2009. október 29., csütörtök

Nekem má' semmi se' jó?

Részt vettem az oktatásokon, és hűségesen teljesítettem a rám rótt számos feladatot. Megtanultam az Akadémia történetét, pogácsát sütöttem az írásbelire, szóbelire, megtanultam összerakni a bALEK gyűrűt, elolvastam egy regényt a hajdani diákéletről, felkutattam Soltz Vilmos életrajzát, megjegyeztem a szakestélyek szalagos tisztségviselőinek a nevét és a sörivási vezényszavakat: Eks! (fenékig) Tükrös! (félig) Lefety! (amennyi tetszik) A bALEK tízparancsolat, a karok köszöntései, az egyenruhák színei és a kari himnuszok mellett számos fontos tudnivalót is elsajátítottam.
És ezzel még jól jártam! Társaim közül többen igencsak húzós feladatokat kaptak:
kerékpárút felfestése az egyetem területén és útjelző táblák elkészítése kartonból; aerobik óra tartása a legtúlsúlyosabb diáknak; öltöny elkészítése papírból; ezer darab sörösdoboz fülecske összegyűjtése; öltözzön csacsinak és álljon az egyetemi klub elé egy táblával: egy kör a csacsi hátán 100 Ft, csacsi simogatása 50 Ft, csacsi etetése 20 Ft; készítse el a bányászcímert tobozból és ehhez hasonlóak.
Ebből a néhány szemelvényből is látható, hogy én jól jártam a rám rótt feladatokkal, amelyeket illő lelkesedéssel el is végeztem.

Megírtam az írásbelit, amely sikerült. Így hát a Kegyes Firmák szóbeli vizsgára bocsátottak.

A szóbeli vizsga, mely főleg a szívatásról szólt, délután hat órakor kezdődött. Mint antropológus számos tanulságos megfigyelést tettem ezen a kimerítő éjszakán, ez segített feldolgozni a negatív élményeket. A móka hosszan elhúzódott és minél inkább elhúzódott, annál fáradtabb lett a társaság.
Másnap reggel fél ötkor az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák áldozatos fáradozásának köszönhetően NSP-ból (Nagyon Sötét Pogány) bALEK lettem, aki készen áll a keresztelőre. A didergő hűvösség, a fejfájás, vagy a kialvatlanság tette, nem tudom, de megkönnyebbülés helyett csüggedés vett erőt rajtam.


Nincsenek megjegyzések: