Még sötét volt, amikor a vonatom indult, péntek reggel, 6 órakor.
Az egyetemen megérdeklődtem, hogy megérkezett-e már a diákigazolványom? A nyugdíjas igazolványomban ugyanis elfogytak a félárú utazást biztosító ablakok. Hát nem érkezett meg.
- Mit gondol! Csak szeptember elején adta be a kérelmet! December előtt nem várható, hogy megérkezik!
Európa történeti régióiról tanulunk ma. A régiók kijelölése ahány annyiféle. Folyók, hegyek mentén, vagy éppenséggel égtájak szerint. A lényeg az, hogy ismernünk kell Európát. Kis barátnőm, Barbi, földrajzból is érettségizett nemrégiben, neki nem lesz gondja a vizsgán az üres Európa térképbe berajzolni a Pripjaty-mocsarakat, a Morava folyót, a Sumava hegyet, a Kola-félszigetet, a Lipari-szigetet, a Szandzsákot vagy Nyenyecföldet. Nekem annál inkább!
Az ebédszünetben kikértem a könyvtárból az egyik tanárom meseelemzését, Ámi Lajos: Pájinkás János c. meséjéről. Ámi Lajos egy analfabéta cigányember volt, ám 262 darab pompás meséjét jegyezték le, ezek közül elemezte az egyiket "Népmese és a modernizáció kapcsolata" címmel. Az elemzést elolvasva átfutott rajtam, hogy ilyesmivel jó lett volna foglalkozni eddigi életem folyamán. Továbbsodorva ezt a gondolati szálat megállapítottam, hogy valamiképpen mégis jó, hogy érett fejjel kerülök kapcsolatba magyarázó, elemző, vagyis gondolatokat irányító műhellyel. A gondolkodásom függetlenül fejlődhetett, az autodidaktákra jellemző átfogó világképet keresve. Én azért vagyok itt, mert azokat az önálló gondolatokat szeretném kiteljesíteni.
Este az "Ismerd meg Miskolcot!" mozgalom keretében Barbival megkerestük a Karacs Teréz (Híres tanár és nőnevelő volt Kossuth idejében) kollégiumot, éjszakai szállásunkat. A villamosról nézve hangulatos városképet láttam az esti fényekkel megvilágítva.
Másnap kiderült, hogy az órarendünk téves. A megadott helyen a megadott tanár nem a mi óránkat tartja szociológiából. A mi óránkat délután akarja tartani, amikor nekünk viszont egy másik tanárral lesz szemináriumunk. Mindössze hatan voltunk. Mit volt mit tenni, a tanárnő beültetett minket az órára. Azt mondta, hogy majd tőlünk azt az anyagot fogja kérdezni, amit leadott. (Etnometológia. Ez egy olyan vizsgálati módszer, amely krízishelyzetben lévő emberelet vizsgál.) Délután alapvizsga tételekkel foglalkoztunk, én Herbert Spencer fejlődéselméletéről beszéltem, jobbára felolvastam a nyolc oldalt, amit írtam. A tanárnő jól fogadta, alig kell kiegészítenem valamivel. Ha azt elvégeztem, leadhatom osztályzásra.
Este az egyetemi kollégiumban volt a szállásunk Barbival. Miután lepakoltunk, (Ismerd meg Miskolcot!) elsétáltunk a közelben megnyílt új TESCO-ba. Döbbenetes, hogy úgy adták át az áruházat, hogy nincs odavezető gyalogogút, ill. csak egy darabig van. Közvetlenül az áruház parkolóját gyepen, dombon, vasúti sineken átbukdácsolva lehet csak megközelíteni. Autó nélkül nem érdemes odamenni.
Instant levest "főztem" magamnak, megfürödtem és sokáig beszélgettünk.
Kicsit gondterhelt vagyok Barbi miatt, mert egész nap az egyik csoporttárs fiúval beszélgetett a szünetekben. Helyes fiú, nem az a gond, csakhogy Barbi az én társaságom, ha egy fiúval összejön, én újból egyedül leszek. Na majd csak lesz valahogy!
Vasárnap délelőtt ismét fényképezni tanulunk. A terepen dolgozó antropológus régi fényképeket, tárgyakat, személyeket, épületeket és környezetet dokumentál, ezeket lehetőleg jó minőségben kell lefényképeznie. Az óra végén feladatot kaptunk, mely jegyre megy: 3 db családi fotó fényképezése, 2 lap egy könyvből, 1 db tárgyfotó, egy 15 képből álló fotósorozat élő személyről és környezetéről. Ebédszünet után fiktív kutatási terv készítése a feladat, én a "Ma élő babonás szokások" c. témát választottam. Dec 12-ig kell leadni a kész tervet és a hozzá tartozó annotált bibliográfiát. Ez egy irodalomjegyzék a könyvek rövid tartalmával.
Már háromkor eljöttünk az egyetemről.
Hárman, én, Barbi és a "fiú."
Sajnos, hiába jöttünk el előbb, nem volt korábbi vonat és a fél ötös IC vonat húsz percet késett. De legalább volt ülőhelyünk!
Ezen a hétvégén is jól éreztem magam. Rengeteget gyalogoltam, mert az egyetem területe igen nagy. Ami nem volt jó: az átlagosnál többet költöttem, mert meg kellett vennem egy pár könyvet és jegyzetet.
Az idén még kétszer kell leutaznom, aztán januárban jönnek a vizsgák.
Az egyetemen megérdeklődtem, hogy megérkezett-e már a diákigazolványom? A nyugdíjas igazolványomban ugyanis elfogytak a félárú utazást biztosító ablakok. Hát nem érkezett meg.
- Mit gondol! Csak szeptember elején adta be a kérelmet! December előtt nem várható, hogy megérkezik!
Európa történeti régióiról tanulunk ma. A régiók kijelölése ahány annyiféle. Folyók, hegyek mentén, vagy éppenséggel égtájak szerint. A lényeg az, hogy ismernünk kell Európát. Kis barátnőm, Barbi, földrajzból is érettségizett nemrégiben, neki nem lesz gondja a vizsgán az üres Európa térképbe berajzolni a Pripjaty-mocsarakat, a Morava folyót, a Sumava hegyet, a Kola-félszigetet, a Lipari-szigetet, a Szandzsákot vagy Nyenyecföldet. Nekem annál inkább!
Az ebédszünetben kikértem a könyvtárból az egyik tanárom meseelemzését, Ámi Lajos: Pájinkás János c. meséjéről. Ámi Lajos egy analfabéta cigányember volt, ám 262 darab pompás meséjét jegyezték le, ezek közül elemezte az egyiket "Népmese és a modernizáció kapcsolata" címmel. Az elemzést elolvasva átfutott rajtam, hogy ilyesmivel jó lett volna foglalkozni eddigi életem folyamán. Továbbsodorva ezt a gondolati szálat megállapítottam, hogy valamiképpen mégis jó, hogy érett fejjel kerülök kapcsolatba magyarázó, elemző, vagyis gondolatokat irányító műhellyel. A gondolkodásom függetlenül fejlődhetett, az autodidaktákra jellemző átfogó világképet keresve. Én azért vagyok itt, mert azokat az önálló gondolatokat szeretném kiteljesíteni.
Este az "Ismerd meg Miskolcot!" mozgalom keretében Barbival megkerestük a Karacs Teréz (Híres tanár és nőnevelő volt Kossuth idejében) kollégiumot, éjszakai szállásunkat. A villamosról nézve hangulatos városképet láttam az esti fényekkel megvilágítva.
Másnap kiderült, hogy az órarendünk téves. A megadott helyen a megadott tanár nem a mi óránkat tartja szociológiából. A mi óránkat délután akarja tartani, amikor nekünk viszont egy másik tanárral lesz szemináriumunk. Mindössze hatan voltunk. Mit volt mit tenni, a tanárnő beültetett minket az órára. Azt mondta, hogy majd tőlünk azt az anyagot fogja kérdezni, amit leadott. (Etnometológia. Ez egy olyan vizsgálati módszer, amely krízishelyzetben lévő emberelet vizsgál.) Délután alapvizsga tételekkel foglalkoztunk, én Herbert Spencer fejlődéselméletéről beszéltem, jobbára felolvastam a nyolc oldalt, amit írtam. A tanárnő jól fogadta, alig kell kiegészítenem valamivel. Ha azt elvégeztem, leadhatom osztályzásra.
Este az egyetemi kollégiumban volt a szállásunk Barbival. Miután lepakoltunk, (Ismerd meg Miskolcot!) elsétáltunk a közelben megnyílt új TESCO-ba. Döbbenetes, hogy úgy adták át az áruházat, hogy nincs odavezető gyalogogút, ill. csak egy darabig van. Közvetlenül az áruház parkolóját gyepen, dombon, vasúti sineken átbukdácsolva lehet csak megközelíteni. Autó nélkül nem érdemes odamenni.
Instant levest "főztem" magamnak, megfürödtem és sokáig beszélgettünk.
Kicsit gondterhelt vagyok Barbi miatt, mert egész nap az egyik csoporttárs fiúval beszélgetett a szünetekben. Helyes fiú, nem az a gond, csakhogy Barbi az én társaságom, ha egy fiúval összejön, én újból egyedül leszek. Na majd csak lesz valahogy!
Vasárnap délelőtt ismét fényképezni tanulunk. A terepen dolgozó antropológus régi fényképeket, tárgyakat, személyeket, épületeket és környezetet dokumentál, ezeket lehetőleg jó minőségben kell lefényképeznie. Az óra végén feladatot kaptunk, mely jegyre megy: 3 db családi fotó fényképezése, 2 lap egy könyvből, 1 db tárgyfotó, egy 15 képből álló fotósorozat élő személyről és környezetéről. Ebédszünet után fiktív kutatási terv készítése a feladat, én a "Ma élő babonás szokások" c. témát választottam. Dec 12-ig kell leadni a kész tervet és a hozzá tartozó annotált bibliográfiát. Ez egy irodalomjegyzék a könyvek rövid tartalmával.
Már háromkor eljöttünk az egyetemről.
Hárman, én, Barbi és a "fiú."
Sajnos, hiába jöttünk el előbb, nem volt korábbi vonat és a fél ötös IC vonat húsz percet késett. De legalább volt ülőhelyünk!
Ezen a hétvégén is jól éreztem magam. Rengeteget gyalogoltam, mert az egyetem területe igen nagy. Ami nem volt jó: az átlagosnál többet költöttem, mert meg kellett vennem egy pár könyvet és jegyzetet.
Az idén még kétszer kell leutaznom, aztán januárban jönnek a vizsgák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése