FRANKOFON FILMNAPOK BUDAPESTEN 2018

A nyitófilm, az Egy fiatal nő  (Jeune femme) nagyon tetszett. Nem véletlenül választották nyitófilmnek. Úgy látszik, ha van egy fesztivál, mindig a nyitófilmet kell megnézni.

Az Egy burka, egy nadrág (Cherchez la femme) című filmet már fenntartásokkal fogadtam. A párizsi muszlimokat kifigurázó motívumok tipikus viselkedésformákat, jellegzetes figurákat sorakoztattak fel, de ezeket nem éreztem hitelesnek, bemutatásukat inkább propagandisztikus célúnak találtam. Ezzel ellentétben a francia közemberek viselkedésének, a muszlim közösséghez való hozzáállását nagyon érdekesnek találtam. Nemkülönben érdekes volt számomra a francia család politikai irányultsága és hogy ezt minden félelem és szorongás nélkül élték meg. Nálunk az ilyesmi elképzelhetetlen lenne, az emberek politikai, vallási identitása rejtett, csak hasonszőrűek körében nyilvános.

A Mrs Hyde (Madame Hyde) című film alapötlete nagyon izgalmas, de egy se füle se farka alkotás született belőle. Egy villámcsapás következtében a hosszú éveken át sikertelen tanerő sikeressé válik, felkelti a diákok érdeklődését a fizika iránt. Éjszakánként azonban fénylényként kóborol és mindent eléget, amihez hozzáér, legyen az pad, kutya, vagy gyerek. Végül feladja magát a rendőrségen. Mi akar ez lenni? Tök gáz. Az iskola hangulata, a gyerekek és a tanárok viselkedése sokat elárult a francia társadalomban uralkodó toleranciáról és ez tetszett. A tanárnő fizikai szertára, kutató laborja az iskola hátsó kertjében lévő konténerben, szintén nagyon tetszett.

Két barát (Les deux amis) Ez a film nekem, közép-európai nézőnek megint csak feladta a leckét. Egy börtönből dolgozni kijáró lányba beleszeret egy férfi, aki a barátja segítségét kéri, hogy a lánynál célt érjen. A barát persze elszereti a lányt. A lány mindkettőjükbe beleszeret. (Asszem.) De nem is ez a lényeg. Hanem ahogy a barátok szakítanak. Vincent még nem tudja, hogy a barátja elhálta tőle a szerelmét, mégis szakít vele. Nyíltan megmondja neki, hogy nem akar barátkozni vele a továbbiakban, mert már semmit nem lát benne, ami vonzaná. Hát ilyet se láttam még! Egy barátságot nyíltan megszakítani nem szoktunk. Az szépen elhal majd magától is, ha nem találkozunk.

Egészében véve a francia filmtermésnek ez az  évjárata nem a legjobb, közepesnek mondanám, az egyes filmeknek inkább csak felvillanásai vannak.

Kell a vidámság: Dől a lé és az Amazonok

A  Ray Cooney: Dől a lé, avagy pénz áll a házhoz (Funny Money 1994) című bohózata könnyed szórakozást ígért. Teltház volt a márc.22. délután háromkor kezdődő előadáson, az Átrium Centerben, a Vidám Szinpad nézőterén csupa nyugdíjas ült. Kis taps kísérte Varga Mihály és stábja érkezését. Kiderült, az ingyen szórakozás egyben kampányrendezvény is.

És tényleg az volt. A rózsadombi Dombok Budai Polgári Egyesület vezetője rövid köszöntője után szerényen félreállt és a mikrofonhoz lépett a miniszter. Köszöntötte a nyugdíjasokat, intette őket, hogy vigyázzanak magukra. Négy gyermeke közül a négyéves kisfiáról anekdotázott, majd egy Aquinói Szent Tamás idézettel búcsúzott, miszerint a humorérzék adottsága isten áldása az embernek. Aztán reményét fejezte ki, hogy nyernek a választáson és jó szórakozást kívánt.

Az előadás a műfaj szokásos eszközeit használva próbálta hatása alá vonni a közönséget. Már a kiinduló helyzet is abszurd és mesterkélt, egy munkából hazafelé tartó hivatalnok, Mr. Perkins elcseréli az aktatáskáját egy bűnözőével, melyben 735 ezer font lapul. A férfi sejti, hogy a pénz bűnből ered, mégis szeretné megtartani. Felesége épp a férje születésnapjára készül és egy baráti házaspárt is meghívott vacsorára. Az események a rendőrség, a bűnöző és egy kotnyeles taxisofőr bekapcsolódásával iszonyúan megkeverednek és a követhetetlenségig fajulnak. Ilyenkor szokott az ember a stressz feloldásaként egy másik csatornára kapcsolni, vagy elszenderedni.

A második felvonásban a káosz folytatódott,  már három aktatáska volt a színen, és a néző csak a pénzzel telit követte mint egy itt a piros hol a piros játékban, az események követésére már nem futotta. A kijáratnál minden néző kezébe nyomtak egy kampányújságot és hazamentünk. 

Az Amazonok (Jean-Marie Chevret, 2003) a Rózsavölgyi Szalonban (márc.21.) remek szórakozást nyújtott, humoros, szellemes és lebilincselő előadás volt. A kor és a téma közel állt hozzám, mivel idősödő hölgyekről szólt. Semmi gügyögés, a szerző kíméletlenül kritikus a korral, a szereplőivel, de érezhetően szereti is őket. Jóízűen játszottak a színészek, a kedvencem Nárai Erika lett. Ozsgyáni Mihályt nem ismertem korábban, a szünetben meglepetéssel láttam a kihelyezett szórólapokat megjelent könyvéről. A szórólapon semmi nem állt, a könyv címén kívül. Másnap reggel bekapcsoltam a rádiót és a következőket hallottam: "Az elkövetkezendő félórában Osgyáni Mihállyal beszélgetünk az első könyvéről."  és szépen  megtudtam, amit tudni akartam.