Megint útrakeltem Miskolc felé. Odafelé több izgalom ért, nem indult, átszálltam, épp elértem, ilyenek.
Hangos párbeszéd hallatszott a kupé elejéből: egy ötvenes hölgy egy mosolygós nénikét faggatott egész úton, akiről azt sejtette, hogy elveszett, ezért minél több adatot igyekezett kiszedegetni belőle. A nénike a szivélyes érdeklődést meghálálandó, minduntalan pénz akart a hölgy kezébe gyömöszölni. Miskolchoz közeledve aztán az asszony a jegyzeteivel együtt a kalauz gondjaira bízta a nénit. Míalatt a vonat fékezett, a kalauz a füléhez emelte a mobiltelefont és megnyugtatóan mosolygott a nénikére. Az rögtön elővette a zsebébe gyűrt papírpénzeket és a kalauz felé nyújtotta.
Végig jegyzeteltem a vallástörténet órán, a szünetben gondosan ügyeltem rá, hogy megmozgassam a végtagjaimat: a visszérgyulladásom még nem múlt el teljesen.
Az ablakon túl a Bükk őszi szinei ragyogtak.
A visszaúton beszédbe elegyedtem az utitársnőmmel. Félhomályos fülkében ültünk, a hangszóró egész úton sistergett. Görögországban nem esett eső az idén, mondta. Illetve egyszer mégis esett, amikor a szél elfújta a véletleül lehullott 50 eurós bankjegyet. Futott a pénz után az eleredő záporban. Sikerült megfognia a bankjegyet és fedél alá menekült. Ezután az eső elállt. Minden nyarat Görögországban tölt, ott él a barátja is, aki földműves egy kis faluban. A falusiak szegények és műveletlenek, csodájára jártak a könyvespolcának. A falusi asszonyok a szabad óráikat pletykázással töltik, a férfiak a kávéházban ülnek. Az ötszáz fős faluban 12 kávéház üzemel. Ő szeretne Görögországban élni, bírja a meleget. Imádja a görög kultúrát, most is ógörögből fordít egy álmoskönyvet. Sajnos nem tud mit csinálni a két kutyájával és a kb. huszonnégy cicával, akikkel együtt él egy kis erdőszéli házikóban.
A vonatunk 15 percet késett. Fél tizenegyre értem haza
Hangos párbeszéd hallatszott a kupé elejéből: egy ötvenes hölgy egy mosolygós nénikét faggatott egész úton, akiről azt sejtette, hogy elveszett, ezért minél több adatot igyekezett kiszedegetni belőle. A nénike a szivélyes érdeklődést meghálálandó, minduntalan pénz akart a hölgy kezébe gyömöszölni. Miskolchoz közeledve aztán az asszony a jegyzeteivel együtt a kalauz gondjaira bízta a nénit. Míalatt a vonat fékezett, a kalauz a füléhez emelte a mobiltelefont és megnyugtatóan mosolygott a nénikére. Az rögtön elővette a zsebébe gyűrt papírpénzeket és a kalauz felé nyújtotta.
Végig jegyzeteltem a vallástörténet órán, a szünetben gondosan ügyeltem rá, hogy megmozgassam a végtagjaimat: a visszérgyulladásom még nem múlt el teljesen.
Az ablakon túl a Bükk őszi szinei ragyogtak.
A visszaúton beszédbe elegyedtem az utitársnőmmel. Félhomályos fülkében ültünk, a hangszóró egész úton sistergett. Görögországban nem esett eső az idén, mondta. Illetve egyszer mégis esett, amikor a szél elfújta a véletleül lehullott 50 eurós bankjegyet. Futott a pénz után az eleredő záporban. Sikerült megfognia a bankjegyet és fedél alá menekült. Ezután az eső elállt. Minden nyarat Görögországban tölt, ott él a barátja is, aki földműves egy kis faluban. A falusiak szegények és műveletlenek, csodájára jártak a könyvespolcának. A falusi asszonyok a szabad óráikat pletykázással töltik, a férfiak a kávéházban ülnek. Az ötszáz fős faluban 12 kávéház üzemel. Ő szeretne Görögországban élni, bírja a meleget. Imádja a görög kultúrát, most is ógörögből fordít egy álmoskönyvet. Sajnos nem tud mit csinálni a két kutyájával és a kb. huszonnégy cicával, akikkel együtt él egy kis erdőszéli házikóban.
A vonatunk 15 percet késett. Fél tizenegyre értem haza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése