Csíkok és vonalak...
...és egy modern kopjafa.
2008. október 30., csütörtök
2008. október 28., kedd
Bevezetés az antropológiába
Mit építenek a tanszék közelében?
Nem mást, mint sportuszodát!
Tanárunk egyik kezében kréta, másik kezében zsebkendő. Lázas. Betegen tartja az órát. Elmélettel kezdtünk, majd a szünet után megnéztük J.A. Flaherty (1884-1951) ötven perces "Nanuk, az eszkimó" c. filmjét. (Nanook of the North) A film 1922-ban készült fekete-fehér némafilm. A filmes igazi kultúrális antropológus terepmunkát végzett - ahogy kell! Tizenhat hónapon keresztül élt és vadászott Nanuk családjával. Visszatért közéjük, hogy filmes beszámolót készítsen fagyos életükről. Később a szemére vetették, hogy romantikus képet festett az eszkimókról, hogy megrendezte a jeleneteket. Hogy népviseletbe öltöztette "szinészeit", amit azok akkoriban már nem viseltek.
Nekem, mai nézőnek, nem tűnik mesterkéltnek a film,romantikusnak még kevésbé. Az antropológus rokonszenve átsüt a képeken, látszik, hogy szerette, tisztelte, sőt csodálta azokat az embereket. Nanuk a Basset-földön élő inuit eszkimó, a neve azt jelenti: Medve. Állandóan fúj a szél, a táj homoksivatagra hasonlít. Itt él Nanuk és családja az örök jég honában. A kietlen tájon életnek semmi nyoma. Mégis megélnek itt az emberek, ezerszer ügyesebben találják fel magukat, mint bármely más nép a Földön. De, hogy életük minden, csak nem romantikus, azt az jelzi, hogy nem sokkal a film forgatása után Nanuk végleg eltávozott az élők sorából - éhen halt. Rám döbbenetes hatással volt a film. Egyszerre csodáltam az antropológus fickót, és az általa ábrázolt emberek teljesítményét.
Ma arról tanultunk, hogyan dolgozik, milyen az igazi antropológus?
Ilyen: utazik, megfigyel és közreadja.
A túrista csak utazik és megfigyel, de nem adja közre.
A háromperhármas ügynök utazik is, meg is figyel, közre is adja, de munkáját homály fedi.
A csoportunkból mindenki szeret utazni, sőt szenvedélyes világjárók is vannak köztünk. Sokan említették, hogy megérintette őket a távolkeleti, afrikai, délamerikai kultúra. Tibor ma is Londonban él, onnan jár az egyetemre. Egy házaspár (mindketten hallgatók!) többször járt Malajziában, a fiuk egyiptológusnak készül. Egy lány Madrid mellett olyan cigányok közt járt, akik közt ma is él a vérbosszú szokása. Másikunk profi keleti harcművész és filozófus. Van, aki a saját kultúránk furcsaságait szeretné megérteni, a szélsőségesek, drogosok, homoszexuálisok világa érdekli. Ahogy egyre jobban megismerjük egymást, kiderül, hogy miért is jöttünk erre a szakra? Közös jellemzőnk, hogy beleszippantottunk "más" kultúrákba, és rájöttünk, milyen keveset tudunk a nagyvilágról.
Az antropológus igen gyakran kutatásokat is végez. Nincs kecmec, a kutatásmódszertan órán meg kellett tanulnunk kutatási tervet készíteni! Ezt kaptuk házi feladatnak. Néhányunknak, köztük nekem is, már a következő órára el kell készítenünk.
És, ajaj, egyre több szó esik a vizsgákról!
Hazafelé kellemetlen meglepetés ért. Nem volt hely a Pertre tartó intercity vonaton. Így hát csoporttársammal, a 18 éves Barbival a későbbi gyorsvonatra szálltunk. Sajnos, azon sem volt hely! Végig a folyosón álltunk, miközben a vécé felé igyekvők oda-vissza átbukdácsoltak, nyomakodtak rajtunk. A hatvanas években utaztam utoljára ilyen rémes körülmények között! Szerencse, hogy - hála a gondos ápolásnak és a szünetekben való mozgásnak - a visszereim visszakoztak!
2008. október 23., csütörtök
Önismeret óra
A hétvégén ismét Miskolcra utazom, antropológiai, kutatásmódszertani és önismereti órák lesznek.
A hét folyamán kiolvastam és kijegyzeteltem az egyik antropológiai alapművet, Urs Bitterli: Vadak és civilizáltak. Ha nem lenne kötelező olvasmány, soha nem vettem volna a kezembe tudománytörténettel foglalkozó írásművet. Nem is tudtam, hogy emberek ilyen könyveket írnak. Bámulatos mennyiségű tudásukat összefoglalják, hogy tárgyilagosan elemezve elémtárják. Ez a könyv egy 400 éven át zajló folyamatot ábrázol arról, hogy miért válaszolt Európa a tengerentúli kultúrákra rabszolgakereskedelemmel, az indiánok kiirtásával és vallási türelmetlenséggel.
