Haiku

Az ősz a kedvenc évszakom. Megihletett és lám, verset írtam. Mindjárt hármat.

Ősz

Kopogás az ajtón.
Nem néz ki senki
türelmetlenül.
Piros kalapban
a korláton
egy harkály ül.

Hold

A Szépség rám tekint.
Kezemre hull
fénye kéken.
Hív, megyek.
Érezem.

Szép

Szép élet a hosszú élet,
sok bánat, sok öröm.
Szép halál a gyors,
nem vár, míg felöltözöm.

Békésszentandrás, 2014.10. 25.

Milyen az internet népe?

Az internet népe fura.

Nem alkot meghatározható réteget.
Nem köthető párthoz, nemzetiséghez, világnézethez és felekezethez, társadalmi osztályhoz, korhoz, nemhez, igenhez, reggelhez, estéhez.

Az internet népe nem kategorizálható.
Színtelen, szagtalan, nélkülözhetetlen, akár a víz.
Hullámokat vet benne minden információ és hatalmas hullámokra képes.

A legnagyobb hullámokat akkor támasztja, ha korlátozni akarják az internethez való  szabadságát.

A szabadsághoz való szabadságát.

Ilyenkor az internet népe lecuppan a képernyőről, kiárad az utcára, és tüntet a netadó ellen, például.

Az internet fura népe úgy hasonlít a vízre, mint Petőfi népe a tengerre.

"Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Süllyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
Jegyezd vele az égre
Örök tanúságul:
Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr!"
(Pest, 1848. március)

Az internet fura népe hatalmi tényező.

Találtam egy jó és aktuális elemzést a népről:

Visszatérhet-e a nép a politikába? címmel.

 http://mandiner.blog.hu/2014/11/25/visszaterhet-e_a_nep_a_politikaba#comments

Új trükk az ingatlanciacon

Lakásom eladójaként sokféle emberrel találkozom. Márc. 25-én például azzal hívtak fel, hogy lakásomat EU-s pénzből kívánják megvásárolni, mivel ÖKO Plusz programban szerepel és ez alapfeltétel egy ilyen ügyletnél. Kaptam az alkalmon, és találkozót beszéltem meg a fiatalemberrel, aki a projekt ügyintézőjeként mutatkozott be. Bizonyára tetszett hallani már erről a projektről, kérdezte. 2004-ben, vagy ...izé, 2005-ben is volt ilyen - szólt némi bizonytalansággal az évszámot illetően. Majd cinkos kacsintással hozzátette: Tudja, a választások miatt újra elővették...! A lakást meg sem nézte, mert, mint mondta, miután EU-s pénzből veszi meg az a cég, akinek ők kiközvetítik, és úgy, ahogy van, bérbe fogják adni. Közölte, hogy első lépésként fel kell venni az adatokat ahhoz, hogy el tudják dönteni a központban, megfelel-e a lakás a feltételeknek. Ezután adatlap gyanánt egy Szerződést vett elő. Gyanakodva kérdeztem: Mibe kerül az ügyintézés? Erre ő: Ááá, semmibe! Itt, tetszik látni, az áll, hogy az ügyintézési díj 0%. Tényleg ott volt. Vastagon aláhúzva! Na, ekkor lett igazán gyanús az ügy, és tüzetesen megvizsgáltam a pontokba szedett apró betűs szöveget.

Az 1. pontban az szerepelt, hogy a cég 15 napon belül kiértesít engem, bekerült-e a lakásom a projektbe. Ha igen, akkor vállalnom kell, hogy a lakást felértékeltetem a cég értékbecslőjével. Ha ezt nem teszem meg, akkor 30e forint kötbért vagyok köteles fizetni.

A többi pontot el sem olvastam, hanem azonnali távozásra szólítottam fel a fiatalembert. A lépcsőházból még dühösen visszaszólt, hogy meg fogom én még ezt bánni, de akkor már késő lesz!

Ha valakit érdekel az EU-s pénzből való lakásvásárlás, ill. könnyű pénzhez akar juttatni egy élelmes projekt menedzsert, megadom a fiatalember telefonszámát: +36307292104

Humánmeteorológia, avagy humánijesztgető előrejelzések

Gondolt már arra, hogy az időjárás minden pillanatban milyen kihívás elé állítja Önt?  A légköri változások  fáradtságot, szédülést, ájulást is kiválthatnak. A légnyomás emelkedésével járó folyamatok a leggyakrabban görcsös panaszokat okoznak. Ma a melegfrontra érzékenyeknél gyakori figyelemzavar jelentkezhet. Ez csökkenti a munkateljesítményt, a reflexeket, fokozza a balesetveszélyt és még az emberi kapcsolatai is megromolhatnak. Élénkítés javasolt, máskülönben baj lehet.

A hidegfrontra érzékenyek azonnal kezdjék el a felkészülést a hétvégén érkező hidegfrontra. Könnyen emészthető, magnéziumban és kalciumban gazdag ételeket fogyasszanak, ha jót akarnak maguknak.

Hétfőn frontmentes időszak kezdődik, kedvező irányba változik a légköri helyzet. Talán megszűnik a fejfájás, az esetleges alvászavarok is mérséklődhetnek, de nem biztos. Az allergiások bizonyosan nehezebb napokra számíthatnak. Aki az égerre, a mogyoróra, a kőrisre vagy a nyárfa pollenjére érzékeny, annak erősödhetnek a tünetei. A kritikus időszak végéig kerüljék a tejtermékek fogyasztását, akkor talán megússzák ép bőrrel.

Mottó: SOHA NINCS JÓ IDŐ, MINDIG VAN MIÉRT ROSSZUL ÉREZNI MAGUNKAT!

(A humán-meteorológiai előrejelzések az amúgy is pesszimista magyarokra negatív hatással vannak, az agyamra mennek!!! Utálom!!!)

Feltöltődés Hévízen

A levegő 8-12, a víz hőmérséklete 27 fokos volt. Virágzottak a vízililiomok.

Fürdőbejárat a tó felől

A tó távolból

Árvácskák

Városháza este

Koffein allergia

A téli reggelek köhögéssel, köhécseléssel, krákogással  kezdődnek, ezt már régen megszoktam. Hideg a levegő, megül a szmog a város felett, valami bacit elkaptam a metrón - ezer oka lehet, már nem is idegeskedek miatta. Veszek egy üveg kanalas orvosságot, aztán még egyet, és még egyet.

Pacsirta típus lévén, korán kelek és a reggeli két, bőségesen tejjel felöntött neszkávém hörpölgetése közepette a géphez ülök. Egyik reggel  megszakadt ez a, bevallom kellemes rituálé. Olyan érdessé vált a nyelvem, ma teát iszom kávé helyett, gondoltam. És láss csodát! A megszokott köhögés, orrfújás elmaradt. A változás olyan feltűnő volt, hogy fel is tűnt nekem. Az interneten több cikket találtam arról, hogy a mértéken felüli kávézás koffein allergiára tehet minket hajlamossá. Visszatekintve az elmúlt évekre megállapítottam, hogy valószínűleg túl sokat kávéztam. Amíg dolgoztam, napi 5-6 kávét ittam. Nyugdíjasként talán a régi sebességre való felgyorsulás vágya vezetett oda, hogy reggelente két kávét döntsek be és kellemes beszélgetések mellé újabb kávékat igyak.

Szomorkodjak-e, amiért le kell mondanom egy élvezetről, vagy örüljek a köhögés elmaradásának?

Inkább örülök.

Bye, bye Coffee!

Békésszentandrás, a világ közepe

Mindig ott a világ közepe, ahol éppen vagyunk, most éppen Békésszentandráson. Szívesen jövünk erre a szép helyre...











































... és mindig sajgó szívvel veszünk búcsút tőle.

Egy derűs átjáróváros: Düsseldorf

Biztosan tudjátok, milyen egy átjáróház? Praktikus, nyereséges, előnyös. Lerövidítheti az utunkat, vagy elinalhatunk az üldözőnk elől, ha nem tud róla, hogy a követett személy egy átjáróházba ment be. Düsseldorf a Rajna partján fekvő városokból álló kaláris egyik gyöngyszeme. Átjáróváros, minden út, vasút áthalad rajta, nem végállomása semminek. A város derűsen szemléli ezt a megállás nélküli áthaladást, ezt az örökös áramlást. Derűsen szemléli és élvezettel együtt él vele.
A lakói is derűsek lehetnek, máskülönben nem díszítenék virággal a kerékpárjukat.




























Mondhatja bárki, hogy a csupán néhány napot a városban töltő idegennek a szép arcát mutatja meg a város. Az idegen nem kérdezte meg a lakóit, nem vett részt az életükben. Nem, nem vett részt az életükben, az igaz, de a jelek árulkodóak. A parkolóban porcelán tehénkék legelnek egy virágágyás mentén. A Rajna parti sétányon felállított könyvespolc, melybe mindenki vihet könyvet és bárki kiveheti onnan, hogy elolvasás után visszategye, egyrészt remek ötlet, de másrészt arról is szól, hogy a városlakók költenek arra, hogy jól érezzék magukat ebben a városban. (Feldereng bennem a Keleti pályaudvar környéke...)




















A tanév véget ért és mindenfelé harsány diákcsoportok bulizták végig az utcákat: az egyik csapat gyalogosan, a másik sörös tragacson énekelve-pedálozva.









































Düsseldorf parkjaiban meglepő módon papagályok és nyulak is tanyáznak szép számmal. A Rajna túlpartján, a zöld ártéren hatalmas birkanyájat látni. Többszáz állat, itt ott kisbárányok is vannak köztük. Időnként megindul egyikük-másikuk a folyó felé és iszik, nem törődve a szünet nélkül vonuló hatalmas áruszállító uszályokkal. Ezen a képen nem egy birkapásztort mutatok be, hanem az elképzelt neandervölgyi ősember viaszfiguráját. Nem tudhatjuk, talán tartott állatokat, hiszen húsevő volt.



















A Rajna parton végtelen hosszúságú sétány kígyózik, kifárad, aki végig akarja kerékpározni őket, pedig gyönyörűek: két oldalán pompás fasorok vetnek árnyékot. Nálunk a hétvége szigorúan a családé, itt mindenfelé népes baráti csoportok piknikeznek a parkokban. Koncertet több helyen is adtak, a hallgatóság sörrel a kézben, derűsen veri a taktust a lábával.

A düsseldorfi repülőtéren, a mozgólépcsőn utazó és a gépeikhez siető utasoknak klasszikus zenei koncertet ad egy zongorista.
Most már értitek, miért jutott eszembe a "derűs átjáróváros" kifejezés. Düsseldorf boldogan lubickol az átjáróváros-létben, és köszöni, jól van.
Ha pedig tévedtem, és a lakói depressziósak, akkor ezt kitűnően álcázzák.

Egy narancspapírgyűjtő emlékiratai

A minap különös csomagot kézbesített a posta. Nem volt feladó a testes, barna borítékon. Óvatosan bontottam fel, készen arra, hogy bármelyik pillanatban messzire hajítsam. Aggódva lestem, nincs-e benne bomba, veszélyt rejtő fehér por, vagy egyéb huncutság.
Csupáncsak papírokból állt a tartalom. Mindjárt egy levéllel az elején, mely egyértelműen a gondjaimra bízza a paksamétát, tegyek vele, amit akarok. Aláírás nem volt.
Úgy láttam, valami beszámoló-féle állhat a sárgult lapokon, szép egyenletes kézírással vezetett sorokban. Valaki írt valamit, ki tudja mi célból, aztán valaki elküldte nekem? Mit kezdjek vele? Ha nekifogok olvasni, belegabalyodhatok valami zűrös ügybe, a gondolataimba férkőznek egy másik ember gondolatai. Valaki manipulálhat, hiszen a feladó ismer engem én viszont nem ismerem őt.
Lehetséges, hogy jószándék vezeti, és ilyen módon helyezi biztonságba a számára fontos papírokat. Esetleg számít a bennem lakozó elemi kíváncsiságra, de amellett tudja, hogy megbízhat bennem. Talán értékes titkát akarja rám bízni? Számtalan kérdés tolakodott az agyamba, miközben a paksamétára meredtem.
A lapok között puhán zizegő selyempaírokat éreztem, különös, ismerős illat áradt belőlük. Szétnyitottam a lapokat, kihúztam ezeket, majd óvatosan széthajtogattam. Tarka képek, szines ábrák borították a gyűrött, kisímogatott lapokat. Régen a narancsot és a citromot csomagolták ilyen díszes papírosokba.
Az írással teli lapokat félretettem. Nem sietek az elolvasásukkal. Az is lehet, hogy el sem olvasom.

TRAP PISTI VESZÉLYES TITKA

Vicceskedtem az eladóval:

- Kérek 20 dkg trappistit!
Ő viszont komolyan a Trap Pisti pizzafeltétből vágott le nekem 20 dekát.

Otthon a sajtba haraptam: viaszos íz, kátrányszag. Furcsállva vizsgálgattam a "terméket", majd visszamentem az üzletbe.

- Miből van ez a sajt? - kérdeztem. Az eladó kivett a pultból egy felvágatlan piros hengert.
- Növényi zsírból és nyomokban tejből. - válaszolta komolyan. A CBA-ban nagyon komolyak az eladók.
- És milyen növény zsírjából készült? kíváncsiskodtam tovább.
- Az nincs ráírva.
- És mi a gyártó cég neve? - firtattam.
- Készült Németországban. A hölgy egyéb feliratot nem talált a piros fólián, pedig forgatta mindenfelé.

Megválaszolt kérdések, melyek nem adnak információt arról, miből is van a műsajt?
Aki tudja, írja meg!

Madarak

Az órám csörgése nélkül is felébredtem hajnali négykor. Izgalmas nap. A táskámban lapul a szakdolgozat. Ha megérkezem Miskolcra, utam az egyetemi kötészetbe vezet, ahol egy óra alatt bekötik.















Egy szóbeli vizsgám is lesz.
A madarak nem izgulnak.
























Délután háromkor, amikor hazaértem és a zárba illesztettem a kulcsot, a lakásból kihallatszó kitartó pittyegésre figyeltem fel.
Az ébresztő órám volt, 4:45-öt mutatott. Hajnali négykor nem pittyegett, ami a kutya kötelessége lett volna, úgy látszik, elaludt.

Mit tegyek ezzel az álomszuszék órával?
Jobb kézzel a bal váll fölött hajítsam el jó messzire, vagy inkább adjam oda játszani egy kisgyereknek?

Hol jártam?

Vasszörny szobra















Egy madár lakása















Ember lakása - volt.















Elemi iskola.













Vaskályha a tanteremben.













Az a golyós számoló jópofa!













Hátul áll a szégyenpad.














Betűkirakó.












Ma miért nincs gyermekfodrászat?

A Dunánál

Nagyon tetszik nekem ez a kép!
Van benne valami különös, de hiába töröm a fejem rajta, nem tudom megfejteni, hogy mi lehet az?
A kép szerkezete?
A valószínűtlenül élénk színek?
A feszültség, melyet a felhők, a hajó és a víz ellentétes mozgása kelt?
A fehér háztömbök a Duna túlpartján, a mozdulatlanul figyelő két egymáshoz simuló alak: egy férfi és egy kisfiú?
Képek özöne zúdul rám naponta, melyek felett elsiklik a tekintetem.
Ritka, amelyik így megragad.
Talán éppen azért tetszik, mert nem tudom megmondani, miért.

A nyár emléke

Két képet válsztottam ki a nyáron készített fotóim közül.
Az elsőn egy fecskét sikerült megörökítenem, amely a vízparton rajzó szányashangyákból lakmározott vagy húsz másik társával egyetemben. Úgy készült a kép, hogy a cikázó fecskéket folyamatosan fényképeztem.

(Ezen felbuzdulva megpróbáltam hasonló módszerrel egy villámlást is elcsípni, de sajnos, nem jártam sikerrel.)

A második képnek az "Égbe ugrás" címet adtam.

Újra Miskolcon

Elkezdődött a második év második féléve. Úgy tűnik, megint kevesebben vagyunk, de akik itt vannak, azok a legeltökéltebbek, kialakult a kemény mag. Húzós lesz ez a félév is. Kilenc tantárgy és terepmunka mellett még szigorlat is vár ránk. De félre a sopánkodással, beszéljünk inkább a farsangról!





























Két jól sikerült jelmez: A "Tenger" kékben, a hullámok tetején, vagyis a feje búbján egy vitorlás hajóval és a Hóhér pirosban. A Hóhér 3. díjat kapott.









Az 1. díjas jelmez












Éjszakai esőcseppek

A nő felfedezése, avagy mi befolyásol?

A Közlekedési Múzeumban vettem észre, hogy kezdem antropológus szemmel figyelni a dolgokat. Így jutottam arra a gondolatra, hogy a nők a közlekedés fejlődésének és a fejlődés nyomában járó kereskedelemnek köszönhetik a felfedezésüket. Miután a férfiaknak már nem volt mit eladni, felfedezték a nők oldaláról mutatkozó keresletben rejlő határtalan lehetőségeket. A kereskedelem nyomában pedig megjelent a nők jogainak elismerése.




















A nők felfedezését követte a gyermekek felfedezése. Milyen sok mindent lehet értékesíteni a gyermekek számára is! A hintalovacskán nyargaló kisgyereket szoktassuk át a biciklire, így lesz belőle a távolság leküzdésének mámorában élő felnőtt. Úgy is lett!
A kereskedelem nyomában pedig mi járt? A gyermekek jogainak elismerése.

















Nemrégiben olvastam, hogy a folyók szabályozása azért volt fontos valamikor, hogy a lóvontatású hajók útját, menetidejét lerövidítsék. Manapság, amikor elenyésző a folyami áruszállítás, felmerült az egykori folyamszabályozás kritikája. Azt mondják, a folyók árterein bőséggel termett a gyümölcs, dúsan hullámzottak a rétek, tele voltak élettel.
Ez csak egy példa, de mintha a környezetvédelem is a közlekedésnek és a kereskedelemnek köszönhetné a megszületését...

















Ime egy egykor működő, valódi Hóhányógép. Tehát a hóhányó is feltűnt a közlekedésben.
Az idén volt hó bőven és mivel elszoktunk tőle, nem nagyon akarta elhányni senki. Itt van a probléma gyökere! A kereskedelem lemaradt, nem fedezte fel a hóhányásban rejlő lehetőségeket, én például nem tudtam hólapátot vásárolni. Kérdés, hogy mi lesz a nagy hóhányókkal, a jogaikat mikor fogjuk elismerni? Attól tartok, ha a kereskedelem lemarad, akkor soha.

Nézőpont

Nem könnyű egy hajléktalannal szóba elegyedni. Ha viszont sikerül, akkor érdekes dolgokat tudhatunk meg a környezetünkről.
Mindketten álldogáltunk a Keleti pályaudvar mellett. Én a buszra vártam, ő étel osztásra. Jobb híján Baross Gábor szobrát nézegettük, meg az átellenes oldalon folyó építkezést. Egyszer csak rámutatott a szoborra és megjegyezte:
- Ez a Baross nevű pasas rendes tag lehetett, Biztos azért emeltek szobrot neki, mert támogatta a szegényeket!
- Hogyhogy, a szegényeket? Hogy érti ezt?
- Hát, nézze csak meg azt a férfit ott a lábazaton, baloldalt, alig van ruhája. Vasat gyűjtött, Baross meg átvette. Abból az üllőből, meg a kalapácsból fel tudott ruházkodni.
- Az üllő és a kalapács egy szimbolum tartozékai.
- Az lehet, nem ismerhetek minden gépet! Felemelte az ujját.- Az a másik szerencsétlen meg a jobboldalon valamilyen gyógynövényt talált, jó pénzt adott érte ez a Baross! Szóval rendes tag lehetett, én mondom! No, viszontlátásra, úgy látom kezdik az osztást!


















Baross Gábor (1848-1892) közlekedési, majd kereskedelmi miniszter volt. Államosította a magánkézben lévő vasútvonalakat, hajózhatóvá tette az Al-Duna egyes szakaszait, egyesítette a postát és a távírdát.
Emlékművét Szécsi Antal készítette 1898-ban. A talapzaton balról a vasút, jobbról a kereskedelem allegóriája látható.