A frissdiplomás

Csilla és én

Ez volt az én nagy napom. Végre a kezemben tarthattam az MA diplomámat. Mellettem évfolyamtársam, Csilla mosolyog. Elértem életem egy újabb állomására. Minőségileg más ember lettem, más szemmel látom a világot mostantól.

Diplomaosztó

Meghívó

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kara

2013. július 18-án, 15⁰⁰ órai kezdettel tartja

Diplomaosztó Ünnepélyét

az ELTE BTK Gólyavár Mária Terézia termében (Budapest, VIII. Múzeum krt. 4/A),amelyre tisztelettel meghívom Önt és családját.

Dr. Dezső Tamás

dékán

Záróvizsga

2013.06.21. Pesten hőhullám tombol. Már az egyetem vastag falai is átmelegedtek. Ünnepi díszben tételhúzás, vizsgázás. Balsejtelmek gyötörnek: nem lesz ennek jó vége!
Aztán kézfogások gratulációk, mosolyok. Mégiscsak jó vége lett! 
És főleg: VÉGE lett!
:)))))))))))

A negyedik szemeszter

Nemsokára el kell hagynom a szellemi javak e pompás svédasztalát, az egyetemet, ahol olyan jóízűen töltekeztem két éven át. Tudásban kigömbölyödtem, de még ennék, ennék, mert evés közben jön meg az étvágy és mert olyan dús a kínálat...!
A jövőben sem érem be rosszabb minőségű szellemi táplálékkal, de azt már nem teszi elém senki, magamnak kell megszereznem. A tudást pedig tovább kell adnom, hozzá kell tennem a magam tégláját a nagy épülethez.

Húsvéti tojások egy kirakatban

Tavaszi tél az egyetemen

ELTE BTK Vallástudomány

3.szemeszter

Tárgyaim

Népi vallásosság a Közel-Keleten
Tibeti vallásos művészet
A magyar néphit
Vallásszociológia
Vallásantropológia
Magyar őstörténet
Antropológiai nyelvészet
Összehasonlító vallástudomány
Műhelyszeminárium
Klasszikus arab nyelv kezdőknek
A Nílus-völgy vallása
Bibliaismeret

Vizsgavég

Szia!
Köszönöm az újévi üdvözletet, nagyon jólesett. :)
Remélem Te is jól szilvesztereztél és a családodban is mindenki jól van a körülményekhez képest.
Hogy állsz a vizsgákkal?
Én szerencsésen végeztem minddel. Bár lehet, hogy lesz még egy utólsó szóbeli, de még nem hirdették meg. Na mindegy, most egy kicsit cincogok, pihenek, háziasszonykodok. Illetve szakirodalmat olvasok, amire évközben nem volt időm.
Spengler: A nyugat alkonya, Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Max Müller: Vallásszociológia.
Magánszorgalomból olvasok egy szociológiai munkát, aminek sok antrop. vonatkozása is van. Ez Hofstede: Kultúrák és szervezetek. Képzeld, valójában a habitusról szól, vagyis, hogy kultúrák vannak, nem nemzetek. Hofstede vizsgálati módszert is talált arra, hogy ezt egyértelműen kimutassa, ez a szenzációs ebben az elméletben. Kár, hogy nem akadt a kezembe a szakdolgozatom írásakor. Meg persze jó lett volna Hunyadi György: Nemzetkarakterológia c. könyve, meg Riesman: A magányos tömeg című, melyeket azóta olvastam.
Veled mi van? Nem cseng ki a telefonod, többször kerestelek, ma is kétszer.
Írjál, és beszélünk meg egy találkozót!

Szlovákiában

A képek a KVAI tanszéki kiránduláson készültek.
Sorrendben: Korpona, Kunosvágás, Zólyom, Garamszeg, Cserény, Selmecbánya, egy szőnyeg a Bajmóci kastélyból, a csontház Körmöcbányán, és egy átvitatkozott éjszakán készült kép a szálláson. Rengeteget fotóztam ezeken kívül, hiszen sokfelé jártunk. Ezeket választottam.

MA - folytatódik

Mint tudjátok, ezt a blogot három évvel ezelőtt azért indítottam, hogy beszámoljak késői diák életem során szerzett benyomásaimról, élményeimről. Ezt az igéretemet híven be is tartottam, nem mondhatjátok, hogy nem. Minden egyes alkalommal, amikor Miskolcon jártam, blogbejegyzést készítettem.
A diploma megszerzésével lezárult egy fejezet az életemben, gazdagabban bandukolok tovább az úton. És természetesen belépek a következő fejezetbe.

Vallástudomány szakon folytatom a tanulást az Elte-n. Erről azonban nem fogok élménybeszámolni. Másképpen folytatom a blog írást, még nem tudom, hogyan. Több itteni diák blogját olvastam, melyek nem élménybeszámolók, hanem a tananyagot, az órai jegyzetet teszik fel és osztják meg egymással.

Már megtartották az első órákat. Izgultam, hogy kulturális antropológusként megértem-e egyátalán amiről beszélnek, nem vagyok-e képzetlen, vagy alulművelt. A felvételin ugyanis óriási tudású emberekkel találkoztam. Nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy tudom követni az előadásokat. Egyébként a hallgatóság igen vegyes egy-egy kurzuson, mind életkorra, mind képzettségre nézve.

Az alábbi tárgyakat vettem fel:
Összehasonlító vallástörténet
Vallástudományi szakmódszertan és forrásismeret
Vallási jelenségek
Iszlám
Sámánizmus és népvallás Belső-Ázsiában
Angol nyelvű szakszövegolvasás
Bevezetés a latin nyelvbe
Liturgikus terepgyakorlat

2011 Szeptember 22-23-án konferenciát szerveznek az egyetemen abből az alkalomból, hogy a vallástudomány képzés beindult mesterképzésben is. http://vallastudomany.elte.hu/conversio/program

Friss diploma

Hajnali hét órakor leparkoltunk az egyetem előtt. Éppen kinyitották az ajándékboltot.
- Kari sálat szeretnék!
- Meg van rendelve?
- Nincsen.
- Akkor sajnos nem szolgálhatok vele.
- No, de hát, izé... kötelező előírás!
- Sajnos nekem is későn szóltak. De tudja mit? Van itt egy szabványtól eltérő méret, még tavalyról maradt. Azt oda tudom adni, no nem olcsóbban, ugyanannyiért, mint a szabványosat. Kéri?
- Igen.
No, a sál megvan. A bolttal szembeni büfében kávét kérünk, sajnos a színén kívül semmi nem utal arra, hogy kávé lenne a műanyag pohárban.
Gyors átöltözés és máris sietek a jogász épület XX. sz. előadójába. Aláírom a diploma átvételét igazoló ívet, leadom az évkönyv kipostázását kérő adatlapot, harsány igennel felelek a névsorolvasásokon.






Meleg van az előadó felső padsoraiban.

Utolsó szünet. Nem hoztam ásványvizet magammal, a folyosón álló kávé és ital automaták nem üzemelnek. Újabb két névsorolvasás, majd sorba rendeződünk az udvaron.















A díszaulában a Tanulmányi Osztály tagjai erejük végső megfeszítésével ismét névsort olvasnak és ezúttal mindenkit le is ültetnek. Lilla került mellém, együtt voltunk a gólyatáborban. Egy fiú most érkezik. Szó sem lehet arról, hogy odébb üljünk eggyel. Inkább egy pótszéket szuszakolnak be a többi közé. Mindenki egyre feszültebb lesz. Ez már az utoló izgalom.
Melyik kézbe kell fogni a diplomát? Mit kell mondani az átvételkor? Melyik oldalon kell felmenni a pulpitusra? Jaj, csak el ne rontsak valamit!

Tíz órakor betódulnak a vendégek. A karzat is megtelik. Fanfárok harsannak és bevonulnak a történelmi zászlókat hordozó, hagyományos öltözékű fiúk, utánuk az egyetemi szenátus taláros tagjai. A diplomaátadó ünnepség elkezdődik.


Az ünnepség után felmegyünk az Avas hegyre. Lám, mások is vannak itt az ünnepségről, egy fiatal pár. A kilátóból körbefuttatom tekintetemet a láthatáron, e páratlan fekvésű, különleges hangulatú város felett, a háztetőkön, a kicsiny villamoson, mely hirtelen felbukkan, majd eltűnik egy ház takarásában. Miért éppen ide vezetett az első utam, friss diplomásként? Talán búcsúzóul jelképesen is magamba szívom a magasságot és a mélységet, melyeket három év alatt megmutatott nekem ez a város.
A meredek lépcsősor a hegyről levezet egyenest a belvárosba. Én már jártam itt, ezúttal a vendégeimet szeretném elkápráztatni a tüneményes városképpel. A heves zápor újra és újra végigszalad az utcákon. Félórára egy kapualjba szorulunk.
Viszlát Miskolc!
Na, azért ennyire nem kell sírni ...!

Államvizsga

Eljött ez a nap is, az államvizsga napja.

Első kérdésként azt kaptam, mondjam el dióhéjban a szakdolgozatom koncepcióját, melynek címe ez volt: A migráció kulturális háttere.

Egy itthon és külföldön dolgozó diplomások értékrendjét összehasonlító kutatás volt a dolgozatom kiinduló pontja. Ebben úgy találták a kutatók, hogy a két vizsgált csoport értékrendjében nincs jelentős eltérés, de a kint dolgozók többre értékelték a kockázatvállalást és kevésbé aggódtak az otthon és a haza biztonsága miatt. Elhatároztam, hogy ezt a beállítódás különbséget fogom kutatni.

Külföldön dolgozó fiatalok szüleit kértem, meséljenek életük azon szakaszáról, amely a gyermek születése és kb hat éves kora között eltelt, hiszen a beállítódások ekkor jönnek létre. Úgy véltem, lesz valami hasonlóság, a szülők életmódjában. Csupán egy hasonlóságot találtam: az anya valamilyen okból hoszabb-rövidebb időre magára maradt kicsi gyermekével.

Vannak kultúrák, ahol ilyen esetben a család azonnal, kéretlenül is az anya segítségére siet, de van ahol a család magára hagyja az anyát és később, a tágabb közösségtől kap segítséget. Pásztortársadalmakban például nem a nők családja, hanem hasonló élethelyzetű nők segítették egymást, lévén a párjuk hónapokon át a távoli legelőket járta.
Az interjúk elemzése után kibővítettem a kutatást, kortárs beszámolóra, régi utazók életrajzaira, mítoszokra és azt találtam, hogy hasonló szociálpszichológiai erőforrással nevelkedett gyermekek hasonló személyiségjegyeket hordoznak, szinte megrajzolható az antropológiai profiljuk.

Pszichológusok tapasztalatait, biológiai magyarázatokat is górcső alá vettem, és egy csecsemőkultúrát vizsgáló kutatás rendkívül érdekes eredményeit is.

Azt gondolom, hogy bizonyos migrációs viselkedés és stratégia hátterében állhat olyan motívum, melyet a kultúra határoz meg, gyakorlatilag erről szólt a dolgozat.


Ezen kívül még három kérdést kaptam.

Négy órakor kihirdették az eredményeket, a vizsgája mindenkinek sikerült!
















A vonaton, úton Pest felé társaimmal már az álláskeresés nehézségeiről beszélgettünk.

Szabadulás a prés alól

Amikor elküldtem a szakgolgozatot a megadott e-mail címre, nem éreztem a megkönnyebbülést.

Viszont zenét akarózott hallgatnom. Mintha vitaminhiányom lett volna, és sürgősen ennem, vagy innom kellene valami speciális dolgot, aminek megfelelő ásványianyag tartalma van.

A szervezet elárulja, mi hiányzik. Úgy látszik, a zene-vitamin hiányzott. Koncentráció, írás, gondolkodás egész nap és napokon keresztül, sokat kivett belőlem.

Most már tényleg vége, pár centiméterre a célszalag.

Kenyér, zsír, hagyma

A névre szóló, fedeles korsók a gazdáikat várják.







Amikor megérkeztem, javában folytak az előkészületek. Egy zsíros kenyeret kenő gépész fiúnak segítettem. Odahordtam neki az előre felszeletelt vekniket, majd az asztalokon gúlába halmoztam a libazsíros finomságot.
A zsír folyékonyra olvadt, nem volt ikrás, mint legutóbb. A frissen sült kenyérveknik összelapultak a szatyorban, ezért a kenyérszeletek, hosszúkásra, keskenyre váltak. A hagyma is másképpen nézett ki. Vastagabb csíkokra szeletelték, mint legutóbb,ropogósabb maradt, az íze kevésbé volt ecetes, inkább sós. A diákság vígan falatozta, fogyni éppúgy fogyott, mint máskor.

























A Schlendrián szakestélyen ezúttal a résztvevők felét vendégek tették ki.
A szomszédban a Szalamandrák szakestélye zajlott, áthallatszott éneklésük. Norbi, alias: Semi Hagar be is jelentette, hogy ma este megosztja szívét a két szakestély között, ezért legyen kitéve neki mindig egy pohár vörösboros kóla az elnöki asztal sarkára, hogy ide-oda futtában kiszáradt ajkait megnedvesíthesse.

Egy fiú bocskaiját firmája avatta fel.
"Ez legyen az első és utolsó folt, ami esik rajta!" A súlyos szavakat sörrel való könnyed megöntözés követte.

A szünetben Ágival és Emesével beszélgettem, mi történt velük a gólyatábori megismerkedésünk óta eltelt három év alatt.

Minden ugyanolyan volt tehát és mégis más. Minden szakestély eltér valmiben az előzőtől.

Másmilyen a hagyma, máshogy néz ki a kenyér, máshogy fest a korsó, most több a vendég, máskor kevesebb.

A hangulat ugyanolyan. Ugyanolyan a gyertyafény is, meg az a titokzatos erő, mely a nótákból árad és láncnál erősebben összeköt.

Jogász ikrek

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Az ikrek mindketten 24 évesek, vékony termetűek, hosszú barna hajúak, barna szeműek. Mari debreceni, Nóri nyíregyázi. Szeretnek süteményeket sütni, imádják az édességet. Nagyon szorgalmas lányok, görcsösen küzdenek az előremenetelért. Mindketten színjeles tanulók. Vizsgaidőszakban állandó rettegés az életük, sem enni, sem aludni nem tudnak. Muszáj küzdeni, mondják, 500 fővel indult az évfolyamuk, de már csak 50-en vannak. Évekre előre meg van tervezve az életük. Ha végeznek, mindketten a rendőrségen, vagy bíróságon szeretnének dolgozni.

Nóri 3 évig tanult jogot Debrecenben, de egy tárgyból mindig elbukott. Ha azon a tanárnőn múlik,még mindig az elsőt járja, mondja. Barátja nincs, nem engedheti meg magának. Nem ér rá szerelmesnek lenni, az rengeteg időt elvesz, tanulni kell. Tucatnyi rémtörténetet sorol, valamennyi balul végződött vizsgákról szól.

Marinak a második diplomája lesz, ha jövőre végez a jogon. Neki van barátja, egy nála idősebb fizikus. Mari szerint számára ő az "igazi". A fiú hamarosan Amerikába utazik egy évre, doktori gyakorlatra, de Mari nem megy vele, semmi esetre sem szakítja meg emiatt jogi tanulmányait. A tanítás reggel nyolckor kezdődik. Mari pontos, nem kockáztatja meg, hogy elkésik. Nem éri meg, mondja. A tanár megjegyzi és a vizsgán majd kiszúr vele. Három éve, mióta a Miskoci Egyetemre jár, nagy gondja, hogy nem tud internetezni. Az egyetemi aulában lévő gépen hol van internet, hol nincs. Elkerekedik a szeme, amikor elmondom neki, hogy az egyetemi könyvtárban, több tucat gép van, és kedvére internetezhet.

A lányok a koleszban voltak lakótársaim, egyik nap Mari, másik nap Nóri. A kinézetük, a viselkedésük, a gondolkodásuk teljesen egyforma.


Ők nem tudtak róla, hogy ikrek, ezt én fedeztem fel.

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Két kép a koleszból.

Újra tavasz

Ez a szép fatörzs az egyetemváros parkjában nem mutatja a tavasz jeleit.
Pedig belül áramlanak, tódulnak nedvek a levelek felé.


















A beszámolókról beszélgetünk, Térségfejlesztés és Geertz interpretatív antropológiája.
A szakdolgozat is állandó beszédtéma, ki adja le áprilisban és ki ősszel.


















Hamarosan elválnak útjaink.
Odébbgörget minket az idő, mint egy patak kavicsait.

Ági, a szerencsés

Befordultunk a célegyenesbe, az egyetemen elkezdtük a hatodik szemesztert. Heten maradtunk a huszonhétből. Kreditszámolgatás, tervek, hogyan tovább, mesterképzés, gondterhelt arcok, fejvakarás. Bele kell húzni, ez a lényeg.























De most nem a tanulásról, másról akarok írni.
Szombaton az óra után sötétben, esőben bandukoltam a kolesz felé, amikor a járdán előttem egy sálat vettem észre a földön. Jobbára fél pár kesztyűket szoktam találni telente, az idei tél úgy tűnik, sálas. Előző esti magányom jutott eszembe a kollégiumi szálláson. Felveszem, gondoltam, legalább lesz mit csinálnom. Kimosom és másnap visszahozom ugyanerre a helyre.
Úgy is lett.
Kimostam a sálat, és azon tűnődtem, ki veszíthette el? Földszínű sál volt, zöldesbarna, puha, laza fonalból kötött, hosszú rojtokkal a két végén. Egy fiú? Egy lány? Egy kóbor lélek? Kedvenc sál lehet, gondoltam.
A sál meg is száradt reggelre.
Vasárnap volt. Tíz órára mentem előadásra a Gyermekvárosba. A sálat felkötöttem a vaskorlátra az út mellett. Részemről a történet véget ért.
Tévedtem.
Óra után ugyanazon az úton, ahol a sálat találtam és hagytam, a buszmegálló felé igyekeztem. Előttem két társam, egy fiú és egy lány haladt, akik velem együtt részt vettek az órán és akiket látásból ismertem. Hirtelen a lány megtorpant, meglepve felkiáltott és levette a sálat a korlátról.
A buszmegállóban beszédbe elegyedtünk. Hihetetlen!-mesélte Ági, a kedvenc sálam meglett!

Mit tegyek, gondoltam, legyek láthatatlan jótevő, titkos szerencse angyal, vagy meséljem el, hogy talált sálakat mosok unalmamban este a kollégiumi szálláson? A láthatatlan szerencse angyal szerepét választottam. Megelégedtem azzal, hogy teljesült a kívánságom: megtudtam, ki a tulajdonos és hogy valóban örült és valóban a kedvenc sálja volt.

A pályaudvaron óriási tömeg fogadott. Hát persze, vasárnap van! A pesti intercity tömve lesz, talán még helyjegyet sem kapunk.

Hárman három külön sorba álltunk a pénztárnál. A jegyeladó asszonyság közölte velem, hogy a helyjegy elfogyott. Átmentem Ágihoz, aki még nem került sorra. Ha kell, első osztályra is vesz jegyet, mondta elszántan, muszáj, hogy elutazzon ezzel az intercityvel. Közben a fiú is odajött hozzánk, ő sem kapott helyjegyet. Ekkor ért Ági az ablakhoz.
Egy darab helyjegyet tudok adni, mondta neki a pénztárosnő.

Ági megvette azt az egy helyjegyet. A fiú is felszállt vele az intercityre, nem bánva, hogy állni fog és hogy valószinűleg bírságot kell fizetnie.

Én a gyorsvonatra szálltam fel, ami öt perccel később indult ugyan, de kb egy órával később ért Pestre. Volt ülőhelyem, olvasgattam, morfondíroztam.

Megtalálta volna a sálját Ági a közreműködésem nélkül?
Ha nem vettem volna fel a sálat, én kaptam volna azt az egy helyjegyet?

Ötödik szemeszter vége

Köd, köd, köd. Ki sem látni a vonatból.
A hangszóró szerencsére bemondja az állomásokat, így gond nélkül szállunk le a Tiszai pályaudvaron. Barbi több ismerős arcot is felfedez az utasok között.
A tanszéken tumultus, zsongás fogad. Jóleső érzés ennyi sorstársat, izguló vizsgázót látni. Valahogy megnyugtat.
Tízkor bevonulunk a termekbe, és a szigorú ültetési rend szerint elhelyezkedünk.
Megkapjuk az első vizsgafeladatokat. A parasztság szerepe a nemzeti kultúra kialakulásában, lengyel szarmatizmus, egy román népballada. Aztán filmkultúra vizsga következik. Az első hangosfilm, a "budapesti iskola", "tizenhét perces kaloda", filmelméletek, filmes módszerek.
Ahogy végeztünk, máris a buszmegálló felé nyargalunk Barbival. A buszon tárgyaljuk meg, hogy ki milyen kérdéseket kapott.

Sikerült elcsípnünk a pesti IC-t.
Fényesen ragyog a nap, ködnek nyoma sincs.
Számomra vége a félévnek. Az elkövetkező napokban mindennap meg fogom nézni, hogy leosztályozták-e a beadott dolgozataimat és a vizgafeladatokat.
A szakdolgozatra kell összpontosítanom ezután, hiszen a leadás határideje ápr.11.

Rítus

A szakestély teljes sötétségben kezdődik.
Megrendítő a fény eltűnése, a visszafelé száguldás az időben. Megcsap a selmecbányai csapszék füstös gerendáinak a szaga. A sötétben hangok szólalnak meg. Énekelt kérdések, tréfás bekiabálások, nevetés. Végre felhangzik a "Van már nékünk elnökünk!" vidám strófája. Az elnök gyertyát gyújt és tisztségviselőket választ maga mellé. Mécsesek égnek az asztalokon. Aki bort akar inni, csak indoklással teheti: sörimpotenciát jelent be. Halad az est. Mint kétszázötven évvel ezelőtt Selmecbányán, éppen úgy. Korsóavatás, komoly pohár, tréfás pohár, születésnapok köszöntése, eksek és tükrösök. Forralt bor, sör, zsíroskenyér hagymával. Egy felszólaló, tavaly végzett fiú, azt mondja: "Jó, hogy itt lehetek köztetek." Aztán elszorul a torka. Egy lány is szót kér: "Én az Alföldről származom, mégis nagyon szeretek itt lenni!" Értem e szavak mélyebb tartalmát, ugyanezt érzem én is. A Bursch nóták egymást követik. A szünetben két fiú mesél: "Selmecbánya gyönyörű, többször jártunk ott. Az első napon kimegyünk a temetőbe a régi professzorok sírjához. Gyere el egyszer!" A szakestély második felét már új elnök vezeti. Éjfél felé jár, a szakestély lassan véget ér. Elfújják a lángokat, ismét sötétbe borul a terem. Borzongató érzés ott állni, korsóval a kézben, együtt énekelni a többiekkel és robogni vissza a mába, megérkezni a Miskolci Egyetem Bölcsészkarának épületébe, ott is a Kék Terembe. Felkapcsolják a villanyt. Mindenki lázas munkába kezd. Van aki takarít, söpör, kiviszi a szemetet, csomagol. Néhányan egymás vállát átölelve nótáznak. Ez is a rítus része. Mindig így ér véget egy szakestély.

Elkészületek

Lefelé fordított korsók az asztalon

A sörök is odakerülnek a korsók mellé

Az elnöki asztal

Jó szerencsét! Vivat bölcsész! Vivat Schlendrián család!

Tíz éves a családom

Csodálatosan összejött minden.
Éppen Miskolcon voltam a Schlendrián család legfontosabb eseménye idején, a 10. éves családtalálkozón. Nem volt akadálya, hogy részt vegyek rajta. Kíváncsian vártam, látok-e ismerős arcokat, olyanokat, akik a gólyatáborban is ott voltak.

Óra után elköszöntem az osztálytársaimtól, és átmentem a kollégiumi szálláshelyemre, az Eperháromba. Bejelentkeztem és lepakoltam a sobában. Három üres ágy meredt rám. Az egyiket megágyaztam magamnak, aztán felhívtam Antóniát, hogy véget ért-e már a délutáni vetélkedő, hol csatlakozhatom a társasághoz.
Már a B2es bölcsész épületben vagyunk, mondta.
Tényleg ott ültek az előtérben. Amint beléptem, mindenki elhallgatott. Bepárásodott a szemüvegem. Az egyik irányból egy árnyék integetett felém és szerencsére meg is szólalt. Feismertem Norbit, a firmámat. Rögtön bemutatott néhány régi családtagnak, akikből eleinte csak kedves mosolyukat tudtam kivenni. Ági, aki már végzett, angolt és magyart tanult az egyetemen, Norbi firmája valamikor. Ági barátja gépész hallgató, jelenleg is tanul. Tamás és Kira , mindketten bocskaiban voltak, régi családtagok. A szertartásos bemutatkozásaimat ("Balek, mutatkozzon be!") sután elügyetlenkedtem: összekevertem a vulgo és az alias neveimet. Egyrészt elszoktam az ilyen jellegű bemutatkozástól, másrészt úgy véltem, a balek korból automatikusan átléptem a firmaságba. Sajnos nem. Azt valamiképpen engedélyezi egyszer az én firmám, ha jó kedvűen ébred egy rózsás hajnalon.
Hja, nem könnyű a bALEK élete! Viszont állítolag erősebbé teszik őt a szivatások. Meg a pálinka.
Úgy legyen!

Lineáris és térbeli

A Keleti pályaudvar környékén végeztem terepmunkát. Az volt a hipotézisem, hogy az elhúzódó metró éptkezés miatt egyre inkább gettósodik a terület. Órai beszámolómhoz huszonegy válogatott fotót is mellékeltem. E fotókat azonban nem vonultattam fel a beszámolóhoz. Szóban mondtam el, amit végeztem, amit megfigyeltem és illusztráció gyanánt egy blogon talált, elég döbbenetes anyagot olvastam fel.

A beszámoló sok tanulsággal szolgált a számomra.

Először is az én megfigyelésem időbeli kezdettel és véggel rendelkezett. Mint ahogy egy folyó folyik fentről lefelé. Közben ez, az történik, amit én megfigyelek és leírok. Odébb vonul a 4-es metrót építő brigád, kinő egy ecetfa, újabb gyorsbüfé nyílik stb. A folyó mossa a partot. Közben negatív dolgok megfigyelésére koncentráltam, lévén a tárgy Társadalmi konfliktus. Hajléktalanok, szemét, por, kriminalitás. A Keleti pályaudvar szomorú környéke bőségesen kínált megfigyelni valót.

A tanár úr azonban ilyeneket kérdezett:
"És más építkezéses területeken is ezt tapasztalta? Más pályaudvarokon mit látott? Járt valaha külföldi, pl Zágráb, Bukarest, Krakkó vagy Szófia pályaudvarán? Emlékszik a Keleti felüljáró építkezésére? Hogy ott mennyi botrány volt! Nem ért össze egy szintben a felüljáró! A kereskedők mindenütt, Miskolcon is panaszkodnak, hogy az építkezés rontja az üzletet. Olvasta a Wikileaks dokumentumait? A muzulmánok nem csak a keresztények felé, hanem egymás felé is nagyon agresszívak. Az egy beteg elme, akinek a szövegét kinyomtatta, nem élünk dzsungelben!"

Lineáris, folyószerű gondolataimat szétkapta és egy perc alatt térbe helyezte. Fizikai és történelmi térbe. Olyan gondolati sokszöggé tágította, hogy úgy véltem, bűvészmutatványt látok.

Ekkor döbbentem rá, hogy még mi mindent figyelhettem volna meg, ha a terepmunka alatt hasonló térbeli sokszögben gondolkodtam volna

Pestre érve leszálltam a vonatról. Mosolygó, beszélgető embereket láttam, akik az induló vonatokra várakoztak. A csarnokban elhaladtan a vonat beton ütközője mellett. Egy sakktábla volt rátéve. Bácsikák álltak körülötte és feszülten meredtek a bábukra.

Lineárisan gondolkodni természetes. Azért járunk iskolába,hogy térbeli legyen.

December Miskolcon

Megint utazni kellett. Hideget jósolt a meteorológia. Négy napra csomagoltam. Olyan tömött volt a hátizsákom, hogy majd szétrepedt. A koleszban megint nem adtak szállást, végül egy panzióban aludtunk, elég kényelmetlen helyen. A degesz hárizsákon kívül az elemózsiás tarisznyám is tele volt, én ugyanis mindig viszek magammal hideg élelmet, így nem kell vásárolni mennem. Ezzel egyrészt sok fáradságot takarítok meg, másrészt azt eszem, amit szeretek, nem kell beérnem azzal, amit kapok.

Az első napon szakdolgozati szemináriumon vettünk részt. Mindenkit sokkolt a hír, a dolgozat leadási határideje ápr.11! További sokkok ráztak meg bennünket, amikor szembesültünk az előkészületeink gyatraságával. Ebédelni a menzára mentünk. Heves szél és hóesés vágott az arcunkba. A délután folyamán aztán megpróbáltuk összeszedni magunkat, vadul jegyzeteltük a szakdolgozattal kapcsolatos tudnivalókat.

Másnap a Kárpát-medence történeti ökológiájáról tanultunk. Szerencsére már korábban elolvastam Andrásfalvi Bertalan: Ártéri gazdálkodás a Duna mentén c. remek könyvét, így nem volt minden újdonság, amiről a tanár úr mesélt.

A film antropológiája címet viselte a tárgy, amivel a harmadik napon foglalkoztunk. Az illusztrációkat, a filmeket a YouTube-on tudjuk majd megnézni. A negyedik napra, vasárnapra elfogyott a társaság. volt, aki nem kapott szabadságot, volt, aki nem készült és volt akit a hó ijesztett meg. Nem vagyok ijedős, meg készültem is. Az óra remek volt, megint jó dolgokat tanultam. :)

A pesti IC késett, mint mindig. Most legalább volt rá indok: a hó.
Egy szerencsi fiúval ültem egy kupéban, aki az ELTE-n informatikát tanul. A következőképpen mesélte el, hogyan lett informatikus.
"Megkérdeztem édesanyámat, hogy kik gazdagok? Gazdag szeretnék lenni, hogy minél többet segíthessek másokon. Azt felelte, a bankárok gazdagok, de azok elveszik az emberek pénzét, úgy gazdagodnak meg. Akkor megkérdeztem, ki a leggazdagabb ember a világon, egy bankár? Nem, felelte, Bill Gates a leggazdagabb. És ő miből gazdagodott meg? Programozásból. Na, akkor határoztam el, hogy programozó leszek!" Aztán berakta a kis fülhallgatóját, pedig éppen el akartam mesélni neki egy jó kis Bill Gates-es viccet. Amikor kivette a fülhallgatót, már Pest területén robogott a vonat. Megtudtam, hogy rengeteg barátja van és imád kosarazni, de most annyi a tanulni valója, hogy abba kellett hagynia a sportot. Amikor mondtam neki, hogy én antropológiát tanulok, azt mondta, jövőre ő is fel akarja venni ezt a tárgyat, mert érdekli.

Sok sikert fiú, a gazdagodás útján!