2017. április 4., kedd

Választási kerekasztal lehet a civilek esélye?


Haraszti Miklós 2004-2010-ig  Bécsben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-felelőseként dolgozott. 2017 április 3-án interjút adott  a Klubrádióban.

Már egy évvel ezelőtt az ÉS-ben felvetette, hogy az ellenzéknek ki kellene kényszerítenie a választási törvény megváltoztatását. Abból indul ki, hogy a 2010-es hatalomváltás után kétszer is hatalmasat hibázott az ellenzék. Először akkor, amikor a T. Házban eltűrte, hogy a kommunizmus óta először egyetlen párt diktálja a választási törvényt. Másodszor pedig akkor, amikor az eddiginél is aránytalanabbul torzító törvény alapján mégis részt vettek a 2014-es választásokon, s ezzel legitimálták a választók valódi akaratát meghamisító parlamenti eredményt.

A választási szakértő szerint az aránytalanságot célzó trükkök - az egyfordulós, egyszerű többséges választás, a körzethatárok újra rajzolása, a győztes kompenzációja, a külföldön dolgozó magyarok levélszavazatának megakadályozása - összeadódnak. Problémások a határon túli magyarok ellenőrizetlen szavazatai ("holt lelkek").

2014-re a Fidesz szavazóinak majd 10 százalékát elvesztette, ám az új törvény alapján már 45 százaléknyi szavazatával is megszerezhette az Országgyűlési mandátumok több mint kétharmadát. Baloldali összefogással vagy anélkül, pontosan ez vár ránk 2018-ban is, ha a mai rendszerben szavazunk - mondja a szakértő.

Arányos rendszerben viszont érvényesülne a választói akarat, tehát a Fidesz csupán a valódi támogatottságának megfelelő képviseletet birtokolhatna az országgyűlésben. Ha pedig nincs abszolút parlamenti többsége, akkor nem tud egyedül kormányt alakítani. Leendő partnere - akármelyik mai ellenzéki párt legyen az - nyilvánvalóan csak olyan koalícióba menne bele, amelyet nem Orbán Viktor vezet. Tulajdonképpen ez a koalíciós kényszer, s vele a magyar politika új útra terelése lenne Haraszti ötletének legnagyobb hozadéka.

Mivel a Fidesz jogosulatlan túlhatalmát olyan választójog szavatolja, amelyet az összes többi párt akarata ellenére vittek keresztül a parlamenten, Haraszti nem érezné túlzásnak, ha az ellenzék, tanulva 2014-ből, a 2018-as választásokon való részvételt egy új, arányos és konszenzusos szabályozás elfogadásától tenné függővé.


A reform célja, hogy ne legyen szükség semmilyen összefogásra, a választó a saját pártjára szavazhasson, és ne kényszer szülte közös jelöltekre. Az új rendszer minden pártközi egyezkedés és veszekedés nélkül is letaszítaná a trónról a Fideszt, még akkor is, ha az a határon túli százezrek támogatásával viszonylag a  legerősebb párt maradna.


A gyakorlatban mindez úgy nézne ki, hogy az ellenzéki pártok, a rendszerváltás hajnaláról ismert kerekasztal mintájára, a parlamenti napirendtől mentesített tárgyalóasztalhoz hívják a Fideszt, kezdettől világossá téve, hogy ha 2018 tavaszáig nem születik korrekt játékszabályokat rögzítő közös választójogi reform, akkor az ellenzék megtagadja a részvételt az esedékes megmérettetésen.

A vak és tunya, hibát hibára halmozó, felelőtlen ellenzék semmi mást nem csinál, csak ráizgul a Fidesz által odadobott koncokra, témákra és a lényegről elfelejtkezik: a győzelemre még összefogással sincs esélye, rohanunk a kétharmadba.

Az illúziók csata mezején induló új buli pártok és biznisz pártok csak tovább aprózzák az ellenzéki szavazatokat.

Van remény: az ellenzéki pártoknak lehetőségük van mindaddig megállítani a választást, ameddig nincsenek közös játékszabályok.