Gondolatok óra után

Szép a tér
reggel,
induláskor.

Antropológiai írástechnikákról beszélgettünk. Arról volt szó, hogy az antropológus beszélgetése az idegennel sosem két egyenrangú fél beszélgetése, sosem hatalommentes. Az antropológus kikérdező, fölényes, irányítja a beszélgetést, ezért nem is képes arra, hogy teljes körű ismeretekre tegyen szert. A beszéd során szerzett információi egy része ugyancsak elvész amikor szövegbe foglalja azokat. Egy idegen kultúrát emiatt nem ismerhetünk meg a teljes valóságában.

Vajon meg akarjuk-e ismerni az idegent a teljes valóságában? Szerintem nem. Csak azt akarjuk tudni, biztonságban élhetünk-e mellette? A jelenséget két egyforma méretű összetapadt szappanbuborékkal tudnám demonstrálni. Mindkét kultúra szabályos gömb, vagyis teljes egész. Felületük semleges, ez azt jelenti, hogy a kultúrák egyenrangúak. Amikor érintkeznek egymással, közös felület keletkezik, amely egy része a két gömb felületnek. Ezen a felületen megszünik a semlegesség és az objektív megismerés lehetősége.

Ezért csak látszat a nem egyenrangúság. Az antropológus irányítja a beszélgetést, de az idegen sem avatja be mindenbe teljesen. Tehát egyenszintű a kapcsolat, de más-más ok miatt.

Amikor továbbadják az információt az övéiknek, az persze eltorzulhat, ill. rossz célokra használhatják. Az antropolódiai írástechnika tehát elsősorban erkölcsi kérdés és másodsorban szogálja valamilyen szinten a megismerést .

Szobor
a folyosón.

bALEK lettem!

Kikiáltók hirdették harsányan a nagy eseményt:

"Az Isteni Fényben Fürdő Dicső Firmák Fényes Koszorúja balekkeresztelő szakestélyt tart a menzán!"

Részlet az INVITATIO szövegéből:

"Szakestélyünk tartassék az úr 2009. évének november havában, annak is 9-edik napján, a déli harangszót követő hatodik órától, az nagy Egyetemünk díszes Menzáján. Ezen INVITATIO feczni tulajdonosa kéretik megjelenni legdíszesebb gúnyájában, s dalos jókedvvel.
Jó Szerencsét! Vivát Bölcsész!"

Erről a pulpitusról a
Kontra-
punktok
ismétlik meg és
figurázzák ki a
"magas Praeses"
(az elnök)
szavait.

Életem első szakestélye méltóságteljesen és irtó ceremóniásan zajlott.
Ahogy kell!
Az én keresztapám és keresztanyám, akik, mondanom sem kell, kiragyogtak az Isteni Fényben Fürdő Dicső Firmák Fényes Koszorújából, lelkiismeretesen sör alá tartottak, a Major Domus pedig nem törődve a korommal, vastagon bekent korommal. (Hehe!) Megtöltöttük szűzi korsóinkat sörrel és felszabadultan nevetve gratuláltunk egymásnak az új neveinkhez, új identitásunkhoz.
Az influenza járvány miatt a pipázás szertartása elmaradt.

Miskolctapolcai szállás

Az egyetemi kollégiumban és minden közeli szálláshelyen teltház volt. Több helyen is azt mondták nekünk, hogy csoportok érkezése miatt nincs hely. Végül Miskoltapolcán tudtunk szállást foglalni. Nyolcan éjszakáztunk ezen az ütött-kopott helyen, de legalább konyha és tévé is volt. Itt készítettem Barbiról ezt a remekbe sikerült arcképet.

















Az idő borongós, de enyhe volt mind a három napon. Vizuális kommunikáció tárgyból megtartottam a prezentációmat Tárgykultúra a konyhában címmel. Sokan hozzászóltak, élénk vita alakult ki arról a feltételezésemről, hogy a konyha díszítése összefüggésben van azzal, hogy a konyhát használó személy mennyi időt tölt benne, hagyományos, vagy kultúravesztő életmódot folytat. Klassz volt, hogy délben majdnem az egész csoport együtt ebédelt a menzán. Másnap a Környezet és társadalom c. tárgyat hallgattuk egész nap. Nagyon izgalmas feladatot kaptunk, városantropológiából kell dolgozatot írnunk. Azt hiszem, Budapest hatodik kerületét fogom választani, mert azt jól ismerem. Csak azt nem tudom, hogy régi fotókat honnan szerezzek? Roma identitás tárgyból is előadást kellett tartanunk, ezúttal ketten Barbival. Barbi szépen artikulált, érzésem szerint én túlságosan hadartam. Nem tudom, miért sietek a beszéddel, nem kellene.






