Novemberi tél/Winter in November

Pesten sűrűn esett,




és csupa fehér lett minden.




Még reggelre is megmaradt a hó.
Nincs mese, megérkezett a Tél!

A másság elfogadása

Az elmúlt hétvégén három napot töltöttem Miskolcon, az egyetemen.
Pénteken az Európai Unió történetéről hallgattunk egy előadást, ez 10-16 h-ig tartott. Miután megbeszéltük, hogy miből vizsgázunk majd, a szállásunkra vonultunk. A szállás fizetésekor már fel tudtam mutatni a diákigazolványomat, amit délben hoztam el a tanulmányi irodáról. Most hiszem el igazán, hogy diák vagyok, hiszen "papírom" van róla!

Másnap kilenckor kezdődött a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgy előadása. A Fekete Doboz filmjét néztük meg, melyet Surányi Judit antropológus készített 2002-ben. Kitűnően szerkesztett dokumentumfilmet láttunk, "Tiszta románc" volt a film címe és két hajléktalan fiatalról szólt. Krisztináról, aki marketinget tanult valahol és Balázsról, az alkoholista-szipus, 29 éves fiúról. A film zenéjét Bujdosó János írta, a film elkészítését az Ifjusági és Sportminisztérium is támogatta.
A vetítés után a tanár úr elmondott néhány műhelytitkot.
A filmkészítő két évig élt együtt a szereplőkkel, s 100 órányi felvételből szerkesztette az 50 perces filmet. Felszólította a hallgatóságot, minket, hogy mondjunk véleményt a filmről. Hasonlítsuk össze a Nanuk az eszkimó c. filmmel, és próbáljuk megfejteni, mi lehetett az alkotó szándéka? Meg kell, hogy mondjam, számomra a film sokkoló volt. A lépcsőházban szükségét végző és a kukából kiszedett csirkecsontot rágcsáló fiatal férfi látványától kavargott a gyomrom. A hozzászólásomban elmondtam azt, hogy Nanukot, az eszkimót tiszteltem a megélhetésért vívott harca miatt a sarkvidéki környezetben, amit a családjáért és a gyermekeiért tett nap mint nap. Igen kevéssé tisztelem a hajléktalan fiatalokat, holott ők is küzdenek a mindennapi betevőért, pálinkáért és hígítóért. A tanár úr szerint az én felháborodásom nem antropológus nézőpontot tükröz. Mindkét fajta emberi küzdelmet csodálni kell és el kell fogadni, hogy ilyen életet élő emberek is vannak. Az igazi antropológus ugyanis feladata szerint megtalálja és felmutatja az egzotikust a saját társadalmában, környezetében. Vagyis a bemutatás a célja, semmi egyéb, a legkevésbé sem az ő dolga a kiút keresése.
Hogy tükröt tartson a társadalom elé, azzal foglakozik a szociológia. Nem értem még teljesen, hogy miben különbözik egymástól a két társadalomtudomány? Azt mondják, vannak átfedések, engem azonban az eltérések érdekelnének inkább. Egyébként MA-s szociológusok is részt vettek az órán, ami véleményem szerint abszolút indokolt volt.

Vasárnap óriási ködre és csípős reggelre ébredtünk.
Délelőtt a fiktív kutatási terveket értékelte tanárunk a Kutatásmódszertan órán. Szerencsére az enyémet, - melyet a szerencsejátékkal és a babonákkal kapcsolatban ötlöttem ki - elfogadta, sőt jónak találta. A délutáni óra, melyen antropológiatörténettel foglalkoztunk volna, elmaradt.
Attila, egy csoporttársam hozott fel Pestre, kocsival. Útközben az ikreiről mesélt, Balázsról és Alexandráról, meg arról, hogy hogyan sikerült Káposztásmegyerről vidékre költözniük.
Délután háromkor már otthon is voltam.
A következő egyetemi időpont: Dec 10. filozófia vizsga.




Ezt a buszmegállót péntek éjjel rongálták meg. Azt hiszem, mint antropológus el kell, hogy fogadjam azt, hogy léteznek vandál emberek, de mint magánember és állampolgár felháborodok.
Attól félek, egyfajta skizofrénia felé tartok!

A helyzet fokozódik...

Még sötét volt, amikor a vonatom indult, péntek reggel, 6 órakor.
Az egyetemen megérdeklődtem, hogy megérkezett-e már a diákigazolványom? A nyugdíjas igazolványomban ugyanis elfogytak a félárú utazást biztosító ablakok. Hát nem érkezett meg.
- Mit gondol! Csak szeptember elején adta be a kérelmet! December előtt nem várható, hogy megérkezik!
Európa történeti régióiról tanulunk ma. A régiók kijelölése ahány annyiféle. Folyók, hegyek mentén, vagy éppenséggel égtájak szerint. A lényeg az, hogy ismernünk kell Európát. Kis barátnőm, Barbi, földrajzból is érettségizett nemrégiben, neki nem lesz gondja a vizsgán az üres Európa térképbe berajzolni a Pripjaty-mocsarakat, a Morava folyót, a Sumava hegyet, a Kola-félszigetet, a Lipari-szigetet, a Szandzsákot vagy Nyenyecföldet. Nekem annál inkább!

Az ebédszünetben kikértem a könyvtárból az egyik tanárom meseelemzését, Ámi Lajos: Pájinkás János c. meséjéről. Ámi Lajos egy analfabéta cigányember volt, ám 262 darab pompás meséjét jegyezték le, ezek közül elemezte az egyiket "Népmese és a modernizáció kapcsolata" címmel. Az elemzést elolvasva átfutott rajtam, hogy ilyesmivel jó lett volna foglalkozni eddigi életem folyamán. Továbbsodorva ezt a gondolati szálat megállapítottam, hogy valamiképpen mégis jó, hogy érett fejjel kerülök kapcsolatba magyarázó, elemző, vagyis gondolatokat irányító műhellyel. A gondolkodásom függetlenül fejlődhetett, az autodidaktákra jellemző átfogó világképet keresve. Én azért vagyok itt, mert azokat az önálló gondolatokat szeretném kiteljesíteni.

Este az "Ismerd meg Miskolcot!" mozgalom keretében Barbival megkerestük a Karacs Teréz (Híres tanár és nőnevelő volt Kossuth idejében) kollégiumot, éjszakai szállásunkat. A villamosról nézve hangulatos városképet láttam az esti fényekkel megvilágítva.
Másnap kiderült, hogy az órarendünk téves. A megadott helyen a megadott tanár nem a mi óránkat tartja szociológiából. A mi óránkat délután akarja tartani, amikor nekünk viszont egy másik tanárral lesz szemináriumunk. Mindössze hatan voltunk. Mit volt mit tenni, a tanárnő beültetett minket az órára. Azt mondta, hogy majd tőlünk azt az anyagot fogja kérdezni, amit leadott. (Etnometológia. Ez egy olyan vizsgálati módszer, amely krízishelyzetben lévő emberelet vizsgál.) Délután alapvizsga tételekkel foglalkoztunk, én Herbert Spencer fejlődéselméletéről beszéltem, jobbára felolvastam a nyolc oldalt, amit írtam. A tanárnő jól fogadta, alig kell kiegészítenem valamivel. Ha azt elvégeztem, leadhatom osztályzásra.

Este az egyetemi kollégiumban volt a szállásunk Barbival. Miután lepakoltunk, (Ismerd meg Miskolcot!) elsétáltunk a közelben megnyílt új TESCO-ba. Döbbenetes, hogy úgy adták át az áruházat, hogy nincs odavezető gyalogogút, ill. csak egy darabig van. Közvetlenül az áruház parkolóját gyepen, dombon, vasúti sineken átbukdácsolva lehet csak megközelíteni. Autó nélkül nem érdemes odamenni.
Instant levest "főztem" magamnak, megfürödtem és sokáig beszélgettünk.
Kicsit gondterhelt vagyok Barbi miatt, mert egész nap az egyik csoporttárs fiúval beszélgetett a szünetekben. Helyes fiú, nem az a gond, csakhogy Barbi az én társaságom, ha egy fiúval összejön, én újból egyedül leszek. Na majd csak lesz valahogy!

Vasárnap délelőtt ismét fényképezni tanulunk. A terepen dolgozó antropológus régi fényképeket, tárgyakat, személyeket, épületeket és környezetet dokumentál, ezeket lehetőleg jó minőségben kell lefényképeznie. Az óra végén feladatot kaptunk, mely jegyre megy: 3 db családi fotó fényképezése, 2 lap egy könyvből, 1 db tárgyfotó, egy 15 képből álló fotósorozat élő személyről és környezetéről. Ebédszünet után fiktív kutatási terv készítése a feladat, én a "Ma élő babonás szokások" c. témát választottam. Dec 12-ig kell leadni a kész tervet és a hozzá tartozó annotált bibliográfiát. Ez egy irodalomjegyzék a könyvek rövid tartalmával.
Már háromkor eljöttünk az egyetemről.
Hárman, én, Barbi és a "fiú."

Sajnos, hiába jöttünk el előbb, nem volt korábbi vonat és a fél ötös IC vonat húsz percet késett. De legalább volt ülőhelyünk!
Ezen a hétvégén is jól éreztem magam. Rengeteget gyalogoltam, mert az egyetem területe igen nagy. Ami nem volt jó: az átlagosnál többet költöttem, mert meg kellett vennem egy pár könyvet és jegyzetet.
Az idén még kétszer kell leutaznom, aztán januárban jönnek a vizsgák.

A természet képei Káposztásmegyeren, ősszel

A Farkaserdőben már több levél van lent, mint fent.











Ezeket a tujákat tizenhét évvel ezelőtt ültették Robika emlékére.










Egy napon egy kisfiú kiszaladt az útra a labdája után.















Nem messze a lakásomtól virágot ültettek, így tél elején.
Novenberben két hétvégét töltök majd Miskolcon.

November elsején, halottak napján

Halottak napján Vác felé tartottunk az új Megyeri hídon át.



















Szokatlanul meleg, szép napsütéses idő volt aznap. Pillangók sütkéreztek a sírokra helyezett virágokon.