Köd

A ködbe vesző bölcsészkari épületben van a tanulmányi csoport, oda igyekeztünk. Ők értesítették Barbit, hogy nincs meg az indexe, jó lesz ha előkeríti, mert anélkül nem vizsgázhat. Barbi el akarta magyarázni, hogy nála nincs az index, a legutóbbi vizsgaidőszak végén ő is éppen úgy leadta, mint mindenki más. Az ajtón függő egyik felíratból kitűnt, hogy éppen akkor nincs félfogadás, egy másikból pedig, hogy az influenza járvány miatt egyszerre csak egy ember lépjen be a helyiségbe.
A mi tanszékünkön a titkárnő elővette a leadott indexek listáját, és láss csodát, Barbi neve is rajta szerepelt. Néhány óra múlva üzenet érkezett, hogy megvan az index. Amikor Barbi átvette, megkérdezte, hogy honnan került elő? Senki nem érti, hogyan történhetett, de a dékáni hivatalban találták meg. Elnézést kértek tőle.
















A faliújságon egy halálhírt olvashattunk. Százegy éves korában meghalt az egyik tananyagunk, Claude Lévi-Strauss, a strukturális antropológia atyja, aki "mérföldkő" a kulturális antropológiában, és akinek a tételét húztam az alapvizsgán.

A kutatásetika előadást egy antrolológusként dolgozó kutatónő tartotta. Kitűnően adott elő, lenyűgözött bölcsessége, józansága. Az elméleti tudnivalókat személyesen átélt történetekkel szinesítette, végig lekötötte a hallgatóságát, egyes mondatait az előadás után is felidéztük, tárgyaltuk. Olyan egységben volt az ember és a mondanivaló, hogy az egyik legjobb előadás volt, amit idáig az egyetemen hallgattam. A másnapi előadás A társadalmi nemek antropológiája címet viselte. Az oktatónk azzal kezdte, hogy azt szeretné elérni, hogy átérezzük, milyen izgalmas ez a téma. Ahogy egyre jobban elmélyedtünk a nemi szerepek szociokulturális konstrukciójának kérdéskörében, ahogy megismertük a szex- és genderkutatás társadalomtudományi elméleteit, beláttuk, hogy igaza van: rövid, nagyon rövid az az idő, amit ezzel a mindannyiunkat érintő, valóban izgalmas témával foglalkozhattunk.

A tanszék épülete karácsonyi díszítést kapott.
Véget ért a félév, dec.12-én megkezdődik és január végéig tart a vizsgaidőszak. Öt tárgyból fogok vizsgázni. Sajnos, még csak egy tanárunk tette fel a Neptun rendszerbe a vizsgaidőpontjait.

TERÉZVÁROS, ARADI UTCA

Téves feliratok

OKTOGON, ABBÁZIA, JOBB SAROK






OKTOGON, ABBÁZIA, BAL SAROK





A "KŐMŰVES" ÉTTEREM AZ ARADI U SARKÁN




A "KŐMŰVESSEL" SZEMBENI SAROK




OKTOGON, FILATÉLIA




OKTOGON, ILLATSZER BOLT



AZ "ORION" MINTABOLTJA



A "VAJASSÜTEMÉNYEK BOLTJA"




OKTOGON, A "KÉKES" ÉTTEREM

Gondolatok óra után

Szép a tér
reggel,
induláskor.

Antropológiai írástechnikákról beszélgettünk. Arról volt szó, hogy az antropológus beszélgetése az idegennel sosem két egyenrangú fél beszélgetése, sosem hatalommentes. Az antropológus kikérdező, fölényes, irányítja a beszélgetést, ezért nem is képes arra, hogy teljes körű ismeretekre tegyen szert. A beszéd során szerzett információi egy része ugyancsak elvész amikor szövegbe foglalja azokat. Egy idegen kultúrát emiatt nem ismerhetünk meg a teljes valóságában.

