A politika tudománya

Politológia! Egész nap! Ajaj! Irtó unalmas lehet! Hogy fogjuk ezt birni? Sopánkodtunk a tanterem ajtaja előtt, a dohányosok meg a dohányzóhelyen tették ugyanezt. Mindenki a hátsó padsorokba törekedett. A tanár úr a házi dolgozat ügyében népszavazással indította az órát. Mit szeretnénk, írásbeli, vagy szóbeli legyen, papíralapú, vagy elekrtonikus, régi esemény, vagy valamilyen napi aktualitás? Nevettünk és szavaztunk, észrevétlenül csusszantunk bele az órába, a tanulásba, egy olyan izgalmas információhalmazban találtuk magunkat, amelyről az derült ki, hogy maximálisan érdekelt mindannyiunkat. A politika tudománya ugyanis a politika intézményeiről szól, a politikai rendszerek összehasonlításával foglalkozik. Az alapfogalmakkal kezdtük, állam, népesség, erőszakszervezet, szuverenitás, hatalom, uralom, befolyás, konfliktus. Ismeretlen szavak is előfordultak jócskán, legitimitás, konszenzus, autoriter. Tanárunk egy zsonglőr könnyedségével vezette az órát, kérdéseket tett fel nekünk, a hallgatóság felszabadult beköpéseire magától értetődő természetességgel reagált. A kormányzati rendszerek tipusait tárgyalva megkérdezte, mit gondolunk a diktatórikus és a demokratikus kormányzásról? Diktatúrából át lehet-e léptetni egy nemzetet demokráciába? Irak példája nem ezt mutatta.

Ebédszünet






Ebédszünet után a hazai politikai rendszer sajátosságai következtek, egyre izgalmasabb lett az óra, hiszen mindennapos kérdésekkel találtuk szembe magunkat. Alkotmány és alkotmánybíráskodás, parlamenti pártok, a választási rendszer, érdekszervezetek. Bizony sokszor volt "Aha!"-élményben részem. (Aha! Igy már értem!)

Bele kellett gondolnunk abba, hogy a magyar lakosság létszámának folyamatos csökkenése, a nyugdíjrendszerünk, és az, hogy nemsokára minden második gyermek roma lesz az iskolában, nagyon súlyos problémák, olyan súlyosak, hogy egyik párt sem tud mit kezdeni vele. A nemzetközi politikai teoriák, a realista, az idealista és a globalizmus (nem globalizáció!), az integrációs elméletek és a migráció kérdésének tárgyalása zárta az órát.

Az egész napos jegyzetelés, figyelés cseppet sem volt fárasztó, felvillanyozva, élénken beszélgetve vonultunk lefelé a lépcsőn. Még álldogáltunk az épület előtt is egy darabig, a dohányosok rágyújtottak, nem akarózott szétoszlani.

Javasoltam Barbinak, mielőtt a szállásunkra mennénk, sétáljunk el az élelmiszer áruházhoz, úgyis ráérünk. Hátha olcsóbb ott a kínálat, mint az egyetem területén lévő üzletben, ahol 300 ft egy liter tej. Érdemes volt elmenni. Nagyszemű olasz szőlőt kaptunk, 200-ért kilóját, ennél olcsóbban sehol nem láttam az idén.

Ez a látkép tárul elénk a bölcsészkar épülete előtt állva. A fák mögött az Avas lakótelep épületei látszanak.