Ki az a bALEK?
"A balek poros hasú, sárgacsőrű, ész és értelem nélküli véglény, aki minden tekintetben az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák támogatására szorul."
Ezt a szöveget csak az értheti meg, aki ismeri a miskolci egyetemi diákság hagyományait.
Ki lehet-e hagyni a hagyományból az érzelmeket? Én megkísérlem. Tudatosan vállalom a miskolci diákélet hagyományait: balekoktatás, balekvizsga, balekkeresztelés és mindaz, ami ezzel jár.
A világ első műszaki "egyeteme," Selmecbányán alakult meg 1735-ben. Nyolc hallgató tanult ott matematikát az első évben. Később bányaművelést, ércelőkészítést, kohászatot, kémiát és pénzverést tanítottak a külföldről jött professzorok. Trianon után Sopronba menekült az akadémia és erdészeti karral bővült. Miskolcra pedig a szocialista nehézipar vonzotta, ahol további karokat ölelt magához. A diákélet hagyományai tehát a középkori céhek életében gyökereznek, a "mindenki egyért, egy mindenkiért" elvén, szigorú, a szinte katonás-németes alá-fölé rendeltségi viszonyban.
A döntésem érthetetlennek tűnhet, hiszen diáknak túlkoros vagyok, Pesten élek, a bányaműveléshez pedig semmi közöm. Miért fordítok mégis egy csomó energiát arra, hogy megismerjem Selmecbánya városát, a rég elporladt professzorok életét, a diáknótákat és viseleteket, a sörrel koccintás és a sörivás aprólékos szabályait?
Attól tartok, a tudatosságom mögött egy csomó érzelem lapul. Vagyis a hagyományból nem lehet kihagyni az érzelmeket. Szívet melengető érzés egy csapathoz tartozni. Bár ez a csapat képzeletbeli, a múltja valamilyen módon az én múltamnak is része, jelene pedig azonos az enyémmel. Benne van az Alma Mater iránti tisztelet, amely végképp megfoghatatlan.
Mindenesetre részt veszek a balekoktatásokon, és teljesítem a rám bízott feladatokat!
"A balek poros hasú, sárgacsőrű, ész és értelem nélküli véglény, aki minden tekintetben az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák támogatására szorul."
Ezt a szöveget csak az értheti meg, aki ismeri a miskolci egyetemi diákság hagyományait.
Ki lehet-e hagyni a hagyományból az érzelmeket? Én megkísérlem. Tudatosan vállalom a miskolci diákélet hagyományait: balekoktatás, balekvizsga, balekkeresztelés és mindaz, ami ezzel jár.
A világ első műszaki "egyeteme," Selmecbányán alakult meg 1735-ben. Nyolc hallgató tanult ott matematikát az első évben. Később bányaművelést, ércelőkészítést, kohászatot, kémiát és pénzverést tanítottak a külföldről jött professzorok. Trianon után Sopronba menekült az akadémia és erdészeti karral bővült. Miskolcra pedig a szocialista nehézipar vonzotta, ahol további karokat ölelt magához. A diákélet hagyományai tehát a középkori céhek életében gyökereznek, a "mindenki egyért, egy mindenkiért" elvén, szigorú, a szinte katonás-németes alá-fölé rendeltségi viszonyban.
A döntésem érthetetlennek tűnhet, hiszen diáknak túlkoros vagyok, Pesten élek, a bányaműveléshez pedig semmi közöm. Miért fordítok mégis egy csomó energiát arra, hogy megismerjem Selmecbánya városát, a rég elporladt professzorok életét, a diáknótákat és viseleteket, a sörrel koccintás és a sörivás aprólékos szabályait?
Attól tartok, a tudatosságom mögött egy csomó érzelem lapul. Vagyis a hagyományból nem lehet kihagyni az érzelmeket. Szívet melengető érzés egy csapathoz tartozni. Bár ez a csapat képzeletbeli, a múltja valamilyen módon az én múltamnak is része, jelene pedig azonos az enyémmel. Benne van az Alma Mater iránti tisztelet, amely végképp megfoghatatlan.
Mindenesetre részt veszek a balekoktatásokon, és teljesítem a rám bízott feladatokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése