ANILOGUE 2019, Budapest

Szeretem az aimációs filmeket. A filmfesztiválon hat programot néztem meg. Az előzetes híradások  felkeltették az érdeklődésemet az Animadoku szekció iránt, ezért ebből kettőt is megnéztem. Sajnos csalódás ért, mivel a dokumentumfilm és az animációs film ötvözetére számítottam, de nem ezt kaptam. A rövidfilmek sorozata változatos animációs technikákat vonultatott fel  ugyan, de  dokumentumokhoz nem sok köze volt. A vetítésre alig 3-4 néző ült be, nyilván nem véletlenül.

A Kabul fecskéi ellenben szinte telt házzal ment. A vérfagyasztó történet és az alkalmazott akvarell technika lágysága végig bizonyos feszültséget adott a filmnek, azt is mondhatnám, nem illettek össze. A történet kissé lassú kibontakozása sokat levett a film élvezeti értékéből. Mégis aktualitása miatt joggal kapta meg a fesztivál fődíját.
A Pingvinek titkos élete rendkívül bravúros kivitelezése lenyűgözött, a  Shaun a bárány és a farmonkívüliek című film nagyobb gyerekeknek szólt, üde és vidám volt, aktuális mondanivalójával, feszes ritmusával nagyon tetszett.
A Fritzi, egy forradalmi mese talán szintén gyermekeknek készült, de számomra új  információt is tartalmazott éppen a német nézőpont miatt. A német rendszerváltásról idehaza csak annyit lehet tudni, hogy az kizárólag a magyaroknak köszönhető. A filmben bemutatott lipcsei  tüntetések azt mutatják, hogy két vagy több folyamat összeérése  is szerepet játszott a Fal ledöntésében.

Az Uránia filmszínház kávézója

 

Ilyen építészeti részletekkel máshol nem találkozhatunk 

A díjátadó ünnepség

Sajnos, a gyermek zsűri és közönség által díjazott filmekből egyet sem láttam. Ezek a következők voltak:

A papírsárkány
Lány
Nem tudom mit
Kölykök
Hajótöröttek
A herceg utazása
Bunuel a teknősök labirintusában.

Járatlan utakon Fesztivál 2019

   

 

A Csengeri utcai filmforgatás 2019.11.23-án.

A Terézvárosban, a Csengeri utcában már megint filmet forgatnak. A lakóknak kezd elegük lenni. Pedig ők tehetnek róla. Minek laknak egy olyan utcában, amely a háború utáni állapotokat olyan kiválóan jeleníti meg. Csupán néhány régi autó és katonaruhás szereplő szükséges hozzá. 

                                 

A 68 szám alatt az 50-as évek építészeti divatját idézi a Fáklya klub épülete, mely 1965-ben lett Pedagógus Művelődési Központ. Nem sok történt vele azóta, az enyészet lassú patinája vonja be falait. Ma a Fáklya Klub Kulturális központ üzemel benne, a ki-be járkáló fiatalok nem törődnek a falakkal, az avítt mellékhelységekkel. Van benne papír, ez a lényeg. A Járatlan utakon fesztivál az épület összes termeiben zajlik, hihetetlen pezsgéssel, nyüzsgéssel. Kedvelem ezt a fesztivált. Szenvedélyes világutazók számolnak be élményeikről, tapasztalataikról, jó megoldásokról, trükkökről, módszerekről.

Az idei fesztiválon érdekes jelenségre figyeltem fel. Előtérbe került a környezet megóvása, ugyanis a turizmus tömegessé válása is pusztítja a környezetet. Ezért aztán vannak, akik  szemét hátrahagyása nélkül utaznak, vannak tömeg mentes helyeket kedvelők, vannak, akik az érintetlen, idilli helyeket titokban tartják. 

Egy több éve világutazó házaspár újabban babával utazik. A közönség soraiból azt a kérdést kapták, papír, vagy textil pelenkát használnak-e? Az anyuka elárulta, hogy papírpelenkát használnak. Kivéve, amikor olyan helyre utaznak, ahol van mosógép. Akkor textil pelenkát visznek és minden nap kimossák azt a 8 pelust a géppel. Hát ez sem valami környezetbarát megoldás, ismerte el maga is, mivel egy mosógép átlag 5 kg ruhát mos, a programja több, mint egy órás. Ezen a ponton meg is állt a tudomány.

Anyáink lavórban, kézzel mostak ránk, régi babákra, micsoda fárasztó munka volt! Hogy tönkre tette a kezüket, derekukat!

Ki a fene akar ma dolgozni, ha nem muszáj?

Nem nem, a mosógép egy vívmány, azt nem adjuk! Nem, nem soha!

A környezet oldja meg a problémát, ahogy tudja.

Afrikai táncos a színpadon

Világutazó szolidaritás: Gyűjtés egy tolószékes kolléga gyógykezelésére

A visszhang vágya

Hűséges, régi visszhangok, hol vagytok?
... vagytok, ... vagytok,... vagytok...

Vágyom utánatok!
... tok,... tok,... tok...

Miért kesereg e nő?
... ő, ... ő ...ő...

Egy "régen jobb volt" sopánkodás következik.
Volt régen valami, amely mára kihalni látszik, a reagálás, válaszolás szokása.
A levelezésre gondolok, ezen belül az internetes levelezésre. Az elküldött álláspályázatokra, melyekre nem érkezik válasz, a barátoknak küldött hosszú beszámolókra, melyek visszhang nélkül maradnak, a kérésekre, melyekre rá sem hederítenek, a jókívánságokra, melyeket nem köszönnek meg.
Semmibe vesző akciók, erőfeszítések, remények, várakozások. Nem jön válasz.
A várakozásban is energia feszül, a tehetetlenség energiája. Miért nem válaszol? Nem kapta meg a levelet? Nincs ideje válaszolni? Elfelejtette? Nem tudja, mit válaszoljon? Beteg? Utál?  Nem is akar válaszolni?
Az internetre nem haragudhatunk, a Nemválaszoló passzívan, puhán lapul a homályban, akár a penész, vagy a moha a fák északi oldalán.

Már feladtam a reményt, hogy a válaszokra várjak. Már leszoktam a levelezésről. Már csak a visszhangért rimánkodom.
Ne írj érdemben, ne írj nekem sokat, csak reagálj legalább, akár a visszhang.

 Állítsd be és majd a gép válaszol helyetted. Van egy ilyen funkció a levelezési programban.

Szarvasi gyógyfürdő 2019

A fürdő a város központjában található

  

Az úszómedence, a pezsgőfürdő és a gyermekmedencék

Madarak az ablaküvegen

Ablak az uszoda végében. 

                         

Nyugodt víz

         

A gyógymedencék  vízének
hőmérséklete 38 C és 36 C

Örvény

A gyógyvíz összetétele

                                            

Októberben fürdőkúrát élvezhettem a szarvasi gyógyfürdőben. A kezelések önrészét egy összegben kellett befizetni a jelentkezés alkalmával. Tizenöt napig vizi életmódra tértem át, melyhez órarendet kaptam. Medencefürdő, vízi torna és úszás, gyógymasszázs, hévízi iszap pakolás  javította az izületeim állapotát. A gyógyfürdőben dolgozó személyzet szívélyes, udvarias A fürdő tiszta és gondozott benyomást tett rám, napközben csekély forgalma van. 

MNG - Korniss kiállítás

  Remek kiállítás, legszívesebben újból megnézném.

Laokón csoport

Juhász és pulija  a pusztában

Ajándéktárgyak a múzeum boltban:

Kulcstartó

Mágneses könyvjelző

Csokipapír: Tücsöklakodalom.

Corvinák Budán

A Corvina könyvtár budai műhelye. 

Kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban.

2018.11.06-2019.02.09.

Corvina Virtualis

A Corvinákat a kiállítás bezárása előtt pár nappal sikerült megnéznem. 10 órakor érkeztem és délután fél ötkor távoztam. A három félhomályos terem annyi látnivalót kínált, hogy mire mindent végig néztem, jócskán eltelt az idő. 

Nagy élmény volt. A kiállítás nem a könyvek tartalmáról beszélt, hanem könyvekről, mint tárgyakról. Tárgyakról melyekre rárakódott a történelem. 

A könyvgyűjtés Mátyás királyi hobbija volt. Vagyonokat költött rájuk, akár az orosz cári család a Faberge tojásokra. A könyvek között sétálva oda tudtam képzelni magam abba a szobába,, ahol a kétezer könyv egymáson fekve várta, hogy a király felüsse őket. Kedvencem lett Beatrice imakönyve, (amelyik ott sem volt valójában) a légiesen finom díszítése miatt. Bár a könyvek a király tulajdonát képezték, az alkotóikról szólt mindahány. A névtelen másolókról, akik munkája túlélte a századokat.

Vásároltam egy képeslapot a könyvtár szinte üresen kongó ajándékboltjában: A Hieronymus-Corvina címlapját,  – A mű Szent Jeromos Szent Pál leveleihez írt magyarázatait tartalmazza  (Kézirattár, Cod. Lat. 347, f. 1r.) 

Mivel nem készítettem fotókat, néhány linket mellékelek illusztrációként:

Nádasdi Szabó Zoltán blogja:    Mátyás király és az ő Corvinái.

Csapodiné Gárdonyi Klára: Humanista kódexek nyomában

Mátyás címere:

Katonadalok, 1918.

Bartókék Bécsben - Katonadalok, 1918. KONCERT A ZENEAKADÉMIA NAGYTERMÉBEN. 2018.október 7.

  


A koncerten elhangzottak Bartók Béla, Kodály Zoltán és Kodály Zoltánné Sándor Emma népzenei feldolgozásai, kiegészítve a Kárpát-medencei nemzetiségek hagyományos népzenéjének legszebb darabjaival. 

A koncert előzménye az az 1918 januárjában megtartott bécsi koncert volt, amelyen az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek régi és újabb katonadalait mutatták be. Az előadás magyar nyelvű részének színpadra állításában Bartók oroszlánrészt vállalt – maga is fellépett –, és Kodályt is bevonta a munkába. A nagy sikerre való tekintettel került volna sor a koncert budapesti megismétlésére, ezúttal további, az akkori Magyarországon élő nemzetiségek zenei anyagával kibővítve, ugyancsak Bartók Béla szerkesztésében. A történelem azonban közbe szolt, az ismétlés elmaradt. Száz év múltán elérkezett az idő, hogy – a kerek évfordulón visszaemlékezve – a Bartók által tervezett hangverseny megvalósulhasson.

A fellépő művészek voltak:

Agócs Gergely (ének, fujara), Balogh Kálmán (cimbalom), Borbély László, Czébely Bea, Lénárt Ágota, Pfeiffer Gyula (zongora), Kelemen Barnabás, Kelemen Gáspár (hegedű), Kiss B. Atilla (tenor), Hideg Anna (Ördöngösfüzes, Erdély – ének), Lengyel László Türei (Kalotaszeg, Erdély – ének), Navratil Andrea, Pál Eszter, Sőregi Anna (ének), Szabó Péter (cselló)

Közreműködtek a Szent Efrém Férfikar  és a  Magyar Állami Népi Együttes zenekara Pál István „Szalonna” vezetésével.

 

A koncert felkavaró élmény és óriási siker volt. Az előadást a színpad hátterében első világháborús fekete-fehér fotók vetítése kísérte. A lövészárokban szenvedő szegény honvédek életéből ennyi maradt meg - fotók. No, meg a katonadalok, melyeket valamikor a honvédek is énekeltek. Utósló mozzanatként a közönség is elénekelte ezeket.  A jegy mellé kapott műsorfüzetben azon dalok kottái szerepeltek, melyeket minden magyar ember jól ismer, úgymint : Fiumei kikötőben, Százados úr ha felül a lovára, Fütyül a masina, Kimegyek a doberdói harctérre és így tovább. Ez az éneklés megindított mindenkit. A legmélyebb érzelmekre ható hangversenyt éltem át.