Amikor reggel kiléptem az utcára, megéreztem a közeli termálfürdő illatát.







Szia, miskolctapolcai
szélkakas!
Ide nézz!
Itt vagyok, lent!

Nekem má' semmi se' jó?

Részt vettem az oktatásokon, és hűségesen teljesítettem a rám rótt számos feladatot. Megtanultam az Akadémia történetét, pogácsát sütöttem az írásbelire, szóbelire, megtanultam összerakni a bALEK gyűrűt, elolvastam egy regényt a hajdani diákéletről, felkutattam Soltz Vilmos életrajzát, megjegyeztem a szakestélyek szalagos tisztségviselőinek a nevét és a sörivási vezényszavakat: Eks! (fenékig) Tükrös! (félig) Lefety! (amennyi tetszik) A bALEK tízparancsolat, a karok köszöntései, az egyenruhák színei és a kari himnuszok mellett számos fontos tudnivalót is elsajátítottam.
És ezzel még jól jártam! Társaim közül többen igencsak húzós feladatokat kaptak:
kerékpárút felfestése az egyetem területén és útjelző táblák elkészítése kartonból; aerobik óra tartása a legtúlsúlyosabb diáknak; öltöny elkészítése papírból; ezer darab sörösdoboz fülecske összegyűjtése; öltözzön csacsinak és álljon az egyetemi klub elé egy táblával: egy kör a csacsi hátán 100 Ft, csacsi simogatása 50 Ft, csacsi etetése 20 Ft; készítse el a bányászcímert tobozból és ehhez hasonlóak.
Ebből a néhány szemelvényből is látható, hogy én jól jártam a rám rótt feladatokkal, amelyeket illő lelkesedéssel el is végeztem.

Megírtam az írásbelit, amely sikerült. Így hát a Kegyes Firmák szóbeli vizsgára bocsátottak.

A szóbeli vizsga, mely főleg a szívatásról szólt, délután hat órakor kezdődött. Mint antropológus számos tanulságos megfigyelést tettem ezen a kimerítő éjszakán, ez segített feldolgozni a negatív élményeket. A móka hosszan elhúzódott és minél inkább elhúzódott, annál fáradtabb lett a társaság.
Másnap reggel fél ötkor az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák áldozatos fáradozásának köszönhetően NSP-ból (Nagyon Sötét Pogány) bALEK lettem, aki készen áll a keresztelőre. A didergő hűvösség, a fejfájás, vagy a kialvatlanság tette, nem tudom, de megkönnyebbülés helyett csüggedés vett erőt rajtam.

A bALEK tudnivalói

Ki az a bALEK?

"A balek poros hasú, sárgacsőrű, ész és értelem nélküli véglény, aki minden tekintetben az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák támogatására szorul."
Ezt a szöveget csak az értheti meg, aki ismeri a miskolci egyetemi diákság hagyományait.

Ki lehet-e hagyni a hagyományból az érzelmeket? Én megkísérlem. Tudatosan vállalom a miskolci diákélet hagyományait: balekoktatás, balekvizsga, balekkeresztelés és mindaz, ami ezzel jár.

A világ első műszaki "egyeteme," Selmecbányán alakult meg 1735-ben. Nyolc hallgató tanult ott matematikát az első évben. Később bányaművelést, ércelőkészítést, kohászatot, kémiát és pénzverést tanítottak a külföldről jött professzorok. Trianon után Sopronba menekült az akadémia és erdészeti karral bővült. Miskolcra pedig a szocialista nehézipar vonzotta, ahol további karokat ölelt magához. A diákélet hagyományai tehát a középkori céhek életében gyökereznek, a "mindenki egyért, egy mindenkiért" elvén, szigorú, a szinte katonás-németes alá-fölé rendeltségi viszonyban.

A döntésem érthetetlennek tűnhet, hiszen diáknak túlkoros vagyok, Pesten élek, a bányaműveléshez pedig semmi közöm. Miért fordítok mégis egy csomó energiát arra, hogy megismerjem Selmecbánya városát, a rég elporladt professzorok életét, a diáknótákat és viseleteket, a sörrel koccintás és a sörivás aprólékos szabályait?

Attól tartok, a tudatosságom mögött egy csomó érzelem lapul. Vagyis a hagyományból nem lehet kihagyni az érzelmeket. Szívet melengető érzés egy csapathoz tartozni. Bár ez a csapat képzeletbeli, a múltja valamilyen módon az én múltamnak is része, jelene pedig azonos az enyémmel. Benne van az Alma Mater iránti tisztelet, amely végképp megfoghatatlan.

Mindenesetre részt veszek a balekoktatásokon, és teljesítem a rám bízott feladatokat!