Rítus

A szakestély teljes sötétségben kezdődik.
Megrendítő a fény eltűnése, a visszafelé száguldás az időben. Megcsap a selmecbányai csapszék füstös gerendáinak a szaga. A sötétben hangok szólalnak meg. Énekelt kérdések, tréfás bekiabálások, nevetés. Végre felhangzik a "Van már nékünk elnökünk!" vidám strófája. Az elnök gyertyát gyújt és tisztségviselőket választ maga mellé. Mécsesek égnek az asztalokon. Aki bort akar inni, csak indoklással teheti: sörimpotenciát jelent be. Halad az est. Mint kétszázötven évvel ezelőtt Selmecbányán, éppen úgy. Korsóavatás, komoly pohár, tréfás pohár, születésnapok köszöntése, eksek és tükrösök. Forralt bor, sör, zsíroskenyér hagymával. Egy felszólaló, tavaly végzett fiú, azt mondja: "Jó, hogy itt lehetek köztetek." Aztán elszorul a torka. Egy lány is szót kér: "Én az Alföldről származom, mégis nagyon szeretek itt lenni!" Értem e szavak mélyebb tartalmát, ugyanezt érzem én is. A Bursch nóták egymást követik. A szünetben két fiú mesél: "Selmecbánya gyönyörű, többször jártunk ott. Az első napon kimegyünk a temetőbe a régi professzorok sírjához. Gyere el egyszer!" A szakestély második felét már új elnök vezeti. Éjfél felé jár, a szakestély lassan véget ér. Elfújják a lángokat, ismét sötétbe borul a terem. Borzongató érzés ott állni, korsóval a kézben, együtt énekelni a többiekkel és robogni vissza a mába, megérkezni a Miskolci Egyetem Bölcsészkarának épületébe, ott is a Kék Terembe. Felkapcsolják a villanyt. Mindenki lázas munkába kezd. Van aki takarít, söpör, kiviszi a szemetet, csomagol. Néhányan egymás vállát átölelve nótáznak. Ez is a rítus része. Mindig így ér véget egy szakestély.

Elkészületek

Lefelé fordított korsók az asztalon

A sörök is odakerülnek a korsók mellé

Az elnöki asztal

Jó szerencsét! Vivat bölcsész! Vivat Schlendrián család!