2009. november 19., csütörtök

Gondolatok óra után


Szép a tér
reggel,
induláskor.









Antropológiai írástechnikákról beszélgettünk. Arról volt szó, hogy az antropológus beszélgetése az idegennel sosem két egyenrangú fél beszélgetése, sosem hatalommentes. Az antropológus kikérdező, fölényes, irányítja a beszélgetést, ezért nem is képes arra, hogy teljes körű ismeretekre tegyen szert. A beszéd során szerzett információi egy része ugyancsak elvész amikor szövegbe foglalja azokat. Egy idegen kultúrát emiatt nem ismerhetünk meg a teljes valóságában.

Vajon meg akarjuk-e ismerni az idegent a teljes valóságában? Szerintem nem. Csak azt akarjuk tudni, biztonságban élhetünk-e mellette? A jelenséget két egyforma méretű összetapadt szappanbuborékkal tudnám demonstrálni. Mindkét kultúra szabályos gömb, vagyis teljes egész. Felületük semleges, ez azt jelenti, hogy a kultúrák egyenrangúak. Amikor érintkeznek egymással, közös felület keletkezik, amely egy része a két gömb felületnek. Ezen a felületen megszünik a semlegesség és az objektív megismerés lehetősége.

Ezért csak látszat a nem egyenrangúság. Az antropológus irányítja a beszélgetést, de az idegen sem avatja be mindenbe teljesen. Tehát egyenszintű a kapcsolat, de más-más ok miatt.

Amikor továbbadják az információt az övéiknek, az persze eltorzulhat, ill. rossz célokra használhatják. Az antropolódiai írástechnika tehát elsősorban erkölcsi kérdés és másodsorban szogálja valamilyen szinten a megismerést .







Szobor
a folyosón.

Nincsenek megjegyzések: