárol Barbi egy útvonal igazolványt a Budapest-Miskolc szakaszra, akkor a birságnak egy részét, "csak" 1.000 forintot kell befizetnie és attól kezdve jogosult a Budapest-Miskolc közötti félárú kedvezményre.
Szerintem értelmetlen és fölösleges volt ez a hercehurca, ellenben nagyon magyar és nagyon kelet-európai...

A filozófia jegyet már másnap megkaptam. A tanárnő 4-esre értékelte az erőfeszítéseimet.

:)

Novemberi tél/Winter in November

Pesten sűrűn esett,




és csupa fehér lett minden.




Még reggelre is megmaradt a hó.
Nincs mese, megérkezett a Tél!

A másság elfogadása

Az elmúlt hétvégén három napot töltöttem Miskolcon, az egyetemen.
Pénteken az Európai Unió történetéről hallgattunk egy előadást, ez 10-16 h-ig tartott. Miután megbeszéltük, hogy miből vizsgázunk majd, a szállásunkra vonultunk. A szállás fizetésekor már fel tudtam mutatni a diákigazolványomat, amit délben hoztam el a tanulmányi irodáról. Most hiszem el igazán, hogy diák vagyok, hiszen "papírom" van róla!

Másnap kilenckor kezdődött a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgy előadása. A Fekete Doboz filmjét néztük meg, melyet Surányi Judit antropológus készített 2002-ben. Kitűnően szerkesztett dokumentumfilmet láttunk, "Tiszta románc" volt a film címe és két hajléktalan fiatalról szólt. Krisztináról, aki marketinget tanult valahol és Balázsról, az alkoholista-szipus, 29 éves fiúról. A film zenéjét Bujdosó János írta, a film elkészítését az Ifjusági és Sportminisztérium is támogatta.
A vetítés után a tanár úr elmondott néhány műhelytitkot.
A filmkészítő két évig élt együtt a szereplőkkel, s 100 órányi felvételből szerkesztette az 50 perces filmet. Felszólította a hallgatóságot, minket, hogy mondjunk véleményt a filmről. Hasonlítsuk össze a Nanuk az eszkimó c. filmmel, és próbáljuk megfejteni, mi lehetett az alkotó szándéka? Meg kell, hogy mondjam, számomra a film sokkoló volt. A lépcsőházban szükségét végző és a kukából kiszedett csirkecsontot rágcsáló fiatal férfi látványától kavargott a gyomrom. A hozzászólásomban elmondtam azt, hogy Nanukot, az eszkimót tiszteltem a megélhetésért vívott harca miatt a sarkvidéki környezetben, amit a családjáért és a gyermekeiért tett nap mint nap. Igen kevéssé tisztelem a hajléktalan fiatalokat, holott ők is küzdenek a mindennapi betevőért, pálinkáért és hígítóért. A tanár úr szerint az én felháborodásom nem antropológus nézőpontot tükröz. Mindkét fajta emberi küzdelmet csodálni kell és el kell fogadni, hogy ilyen életet élő emberek is vannak. Az igazi antropológus ugyanis feladata szerint megtalálja és felmutatja az egzotikust a saját társadalmában, környezetében. Vagyis a bemutatás a célja, semmi egyéb, a legkevésbé sem az ő dolga a kiút keresése.
Hogy tükröt tartson a társadalom elé, azzal foglakozik a szociológia. Nem értem még teljesen, hogy miben különbözik egymástól a két társadalomtudomány? Azt mondják, vannak átfedések, engem azonban az eltérések érdekelnének inkább. Egyébként MA-s szociológusok is részt vettek az órán, ami véleményem szerint abszolút indokolt volt.

Vasárnap óriási ködre és csípős reggelre ébredtünk.
Délelőtt a fiktív kutatási terveket értékelte tanárunk a Kutatásmódszertan órán. Szerencsére az enyémet, - melyet a szerencsejátékkal és a babonákkal kapcsolatban ötlöttem ki - elfogadta, sőt jónak találta. A délutáni óra, melyen antropológiatörténettel foglalkoztunk volna, elmaradt.
Attila, egy csoporttársam hozott fel Pestre, kocsival. Útközben az ikreiről mesélt, Balázsról és Alexandráról, meg arról, hogy hogyan sikerült Káposztásmegyerről vidékre költözniük.
Délután háromkor már otthon is voltam.
A következő egyetemi időpont: Dec 10. filozófia vizsga.




Ezt a buszmegállót péntek éjjel rongálták meg. Azt hiszem, mint antropológus el kell, hogy fogadjam azt, hogy léteznek vandál emberek, de mint magánember és állampolgár felháborodok.
Attól félek, egyfajta skizofrénia felé tartok!

A helyzet fokozódik...

Még sötét volt, amikor a vonatom indult, péntek reggel, 6 órakor.
Az egyetemen megérdeklődtem, hogy megérkezett-e már a diákigazolványom? A nyugdíjas igazolványomban ugyanis elfogytak a félárú utazást biztosító ablakok. Hát nem érkezett meg.
- Mit gondol! Csak szeptember elején adta be a kérelmet! December előtt nem várható, hogy megérkezik!
Európa történeti régióiról tanulunk ma. A régiók kijelölése ahány annyiféle. Folyók, hegyek mentén, vagy éppenséggel égtájak szerint. A lényeg az, hogy ismernünk kell Európát. Kis barátnőm, Barbi, földrajzból is érettségizett nemrégiben, neki nem lesz gondja a vizsgán az üres Európa térképbe berajzolni a Pripjaty-mocsarakat, a Morava folyót, a Sumava hegyet, a Kola-félszigetet, a Lipari-szigetet, a Szandzsákot vagy Nyenyecföldet. Nekem annál inkább!

Az ebédszünetben kikértem a könyvtárból az egyik tanárom meseelemzését, Ámi Lajos: Pájinkás János c. meséjéről. Ámi Lajos egy analfabéta cigányember volt, ám 262 darab pompás meséjét jegyezték le, ezek közül elemezte az egyiket "Népmese és a modernizáció kapcsolata" címmel. Az elemzést elolvasva átfutott rajtam, hogy ilyesmivel jó lett volna foglalkozni eddigi életem folyamán. Továbbsodorva ezt a gondolati szálat megállapítottam, hogy valamiképpen mégis jó, hogy érett fejjel kerülök kapcsolatba magyarázó, elemző, vagyis gondolatokat irányító műhellyel. A gondolkodásom függetlenül fejlődhetett, az autodidaktákra jellemző átfogó világképet keresve. Én azért vagyok itt, mert azokat az önálló gondolatokat szeretném kiteljesíteni.

Este az "Ismerd meg Miskolcot!" mozgalom keretében Barbival megkerestük a Karacs Teréz (Híres tanár és nőnevelő volt Kossuth idejében) kollégiumot, éjszakai szállásunkat. A villamosról nézve hangulatos városképet láttam az esti fényekkel megvilágítva.
Másnap kiderült, hogy az órarendünk téves. A megadott helyen a megadott tanár nem a mi óránkat tartja szociológiából. A mi óránkat délután akarja tartani, amikor nekünk viszont egy másik tanárral lesz szemináriumunk. Mindössze hatan voltunk. Mit volt mit tenni, a tanárnő beültetett minket az órára. Azt mondta, hogy majd tőlünk azt az anyagot fogja kérdezni, amit leadott. (Etnometológia. Ez egy olyan vizsgálati módszer, amely krízishelyzetben lévő emberelet vizsgál.) Délután alapvizsga tételekkel foglalkoztunk, én Herbert Spencer fejlődéselméletéről beszéltem, jobbára felolvastam a nyolc oldalt, amit írtam. A tanárnő jól fogadta, alig kell kiegészítenem valamivel. Ha azt elvégeztem, leadhatom osztályzásra.

Este az egyetemi kollégiumban volt a szállásunk Barbival. Miután lepakoltunk, (Ismerd meg Miskolcot!) elsétáltunk a közelben megnyílt új TESCO-ba. Döbbenetes, hogy úgy adták át az áruházat, hogy nincs odavezető gyalogogút, ill. csak egy darabig van. Közvetlenül az áruház parkolóját gyepen, dombon, vasúti sineken átbukdácsolva lehet csak megközelíteni. Autó nélkül nem érdemes odamenni.
Instant levest "főztem" magamnak, megfürödtem és sokáig beszélgettünk.
Kicsit gondterhelt vagyok Barbi miatt, mert egész nap az egyik csoporttárs fiúval beszélgetett a szünetekben. Helyes fiú, nem az a gond, csakhogy Barbi az én társaságom, ha egy fiúval összejön, én újból egyedül leszek. Na majd csak lesz valahogy!