Vajon meg akarjuk-e ismerni az idegent a teljes valóságában? Szerintem nem. Csak azt akarjuk tudni, biztonságban élhetünk-e mellette? A jelenséget két egyforma méretű összetapadt szappanbuborékkal tudnám demonstrálni. Mindkét kultúra szabályos gömb, vagyis teljes egész. Felületük semleges, ez azt jelenti, hogy a kultúrák egyenrangúak. Amikor érintkeznek egymással, közös felület keletkezik, amely egy része a két gömb felületnek. Ezen a felületen megszünik a semlegesség és az objektív megismerés lehetősége.

Ezért csak látszat a nem egyenrangúság. Az antropológus irányítja a beszélgetést, de az idegen sem avatja be mindenbe teljesen. Tehát egyenszintű a kapcsolat, de más-más ok miatt.

Amikor továbbadják az információt az övéiknek, az persze eltorzulhat, ill. rossz célokra használhatják. Az antropolódiai írástechnika tehát elsősorban erkölcsi kérdés és másodsorban szogálja valamilyen szinten a megismerést .

Szobor
a folyosón.

bALEK lettem!

Kikiáltók hirdették harsányan a nagy eseményt:

"Az Isteni Fényben Fürdő Dicső Firmák Fényes Koszorúja balekkeresztelő szakestélyt tart a menzán!"

Részlet az INVITATIO szövegéből:

"Szakestélyünk tartassék az úr 2009. évének november havában, annak is 9-edik napján, a déli harangszót követő hatodik órától, az nagy Egyetemünk díszes Menzáján. Ezen INVITATIO feczni tulajdonosa kéretik megjelenni legdíszesebb gúnyájában, s dalos jókedvvel.
Jó Szerencsét! Vivát Bölcsész!"

Erről a pulpitusról a
Kontra-
punktok
ismétlik meg és
figurázzák ki a
"magas Praeses"
(az elnök)
szavait.

Életem első szakestélye méltóságteljesen és irtó ceremóniásan zajlott.
Ahogy kell!
Az én keresztapám és keresztanyám, akik, mondanom sem kell, kiragyogtak az Isteni Fényben Fürdő Dicső Firmák Fényes Koszorújából, lelkiismeretesen sör alá tartottak, a Major Domus pedig nem törődve a korommal, vastagon bekent korommal. (Hehe!) Megtöltöttük szűzi korsóinkat sörrel és felszabadultan nevetve gratuláltunk egymásnak az új neveinkhez, új identitásunkhoz.
Az influenza járvány miatt a pipázás szertartása elmaradt.

Miskolctapolcai szállás

Az egyetemi kollégiumban és minden közeli szálláshelyen teltház volt. Több helyen is azt mondták nekünk, hogy csoportok érkezése miatt nincs hely. Végül Miskoltapolcán tudtunk szállást foglalni. Nyolcan éjszakáztunk ezen az ütött-kopott helyen, de legalább konyha és tévé is volt. Itt készítettem Barbiról ezt a remekbe sikerült arcképet.

















Az idő borongós, de enyhe volt mind a három napon. Vizuális kommunikáció tárgyból megtartottam a prezentációmat Tárgykultúra a konyhában címmel. Sokan hozzászóltak, élénk vita alakult ki arról a feltételezésemről, hogy a konyha díszítése összefüggésben van azzal, hogy a konyhát használó személy mennyi időt tölt benne, hagyományos, vagy kultúravesztő életmódot folytat. Klassz volt, hogy délben majdnem az egész csoport együtt ebédelt a menzán. Másnap a Környezet és társadalom c. tárgyat hallgattuk egész nap. Nagyon izgalmas feladatot kaptunk, városantropológiából kell dolgozatot írnunk. Azt hiszem, Budapest hatodik kerületét fogom választani, mert azt jól ismerem. Csak azt nem tudom, hogy régi fotókat honnan szerezzek? Roma identitás tárgyból is előadást kellett tartanunk, ezúttal ketten Barbival. Barbi szépen artikulált, érzésem szerint én túlságosan hadartam. Nem tudom, miért sietek a beszéddel, nem kellene.






Amikor reggel kiléptem az utcára, megéreztem a közeli termálfürdő illatát.







Szia, miskolctapolcai
szélkakas!
Ide nézz!
Itt vagyok, lent!

Nekem má' semmi se' jó?

Részt vettem az oktatásokon, és hűségesen teljesítettem a rám rótt számos feladatot. Megtanultam az Akadémia történetét, pogácsát sütöttem az írásbelire, szóbelire, megtanultam összerakni a bALEK gyűrűt, elolvastam egy regényt a hajdani diákéletről, felkutattam Soltz Vilmos életrajzát, megjegyeztem a szakestélyek szalagos tisztségviselőinek a nevét és a sörivási vezényszavakat: Eks! (fenékig) Tükrös! (félig) Lefety! (amennyi tetszik) A bALEK tízparancsolat, a karok köszöntései, az egyenruhák színei és a kari himnuszok mellett számos fontos tudnivalót is elsajátítottam.
És ezzel még jól jártam! Társaim közül többen igencsak húzós feladatokat kaptak:
kerékpárút felfestése az egyetem területén és útjelző táblák elkészítése kartonból; aerobik óra tartása a legtúlsúlyosabb diáknak; öltöny elkészítése papírból; ezer darab sörösdoboz fülecske összegyűjtése; öltözzön csacsinak és álljon az egyetemi klub elé egy táblával: egy kör a csacsi hátán 100 Ft, csacsi simogatása 50 Ft, csacsi etetése 20 Ft; készítse el a bányászcímert tobozból és ehhez hasonlóak.
Ebből a néhány szemelvényből is látható, hogy én jól jártam a rám rótt feladatokkal, amelyeket illő lelkesedéssel el is végeztem.

Megírtam az írásbelit, amely sikerült. Így hát a Kegyes Firmák szóbeli vizsgára bocsátottak.

A szóbeli vizsga, mely főleg a szívatásról szólt, délután hat órakor kezdődött. Mint antropológus számos tanulságos megfigyelést tettem ezen a kimerítő éjszakán, ez segített feldolgozni a negatív élményeket. A móka hosszan elhúzódott és minél inkább elhúzódott, annál fáradtabb lett a társaság.
Másnap reggel fél ötkor az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák áldozatos fáradozásának köszönhetően NSP-ból (Nagyon Sötét Pogány) bALEK lettem, aki készen áll a keresztelőre. A didergő hűvösség, a fejfájás, vagy a kialvatlanság tette, nem tudom, de megkönnyebbülés helyett csüggedés vett erőt rajtam.

A bALEK tudnivalói

Ki az a bALEK?

"A balek poros hasú, sárgacsőrű, ész és értelem nélküli véglény, aki minden tekintetben az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák támogatására szorul."
Ezt a szöveget csak az értheti meg, aki ismeri a miskolci egyetemi diákság hagyományait.

Ki lehet-e hagyni a hagyományból az érzelmeket? Én megkísérlem. Tudatosan vállalom a miskolci diákélet hagyományait: balekoktatás, balekvizsga, balekkeresztelés és mindaz, ami ezzel jár.

A világ első műszaki "egyeteme," Selmecbányán alakult meg 1735-ben. Nyolc hallgató tanult ott matematikát az első évben. Később bányaművelést, ércelőkészítést, kohászatot, kémiát és pénzverést tanítottak a külföldről jött professzorok. Trianon után Sopronba menekült az akadémia és erdészeti karral bővült. Miskolcra pedig a szocialista nehézipar vonzotta, ahol további karokat ölelt magához. A diákélet hagyományai tehát a középkori céhek életében gyökereznek, a "mindenki egyért, egy mindenkiért" elvén, szigorú, a szinte katonás-németes alá-fölé rendeltségi viszonyban.

A döntésem érthetetlennek tűnhet, hiszen diáknak túlkoros vagyok, Pesten élek, a bányaműveléshez pedig semmi közöm. Miért fordítok mégis egy csomó energiát arra, hogy megismerjem Selmecbánya városát, a rég elporladt professzorok életét, a diáknótákat és viseleteket, a sörrel koccintás és a sörivás aprólékos szabályait?

Attól tartok, a tudatosságom mögött egy csomó érzelem lapul. Vagyis a hagyományból nem lehet kihagyni az érzelmeket. Szívet melengető érzés egy csapathoz tartozni. Bár ez a csapat képzeletbeli, a múltja valamilyen módon az én múltamnak is része, jelene pedig azonos az enyémmel. Benne van az Alma Mater iránti tisztelet, amely végképp megfoghatatlan.

Mindenesetre részt veszek a balekoktatásokon, és teljesítem a rám bízott feladatokat!

Találkozás Miskolcon

Hogy vagy? Mi van veled? Jó, hogy látlak!
Ez a szöveg hangzott el a leggyakrabban, miközben a kerítésen kívül cigizőkkel az óra kezdetét vártuk.

















A tanáraink vidámak, mi is vidámak vagyunk.
Aztán elkezdődik a munka. Rengeteg feladatot kapunk. Szorgosan jegyzeteljük a határidőket.
15-20ezer szavas dolgozatok, egyéni terepmunka, előadások készítése a Multikulturalitás, Társadalmi nemek, Vizuális kommunikáció, Társadalmi konfliktusok, Az identitás antropológiai dimenziói témakörökben. Bibliográfia és plágiumnyilatkozat.

Nem lesz sok ez egy kicsit?

Egy ebmentő sirámai

A nyaralás alatt zavartalanul csodálhattam a természet
szépségeit ...




















... és furcsaságait.

Egy reggeli kocogás alkalmával a Kutya hozzám futott. Futott mellettem. Mellettem futva rám nézett. Rám nézett, a füle lengett, én megsimogattam. Megsimogattam a fényes szőrt a fején. A szőrén keresztül áramlott valami melegség a kezembe. Megsajnáltam, na!
"Szegény Kutya, hol a gazdád? Elvesztél?"
Hazavittem.
"Nézd, ez a kutyus nemrég veszett el, biztosan keresik már, sír utána egy szöszi kislány, hamarosan megtaláljuk a gazdáját!"
"Ez az eb már régóta kóborol az utakon. Tedd ki a szűrét minél előbb!"
"Nem, nem teszem ki! Máris betelefonálok a helyi rádióba, hogy megtaláltuk!"





Betelefonáltam. Megetettem. Bolhákat irtottam. Hirdetéseket ragasztottam. Állatorvoshoz vittem.Hirdettem az interneten. Kutyatápot vásároltam. Reggel-este sétáltattam. Olyan szép kutyus! Biztos voltam benne, hogy a gazdája pár napon belül előkerül.




















Kutya ezalatt átvette az uralmat a kertben: három gyíkot megölt, egynek letörte a farkát, a többi elmenekült. Megdögönyözte a sün fiakat a mogyoróbokor alatt. Az öreg sün az utolsó pillanatban még átpréselte magát a kerítésdróton és a szomszéd kertjébe emigrált.
Felhívtam az elveszett kutyákat nyilvántartó fórumokat. Fűnek-fának, szomszédoknak kínálgattam. "Mikor jelentkezik már a gazdája?" gondoltam gondterhelten.
Este felé Kutya rávetette magát a kis kerti rozsdafarkúra, sokkal fürgébben, mint egy macska. Bekapta és lenyelte.
"Most már elég! Az ebnek holnap mennie kell!"
"Sajnálom, Kutya, menned kell!"
A telepen leoldottam a nyakáról a fürdőköpenyem övét. A telepvezető ránézett.
"Dió, Dió! Már megint itt vagy? Hát már megint megszöktél? Kétszer vittem vissza ezt a kutyát a gazdájának! De már nem kell neki, mert folyton elcsavarog!"
Kutya behúzta a farkát és búsan forgatta a szemeit. "Ez a problémám, senkinek sem kellek! Neked sem kellettem!"
A gazdája helyett én éreztem rémesen magamat.

E-vers
Remek tettem, ebet mentettem.
Befektettem, de nem nyertem.
Keseregtem, szenvedeztem,
menthetetlen ebhelyzetben.

Magángyűjtemény/Privat Exhibition

A szakmai gyakorlat utolsó színhelye ismét egy múzeum, Miskolc, Győri kapu 57. ( www.lezerpont.hu )















A képen balra áll Barna György, aki 35 éve gyűjt régiséget. Olyannyira felszaporodott a tárgyak mennyisége, hogy gondban volt, hová is tegye őket. Aggasztotta a gyűjteménye sorsa is, no meg szerette volna megmutatni az embereknek. Végül megtalálta a megoldást. A vállalkozásába integrálta az értékes gyűjteményt. A munkahelyén létrehozott egy 700 m2-es kiállító teret, vitrinekkel rendezte be és végre ország világ elé tárhatta féltett kincseit.

Az első gyűjtemény irodagép történelem. Adler írógép 1923, Corona tipusú úti írógép 1913, és Remington írógép 1918-ból, "ősrégi" összeadógépek és Morse távíró 1910-ből.















A díszes kasszagép státuszszimbólum volt valamikor.
















Tárgyak a Rákosi korszakból. Motorok, díszoklevelek, tankönyvek és gyermekjátékok, gyufacímke és szalvétagyűjtemény. Régi Ludas Matyi vicclapok, a Lenin összes és alumínium kukta. Régi rádiók és plakátok. Úttörő egyenruha és Terv cigaretta. Közben régi slágerek szólnak a hangszóróból: a "Pancsoló kislány", az "A mi utcánk óh be szép" és a "Baracknyílás idején".







Az egykori magyar édesipar temékei






Régi forint címletek.












A mellékelt képen egy angyalföldi órásműhely komplett berendezése látható 1950-ből. Ezen kívül van még egy fodrászműhely, egy suszterműhely, egy szatócsüzlet és egy kovácsműhely is teljes berendezéssel, valamint egy mezőkövesdi szabóműhely összes szerszámaival egyetemben. A losonci Gyifkó szíjgyártó dinasztia műhelye is felépült az eltűnő kismesterségek kiállításon.














Régi optikai eszközöket is bemutat a kiállítás, 200 év fényes rézmikroszkópjai csillognak a polcokon, egy zsebmikroszkóp 1798-ból, egy laterna magica 1860-ból, dagerrotípia 1854-ből, ferrotípia 1860-ból és sztereo fényképek, melyek 1910-ben készültek.





Erdélyi bányákból származó üregi ásványok, melyek a föld méhében fejlődnek szemnek láthatatlanul, három dimenzióban.
















Végül pedig, ha eddig nem káprázott volna el a szemünk a tengernyi érdekesség láttán, a legnagyobb attrakciót is megláthattuk. A Kárpát-medence területén egykor létezett kétezernél is több népviseletből 116 helyről származó 340 db teljes öltözéket!





Kéméndi miniszoknya.

Nekem nagyon tetszett ez az elegáns bihari viselet. Eszembe jutott, hogy a gyűjtő férfi, ám ez a pazar népviselet- gyűjtemény egy női kezet sejtet a háttérben.
Mindazonáltal mély tiszteletettel adózom a kiállítás, e páratlan alkotás létrehozójának.
Régebben az ALKOTÁS szót kizárólag fennkölt értelemben használtuk. Ihlet, emelkedettség kellett hozzá, és az alkotás valami tökéleteset hozott létre. Egy csodás festményt, költeményt. Később már mesterremeket, vagy egy szépen kifestett kazettás menyezetet is alkotásnak neveztek. Manapság aki létrehoz egy munkahelyet, egy közösséget, egy kiállítást szerintem legalább annyira ALKOTÓ, mint a régi nagy mesterek.