Biztosan tudjátok, milyen egy átjáróház? Praktikus, nyereséges, előnyös. Lerövidítheti az utunkat, vagy elinalhatunk az üldözőnk elől, ha nem tud róla, hogy a követett személy egy átjáróházba ment be. Düsseldorf a Rajna partján fekvő városokból álló kaláris egyik gyöngyszeme. Átjáróváros, minden út, vasút áthalad rajta, nem végállomása semminek. A város derűsen szemléli ezt a megállás nélküli áthaladást, ezt az örökös áramlást. Derűsen szemléli és élvezettel együtt él vele.
A lakói is derűsek lehetnek, máskülönben nem díszítenék virággal a kerékpárjukat.
Mondhatja bárki, hogy a csupán néhány napot a városban töltő idegennek a szép arcát mutatja meg a város. Az idegen nem kérdezte meg a lakóit, nem vett részt az életükben. Nem, nem vett részt az életükben, az igaz, de a jelek árulkodóak. A parkolóban porcelán tehénkék legelnek egy virágágyás mentén. A Rajna parti sétányon felállított könyvespolc, melybe mindenki vihet könyvet és bárki kiveheti onnan, hogy elolvasás után visszategye, egyrészt remek ötlet, de másrészt arról is szól, hogy a városlakók költenek arra, hogy jól érezzék magukat ebben a városban. (Feldereng bennem a Keleti pályaudvar környéke...)
A tanév véget ért és mindenfelé harsány diákcsoportok bulizták végig az utcákat: az egyik csapat gyalogosan, a másik sörös tragacson énekelve-pedálozva.
Düsseldorf parkjaiban meglepő módon papagályok és nyulak is tanyáznak szép számmal. A Rajna túlpartján, a zöld ártéren hatalmas birkanyájat látni. Többszáz állat, itt ott kisbárányok is vannak köztük. Időnként megindul egyikük-másikuk a folyó felé és iszik, nem törődve a szünet nélkül vonuló hatalmas áruszállító uszályokkal. Ezen a képen nem egy birkapásztort mutatok be, hanem az elképzelt neandervölgyi ősember viaszfiguráját. Nem tudhatjuk, talán tartott állatokat, hiszen húsevő volt.
A Rajna parton végtelen hosszúságú sétány kígyózik, kifárad, aki végig akarja kerékpározni őket, pedig gyönyörűek: két oldalán pompás fasorok vetnek árnyékot. Nálunk a hétvége szigorúan a családé, itt mindenfelé népes baráti csoportok piknikeznek a parkokban. Koncertet több helyen is adtak, a hallgatóság sörrel a kézben, derűsen veri a taktust a lábával.
A düsseldorfi repülőtéren, a mozgólépcsőn utazó és a gépeikhez siető utasoknak klasszikus zenei koncertet ad egy zongorista.
Most már értitek, miért jutott eszembe a "derűs átjáróváros" kifejezés. Düsseldorf boldogan lubickol az átjáróváros-létben, és köszöni, jól van.
Ha pedig tévedtem, és a lakói depressziósak, akkor ezt kitűnően álcázzák.