Vasárnap délelőtt ismét fényképezni tanulunk. A terepen dolgozó antropológus régi fényképeket, tárgyakat, személyeket, épületeket és környezetet dokumentál, ezeket lehetőleg jó minőségben kell lefényképeznie. Az óra végén feladatot kaptunk, mely jegyre megy: 3 db családi fotó fényképezése, 2 lap egy könyvből, 1 db tárgyfotó, egy 15 képből álló fotósorozat élő személyről és környezetéről. Ebédszünet után fiktív kutatási terv készítése a feladat, én a "Ma élő babonás szokások" c. témát választottam. Dec 12-ig kell leadni a kész tervet és a hozzá tartozó annotált bibliográfiát. Ez egy irodalomjegyzék a könyvek rövid tartalmával.
Már háromkor eljöttünk az egyetemről.
Hárman, én, Barbi és a "fiú."

Sajnos, hiába jöttünk el előbb, nem volt korábbi vonat és a fél ötös IC vonat húsz percet késett. De legalább volt ülőhelyünk!
Ezen a hétvégén is jól éreztem magam. Rengeteget gyalogoltam, mert az egyetem területe igen nagy. Ami nem volt jó: az átlagosnál többet költöttem, mert meg kellett vennem egy pár könyvet és jegyzetet.
Az idén még kétszer kell leutaznom, aztán januárban jönnek a vizsgák.

A természet képei Káposztásmegyeren, ősszel

A Farkaserdőben már több levél van lent, mint fent.











Ezeket a tujákat tizenhét évvel ezelőtt ültették Robika emlékére.










Egy napon egy kisfiú kiszaladt az útra a labdája után.















Nem messze a lakásomtól virágot ültettek, így tél elején.
Novenberben két hétvégét töltök majd Miskolcon.

November elsején, halottak napján

Halottak napján Vác felé tartottunk az új Megyeri hídon át.



















Szokatlanul meleg, szép napsütéses idő volt aznap. Pillangók sütkéreztek a sírokra helyezett virágokon.

Ahol élek 2 /My Living Place 2

Csíkok és vonalak...











...és egy modern kopjafa.

Bevezetés az antropológiába

Mit építenek a tanszék közelében?














Nem mást, mint sportuszodát!

Tanárunk egyik kezében kréta, másik kezében zsebkendő. Lázas. Betegen tartja az órát. Elmélettel kezdtünk, majd a szünet után megnéztük J.A. Flaherty (1884-1951) ötven perces "Nanuk, az eszkimó" c. filmjét. (Nanook of the North) A film 1922-ban készült fekete-fehér némafilm. A filmes igazi kultúrális antropológus terepmunkát végzett - ahogy kell! Tizenhat hónapon keresztül élt és vadászott Nanuk családjával. Visszatért közéjük, hogy filmes beszámolót készítsen fagyos életükről. Később a szemére vetették, hogy romantikus képet festett az eszkimókról, hogy megrendezte a jeleneteket. Hogy népviseletbe öltöztette "szinészeit", amit azok akkoriban már nem viseltek.
Nekem, mai nézőnek, nem tűnik mesterkéltnek a film,romantikusnak még kevésbé. Az antropológus rokonszenve átsüt a képeken, látszik, hogy szerette, tisztelte, sőt csodálta azokat az embereket. Nanuk a Basset-földön élő inuit eszkimó, a neve azt jelenti: Medve. Állandóan fúj a szél, a táj homoksivatagra hasonlít. Itt él Nanuk és családja az örök jég honában. A kietlen tájon életnek semmi nyoma. Mégis megélnek itt az emberek, ezerszer ügyesebben találják fel magukat, mint bármely más nép a Földön. De, hogy életük minden, csak nem romantikus, azt az jelzi, hogy nem sokkal a film forgatása után Nanuk végleg eltávozott az élők sorából - éhen halt. Rám döbbenetes hatással volt a film. Egyszerre csodáltam az antropológus fickót, és az általa ábrázolt emberek teljesítményét.

Ma arról tanultunk, hogyan dolgozik, milyen az igazi antropológus?
Ilyen: utazik, megfigyel és közreadja.
A túrista csak utazik és megfigyel, de nem adja közre.
A háromperhármas ügynök utazik is, meg is figyel, közre is adja, de munkáját homály fedi.

A csoportunkból mindenki szeret utazni, sőt szenvedélyes világjárók is vannak köztünk. Sokan említették, hogy megérintette őket a távolkeleti, afrikai, délamerikai kultúra. Tibor ma is Londonban él, onnan jár az egyetemre. Egy házaspár (mindketten hallgatók!) többször járt Malajziában, a fiuk egyiptológusnak készül. Egy lány Madrid mellett olyan cigányok közt járt, akik közt ma is él a vérbosszú szokása. Másikunk profi keleti harcművész és filozófus. Van, aki a saját kultúránk furcsaságait szeretné megérteni, a szélsőségesek, drogosok, homoszexuálisok világa érdekli. Ahogy egyre jobban megismerjük egymást, kiderül, hogy miért is jöttünk erre a szakra? Közös jellemzőnk, hogy beleszippantottunk "más" kultúrákba, és rájöttünk, milyen keveset tudunk a nagyvilágról.

Az antropológus igen gyakran kutatásokat is végez. Nincs kecmec, a kutatásmódszertan órán meg kellett tanulnunk kutatási tervet készíteni! Ezt kaptuk házi feladatnak. Néhányunknak, köztük nekem is, már a következő órára el kell készítenünk.
És, ajaj, egyre több szó esik a vizsgákról!
Hazafelé kellemetlen meglepetés ért. Nem volt hely a Pertre tartó intercity vonaton. Így hát csoporttársammal, a 18 éves Barbival a későbbi gyorsvonatra szálltunk. Sajnos, azon sem volt hely! Végig a folyosón álltunk, miközben a vécé felé igyekvők oda-vissza átbukdácsoltak, nyomakodtak rajtunk. A hatvanas években utaztam utoljára ilyen rémes körülmények között! Szerencse, hogy - hála a gondos ápolásnak és a szünetekben való mozgásnak - a visszereim visszakoztak!

Önismeret óra

A hétvégén ismét Miskolcra utazom, antropológiai, kutatásmódszertani és önismereti órák lesznek.
A hét folyamán kiolvastam és kijegyzeteltem az egyik antropológiai alapművet, Urs Bitterli: Vadak és civilizáltak. Ha nem lenne kötelező olvasmány, soha nem vettem volna a kezembe tudománytörténettel foglalkozó írásművet. Nem is tudtam, hogy emberek ilyen könyveket írnak. Bámulatos mennyiségű tudásukat összefoglalják, hogy tárgyilagosan elemezve elémtárják. Ez a könyv egy 400 éven át zajló folyamatot ábrázol arról, hogy miért válaszolt Európa a tengerentúli kultúrákra rabszolgakereskedelemmel, az indiánok kiirtásával és vallási türelmetlenséggel.
Na ja, képtelenség mindent elolvasni! Ez már az ókorban is így lehetett. Olvastam egy helyen, hogy az időszámításunk előtt keletkezett szanszkrit vallási szövegek elolvasásához nem elég egy ember élete!
Az egyetemen úgy tartják, 2 kredithez kb 600 oldal elolvasása szükségeltetik, ill. 1 kredit kb 60 munkaóra ráfordítás. Egy BA diploma pedig 180 kredit.

Az önismeret órát várom a legjobban. Nagyon nehéz az önismeret! Hogy megrőkönyödhetett az első ember, aki rájött arra, hogy a víztükörben saját magát látja! Vajon mikor történt ez a drámai esemény?
Már a delphoi-i jósok is arra bíztatták honfitársaikat: "Ismerd meg önmagad!" Csak azt nem mondták meg, hogy hogyan?
Korunk nagy magyar filozófusa dalban és decibelekkel nyomatékosítva ordította felénk anno, hogy "Láss, ne csak nézz!" Ez is remek tanács volt akkoriban, de a hogyan-ra nem fordítódott elég figyelem.
A kis herceg már többet segitett, amikor azt állította, hogy "Jól, csak a szívével lát az ember!" Hja, könnyű annak, akinek szemek vannak a szivén! Aztán meg, ami a szivén az a száján! Az ilyenek bizonyára pikk-pakk megismerték önmagukat is, meg mindenki mást is.

