Gondolatok óra után

Szép a tér
reggel,
induláskor.

Antropológiai írástechnikákról beszélgettünk. Arról volt szó, hogy az antropológus beszélgetése az idegennel sosem két egyenrangú fél beszélgetése, sosem hatalommentes. Az antropológus kikérdező, fölényes, irányítja a beszélgetést, ezért nem is képes arra, hogy teljes körű ismeretekre tegyen szert. A beszéd során szerzett információi egy része ugyancsak elvész amikor szövegbe foglalja azokat. Egy idegen kultúrát emiatt nem ismerhetünk meg a teljes valóságában.

Vajon meg akarjuk-e ismerni az idegent a teljes valóságában? Szerintem nem. Csak azt akarjuk tudni, biztonságban élhetünk-e mellette? A jelenséget két egyforma méretű összetapadt szappanbuborékkal tudnám demonstrálni. Mindkét kultúra szabályos gömb, vagyis teljes egész. Felületük semleges, ez azt jelenti, hogy a kultúrák egyenrangúak. Amikor érintkeznek egymással, közös felület keletkezik, amely egy része a két gömb felületnek. Ezen a felületen megszünik a semlegesség és az objektív megismerés lehetősége.

Ezért csak látszat a nem egyenrangúság. Az antropológus irányítja a beszélgetést, de az idegen sem avatja be mindenbe teljesen. Tehát egyenszintű a kapcsolat, de más-más ok miatt.

Amikor továbbadják az információt az övéiknek, az persze eltorzulhat, ill. rossz célokra használhatják. Az antropolódiai írástechnika tehát elsősorban erkölcsi kérdés és másodsorban szogálja valamilyen szinten a megismerést .

Szobor
a folyosón.

bALEK lettem!

Kikiáltók hirdették harsányan a nagy eseményt:

"Az Isteni Fényben Fürdő Dicső Firmák Fényes Koszorúja balekkeresztelő szakestélyt tart a menzán!"

Részlet az INVITATIO szövegéből:

"Szakestélyünk tartassék az úr 2009. évének november havában, annak is 9-edik napján, a déli harangszót követő hatodik órától, az nagy Egyetemünk díszes Menzáján. Ezen INVITATIO feczni tulajdonosa kéretik megjelenni legdíszesebb gúnyájában, s dalos jókedvvel.
Jó Szerencsét! Vivát Bölcsész!"

Erről a pulpitusról a
Kontra-
punktok
ismétlik meg és
figurázzák ki a
"magas Praeses"
(az elnök)
szavait.

Életem első szakestélye méltóságteljesen és irtó ceremóniásan zajlott.
Ahogy kell!
Az én keresztapám és keresztanyám, akik, mondanom sem kell, kiragyogtak az Isteni Fényben Fürdő Dicső Firmák Fényes Koszorújából, lelkiismeretesen sör alá tartottak, a Major Domus pedig nem törődve a korommal, vastagon bekent korommal. (Hehe!) Megtöltöttük szűzi korsóinkat sörrel és felszabadultan nevetve gratuláltunk egymásnak az új neveinkhez, új identitásunkhoz.
Az influenza járvány miatt a pipázás szertartása elmaradt.

Miskolctapolcai szállás

Az egyetemi kollégiumban és minden közeli szálláshelyen teltház volt. Több helyen is azt mondták nekünk, hogy csoportok érkezése miatt nincs hely. Végül Miskoltapolcán tudtunk szállást foglalni. Nyolcan éjszakáztunk ezen az ütött-kopott helyen, de legalább konyha és tévé is volt. Itt készítettem Barbiról ezt a remekbe sikerült arcképet.

















Az idő borongós, de enyhe volt mind a három napon. Vizuális kommunikáció tárgyból megtartottam a prezentációmat Tárgykultúra a konyhában címmel. Sokan hozzászóltak, élénk vita alakult ki arról a feltételezésemről, hogy a konyha díszítése összefüggésben van azzal, hogy a konyhát használó személy mennyi időt tölt benne, hagyományos, vagy kultúravesztő életmódot folytat. Klassz volt, hogy délben majdnem az egész csoport együtt ebédelt a menzán. Másnap a Környezet és társadalom c. tárgyat hallgattuk egész nap. Nagyon izgalmas feladatot kaptunk, városantropológiából kell dolgozatot írnunk. Azt hiszem, Budapest hatodik kerületét fogom választani, mert azt jól ismerem. Csak azt nem tudom, hogy régi fotókat honnan szerezzek? Roma identitás tárgyból is előadást kellett tartanunk, ezúttal ketten Barbival. Barbi szépen artikulált, érzésem szerint én túlságosan hadartam. Nem tudom, miért sietek a beszéddel, nem kellene.






Amikor reggel kiléptem az utcára, megéreztem a közeli termálfürdő illatát.







Szia, miskolctapolcai
szélkakas!
Ide nézz!
Itt vagyok, lent!