Szerencsére vannak akik felismerték a 'hogyan ismerjük meg önmagunkat' problémáját és megjelent egy-két jó pszichológiai könyv, ami igazi segítség. Pl. Berne: Emberi játszmák, Sorskönyv, de hozzáférhetőek grafológiai és testbeszédről szólók is.

A mi tanárunk lehet, hogy az alapoknál kezdi majd: Kedves hallgatók! Mindenki vegyen elő egy tükröt, és nézzen bele!
Erre mi belenézünk, elszégyelljük magunkat és hazamegyünk.


Végül minden egészen máshogy történt. Zömmel csoportmunkát végeztünk az önismeret órán. Tesztfeladatok, életrajz, viselkedés, bemutatkozás, a másság elfogadása, hagyományaink, szituációs gyakorlatok voltak a főbb témák. Sokat nevettünk, de egyúttal egymásra is rácsodálkoztunk. Milyen sokfélék vagyunk! Milyen remek emberek élnek mellettünk! Egymáson keresztül magunkat is más szemmel láttuk.
Az egész napos munka után osztályzatot kaptunk.

Az ebédszünetben összefutottam egy nappalis Schlendrián családtaggal. Elujságolta, hogy részt vett a balekoktatáson, sőt, már le is vizsgázott! Hamarosan meglesz a balekkeresztelője, attól kezdve hordhatja a balekgyűrűt. Megkérdeztem, hogy kit kért fel firmának? Hát pont azt, akit én is akartam!
Egy nagy transzparens az egyetemi gólyabált hirdette.
De jó lesz nekik!
Bálozni és bulizni fognak!

Ahol élek/My Living Place

A múlt átalakulása, egy szép kerítés a Fóti úton.

Pingpongasztal a lakótelepi parkban

Templom a Leiningen K. utcában

Városi fa őszi pompában

A kerítésen túl kék az ég

Találkozások/Meetings

1. kép címe:
Hárman.
Három micsoda van a képen? A kitalálók között kisorsolom a helyes megfejtést!
:)













2.kép címe:
Négyen.














3. kép címe:
Tizenegyen. (Class reunion)

Orchidea/Orchid

A repülőgépen könnyebb szállítás érdekében az orchideákról leöntöttem a földet. Gondoltam, majd veszek itthon. Csakhogy nem kaptam. Egy virágárus asszonyság azt tanácsolta, készítsek keveréket fakéregből. Nos, ezek most az általam készített fakéreg keverékben élnek.



Ő jól érzi magát, levelet is hoz.








Ők ketten nem biztos, hogy szeretik a magyar fakérgeket.

Vallástörténet óra

Megint útrakeltem Miskolc felé. Odafelé több izgalom ért, nem indult, átszálltam, épp elértem, ilyenek.
Hangos párbeszéd hallatszott a kupé elejéből: egy ötvenes hölgy egy mosolygós nénikét faggatott egész úton, akiről azt sejtette, hogy elveszett, ezért minél több adatot igyekezett kiszedegetni belőle. A nénike a szivélyes érdeklődést meghálálandó, minduntalan pénz akart a hölgy kezébe gyömöszölni. Miskolchoz közeledve aztán az asszony a jegyzeteivel együtt a kalauz gondjaira bízta a nénit. Míalatt a vonat fékezett, a kalauz a füléhez emelte a mobiltelefont és megnyugtatóan mosolygott a nénikére. Az rögtön elővette a zsebébe gyűrt papírpénzeket és a kalauz felé nyújtotta.
Végig jegyzeteltem a vallástörténet órán, a szünetben gondosan ügyeltem rá, hogy megmozgassam a végtagjaimat: a visszérgyulladásom még nem múlt el teljesen.





Az ablakon túl a Bükk őszi szinei ragyogtak.

A visszaúton beszédbe elegyedtem az utitársnőmmel. Félhomályos fülkében ültünk, a hangszóró egész úton sistergett. Görögországban nem esett eső az idén, mondta. Illetve egyszer mégis esett, amikor a szél elfújta a véletleül lehullott 50 eurós bankjegyet. Futott a pénz után az eleredő záporban. Sikerült megfognia a bankjegyet és fedél alá menekült. Ezután az eső elállt. Minden nyarat Görögországban tölt, ott él a barátja is, aki földműves egy kis faluban. A falusiak szegények és műveletlenek, csodájára jártak a könyvespolcának. A falusi asszonyok a szabad óráikat pletykázással töltik, a férfiak a kávéházban ülnek. Az ötszáz fős faluban 12 kávéház üzemel. Ő szeretne Görögországban élni, bírja a meleget. Imádja a görög kultúrát, most is ógörögből fordít egy álmoskönyvet. Sajnos nem tud mit csinálni a két kutyájával és a kb. huszonnégy cicával, akikkel együtt él egy kis erdőszéli házikóban.
A vonatunk 15 percet késett. Fél tizenegyre értem haza

Ősz/Autumn

Őszi eső











Őszi napfény













Ősz faluhelyen















Hunyadi Mátyás hídja Újpesten.
Saját elnevezésem, mivel ez a híd tervezőjének a neve. És egyébként is reneszánsz év van.










Tükröző felhő, meteorológus csemege!
Csak pár percig volt látható!











Fizikus csemege is lehet, ha jobban belegondolok...













sőt még egy ufológus is elgondolkodhat rajta!

Az európai civilizáció eredete

Kis kavarc volt, hogy mikor kezdődik az óra? Egyeseknek 9 óra állt az órarendjében, másoknak 10 óra. Az enyémben is 9 óra szerepelt. Találgattuk, hogy hogyan lehetséges ez a kettős időpont? András megkérdezte, megvettem-e már a jegyemet hazafelé? Mert ha nem, akkor már ne is vegyem, mert ő is pesti, szivesen elvisz kocsival. A poggyászommal érkeztem, akárcsak Barbi, reggel én is kijelentkeztem a szállásról. Amikor a tanár úr megérkezett és kinyitotta az ajtót, Attila mindkettőnk poggyászát felkapta, és könnyedén felszaladt az emeletre velük.
A mai tantárgy, Az európai civilizáció eredete, engem nagyon érdekelt. Az óra szokatlanul kezdődött. A tanár úr bemutatkozott, néhány szót szólt magáról, majd megkért minket is, hogy mutatkozzunk be! Mondjuk el, miért választottuk ezt a szakot és mi lesz a szakdolgozatunk témája? Én voltam az első megszólaló. Elmondtam, ki vagyok, honnan jöttem és miért, és hogy a szimbólumok jelentésváltozásáról írnám legszívesebben a szakdolgozatomat. - Hm! Nagyon érdekes! Tudja-e, hogy a szimbólumkutatás a kulturális antropológia külön ágazata kezd lenni? És a mellettem ülő Barbinak adta meg a szót. Már a harmadik hallgató beszélt, amikor váratlanul visszafordult hozzám. - És melyik szimbólum érdekli? - kérdezte. - A madár. Az a bizonyos ősi madár, amelyik a már barlangrajzokon is szerepel és amelyből végül a turul lett.
Mindenki beszélt, aztán végre elkezdődött a tanítás. Honnan jöttünk? Kik vagyunk? Merre tartunk? Miért annyira eltérő az európai gondolkodás? A mai mentalitásunk alapjellemzői nagyon ősi eredetűek, legalább 30 ezer évre nyúlnak vissza. Kultúránk valójában nem a római birodalom öröksége, hanem a barbár népek kultúrájában gyökerezik. Fellelkesülten hallgattam e szavakat, mert valahogy mindig is éreztem, hogy ez így van.
Az őstörténet eredetileg a főldtanra, a az őslénytanra és a régészetre épült. Aztán társtudományok jöttek a segítségére, a C14-es radiometrikus kormeghatározás és az oxigénizotópos kronológia, az ökológiai szemléletmód, a genetika, a szociobiológia, a humánetológia, plusz még a paleolingvisztika. Így vált napjaninkra az östörténet szupertudománnyá. Még a bulvárlapok is szivesen közlik a legújabb kutatási eredményeket, például a neandervölgyi ősemberrel kapcsolatban.
Gyorsan eltelt a nap. Ahogy felálltam, éles fájdalom hasított a vádlimba, sántikálva tudtam csak lemenni a lépcsőn. Másnap kiderült a fájdalom oka: visszérgyulladás. Tanulság: a szünetekben mindig meg kell mozgatni a végtagokat, nem szabad a teremben maradni üldögélve, ahogy én is tettem.










A lépcsőre bizony ráfért már a javítás,










de hová tűnt a szak táblája?

A politika tudománya

Politológia! Egész nap! Ajaj! Irtó unalmas lehet! Hogy fogjuk ezt birni? Sopánkodtunk a tanterem ajtaja előtt, a dohányosok meg a dohányzóhelyen tették ugyanezt. Mindenki a hátsó padsorokba törekedett. A tanár úr a házi dolgozat ügyében népszavazással indította az órát. Mit szeretnénk, írásbeli, vagy szóbeli legyen, papíralapú, vagy elekrtonikus, régi esemény, vagy valamilyen napi aktualitás? Nevettünk és szavaztunk, észrevétlenül csusszantunk bele az órába, a tanulásba, egy olyan izgalmas információhalmazban találtuk magunkat, amelyről az derült ki, hogy maximálisan érdekelt mindannyiunkat. A politika tudománya ugyanis a politika intézményeiről szól, a politikai rendszerek összehasonlításával foglalkozik. Az alapfogalmakkal kezdtük, állam, népesség, erőszakszervezet, szuverenitás, hatalom, uralom, befolyás, konfliktus. Ismeretlen szavak is előfordultak jócskán, legitimitás, konszenzus, autoriter. Tanárunk egy zsonglőr könnyedségével vezette az órát, kérdéseket tett fel nekünk, a hallgatóság felszabadult beköpéseire magától értetődő természetességgel reagált. A kormányzati rendszerek tipusait tárgyalva megkérdezte, mit gondolunk a diktatórikus és a demokratikus kormányzásról? Diktatúrából át lehet-e léptetni egy nemzetet demokráciába? Irak példája nem ezt mutatta.

Ebédszünet






Ebédszünet után a hazai politikai rendszer sajátosságai következtek, egyre izgalmasabb lett az óra, hiszen mindennapos kérdésekkel találtuk szembe magunkat. Alkotmány és alkotmánybíráskodás, parlamenti pártok, a választási rendszer, érdekszervezetek. Bizony sokszor volt "Aha!"-élményben részem. (Aha! Igy már értem!)

Bele kellett gondolnunk abba, hogy a magyar lakosság létszámának folyamatos csökkenése, a nyugdíjrendszerünk, és az, hogy nemsokára minden második gyermek roma lesz az iskolában, nagyon súlyos problémák, olyan súlyosak, hogy egyik párt sem tud mit kezdeni vele. A nemzetközi politikai teoriák, a realista, az idealista és a globalizmus (nem globalizáció!), az integrációs elméletek és a migráció kérdésének tárgyalása zárta az órát.

Az egész napos jegyzetelés, figyelés cseppet sem volt fárasztó, felvillanyozva, élénken beszélgetve vonultunk lefelé a lépcsőn. Még álldogáltunk az épület előtt is egy darabig, a dohányosok rágyújtottak, nem akarózott szétoszlani.

Javasoltam Barbinak, mielőtt a szállásunkra mennénk, sétáljunk el az élelmiszer áruházhoz, úgyis ráérünk. Hátha olcsóbb ott a kínálat, mint az egyetem területén lévő üzletben, ahol 300 ft egy liter tej. Érdemes volt elmenni. Nagyszemű olasz szőlőt kaptunk, 200-ért kilóját, ennél olcsóbban sehol nem láttam az idén.

Ez a látkép tárul elénk a bölcsészkar épülete előtt állva. A fák mögött az Avas lakótelep épületei látszanak.

Filozófia óra

Visszahőköltem a váratlanul elém táruló hosszú sorok látványától. 15 perc múlva indul a vonatom Miskolcra! Miért is nem vettem meg előző nap a jegyemet! Váratlanul új ablak nyílt. Az én sorom villámgyorsan kettévált. Melyikbe álljak? Melyik lesz a gyorsabb? A másikba kellett volna! Egy fiatal lány esdeklő szemekkel állt az én amúgy is lassú sorom elejére: Rögtön indul a vonatom Miskolcra! A sor felmordult: A miénk is! Ám az előttem álló nem szólt semmit, így a lány hozzá fordult: Megengedi, hogy beálljak? Én nem bánom, de mit szólnak majd a hátrébb állók? A lány jó pszichikai érzékkel könyörögve rám nézett. Én lennék a leggyengébb láncszem? Nos, igen. Intettem, hogy álljon be, megvan a jó cselekedet mára. Ha a jószívűségem miatt lekésem a vonatot, félóra múlva indul a következő. Ekkor újabb ember kívánkozott be a sorba. Lihegve, zavart mosollyal közölte: Nekem rossz jegyet adtak kérem szépen, ki kellene cseréltetnem! Válaszra sem méltatta senki, mindenki a pénztárosnőt szuggerálta. Sajnos az előttem állónak nem tudta felváltani a tízezresét és éppen eltávozott a fülkéből. Mindenki sziszegett, toporgott. A mögöttem álló két, langaléta fiú is Miskolcra tartott. Azon tanakodtak, mi van, ha jegy nélkül szállnak fel? Végre kezemben volt a jegy, uzsgyi! Sebesen iramodtam az ötös vágány felé. A két langaléta, hatalmas hátizsákokkal, öles lépteivel elsüvített mellettem. Az utolsó kocsiba szálltam, rögtön lerogytam az első szabad helyre. Egy távolabbi ülésen láttam a langalétákat. Megérkezett az elénk beállt fiatal lány is. Ezek szerint mindannyian elértük a 6:05-öst.
Filozófia óra van. Egész nap. Délelőtt Platon munkássága és hatása. Ebéd után Descartes munkássága és hatása. Háromtól az Idő felfogása a különféle filozófiai iskolák szerint. Öt óra felé, amikor az következett, hogy Heidegger a fenomenológiának ontológiai fordulatot adott, a némiképp eltompult hallgatóság, úgy tűnt, vajmi kevéssé fogta fel ennek jelentőségét...
Még szerencse, hogy reggel tisztáztuk az olvasmánylistát.

A szállás felé tartva nagy nyüzsgést láttam az egyetem főépülete előtt. A Kutatók éjszakája eseménysorozat rendezvényei sok látogatót odacsalogattak. Rengeteg a látnivaló, kár, hogy fáradt vagyok. Műtárgyak vizsgálata, öntészeti demonstráció, szélturbinamodell, felületbevonási demonstráció és még sok érdekesség.
Már a parkolóban furcsa járgányokat láttam. A srácok, akik építették ezeket, készségesen elmagyarázták a levegővel működés elvét.





Ez csak 70 kg, és csillagmotor hajtja.









Ez is levegővel üzemel, de sokkal nehezebb, mert zártszelvényből készült a váz.







Az egyetem előcsarnokában egy 45 kg-os golyó lengett lassan, egy Foucault inga. Azt bizonyította, hogy "mégis mozog a Föld."







Targoncaderby.







Tojáscsomagolás. Az győz, aki úgy becsomagolja a tojást, hogy ha eldobják, nem törik össze.






Váratlan látvány az egyetem előtt: egy londoni doubledecker. 42 éven át szállította az utasokat a Heathrow repülőtérre, de a sors kifürkészhetetlen szeszélyéből, ezen az estén Tapolcára vitte őket.

Látogatóban egykori orosztanárnőmnél

Szinte hihetetlen, de az idős hölgy megismert. Mi több, beszélgetésünk során egy 1964 április elsejei tréfánkat felidézte. Ezt teljesen elfelejtettem, pedig az értelmi szerzője én voltam.













Panoráma az ablakból

NDK-sok találkozója Balinkán/We have been working in GDR

Balinka egy szép kis völgyben fekszik, kb 20 km-re északra Sékesfehérvártól. A találkozó nekünk a nosztalgiázásól szólt, hiszen akkor voltunk fiatalok, a fiataloknak pedig a történelemről









Zászlófelvo-
nás is volt












Irodalmi vetélkedő résztvevői, 1969, Erfurt









Néhányan az irodalmi vetélkedő résztvevői közül, 2008, Balinka




Emlékhely az út mentén. Egy közlekedési balesetben hatan vesztették életüket ezen a helyen. A márványtáblák cirilbetűsek.