Na ja, képtelenség mindent elolvasni! Ez már az ókorban is így lehetett. Olvastam egy helyen, hogy az időszámításunk előtt keletkezett szanszkrit vallási szövegek elolvasásához nem elég egy ember élete!
Az egyetemen úgy tartják, 2 kredithez kb 600 oldal elolvasása szükségeltetik, ill. 1 kredit kb 60 munkaóra ráfordítás. Egy BA diploma pedig 180 kredit.
Az önismeret órát várom a legjobban. Nagyon nehéz az önismeret! Hogy megrőkönyödhetett az első ember, aki rájött arra, hogy a víztükörben saját magát látja! Vajon mikor történt ez a drámai esemény?
Már a delphoi-i jósok is arra bíztatták honfitársaikat: "Ismerd meg önmagad!" Csak azt nem mondták meg, hogy hogyan?
Korunk nagy magyar filozófusa dalban és decibelekkel nyomatékosítva ordította felénk anno, hogy "Láss, ne csak nézz!" Ez is remek tanács volt akkoriban, de a hogyan-ra nem fordítódott elég figyelem.
A kis herceg már többet segitett, amikor azt állította, hogy "Jól, csak a szívével lát az ember!" Hja, könnyű annak, akinek szemek vannak a szivén! Aztán meg, ami a szivén az a száján! Az ilyenek bizonyára pikk-pakk megismerték önmagukat is, meg mindenki mást is.
Szerencsére vannak akik felismerték a 'hogyan ismerjük meg önmagunkat' problémáját és megjelent egy-két jó pszichológiai könyv, ami igazi segítség. Pl. Berne: Emberi játszmák, Sorskönyv, de hozzáférhetőek grafológiai és testbeszédről szólók is.
A mi tanárunk lehet, hogy az alapoknál kezdi majd: Kedves hallgatók! Mindenki vegyen elő egy tükröt, és nézzen bele!
Erre mi belenézünk, elszégyelljük magunkat és hazamegyünk.
Végül minden egészen máshogy történt. Zömmel csoportmunkát végeztünk az önismeret órán. Tesztfeladatok, életrajz, viselkedés, bemutatkozás, a másság elfogadása, hagyományaink, szituációs gyakorlatok voltak a főbb témák. Sokat nevettünk, de egyúttal egymásra is rácsodálkoztunk. Milyen sokfélék vagyunk! Milyen remek emberek élnek mellettünk! Egymáson keresztül magunkat is más szemmel láttuk.
Az egész napos munka után osztályzatot kaptunk.
Az ebédszünetben összefutottam egy nappalis Schlendrián családtaggal. Elujságolta, hogy részt vett a balekoktatáson, sőt, már le is vizsgázott! Hamarosan meglesz a balekkeresztelője, attól kezdve hordhatja a balekgyűrűt. Megkérdeztem, hogy kit kért fel firmának? Hát pont azt, akit én is akartam!
Egy nagy transzparens az egyetemi gólyabált hirdette.
De jó lesz nekik!
Bálozni és bulizni fognak!
A hét folyamán kiolvastam és kijegyzeteltem az egyik antropológiai alapművet, Urs Bitterli: Vadak és civilizáltak. Ha nem lenne kötelező olvasmány, soha nem vettem volna a kezembe tudománytörténettel foglalkozó írásművet. Nem is tudtam, hogy emberek ilyen könyveket írnak. Bámulatos mennyiségű tudásukat összefoglalják, hogy tárgyilagosan elemezve elémtárják. Ez a könyv egy 400 éven át zajló folyamatot ábrázol arról, hogy miért válaszolt Európa a tengerentúli kultúrákra rabszolgakereskedelemmel, az indiánok kiirtásával és vallási türelmetlenséggel.
Na ja, képtelenség mindent elolvasni! Ez már az ókorban is így lehetett. Olvastam egy helyen, hogy az időszámításunk előtt keletkezett szanszkrit vallási szövegek elolvasásához nem elég egy ember élete!
Az egyetemen úgy tartják, 2 kredithez kb 600 oldal elolvasása szükségeltetik, ill. 1 kredit kb 60 munkaóra ráfordítás. Egy BA diploma pedig 180 kredit.
Az önismeret órát várom a legjobban. Nagyon nehéz az önismeret! Hogy megrőkönyödhetett az első ember, aki rájött arra, hogy a víztükörben saját magát látja! Vajon mikor történt ez a drámai esemény?
Már a delphoi-i jósok is arra bíztatták honfitársaikat: "Ismerd meg önmagad!" Csak azt nem mondták meg, hogy hogyan?
Korunk nagy magyar filozófusa dalban és decibelekkel nyomatékosítva ordította felénk anno, hogy "Láss, ne csak nézz!" Ez is remek tanács volt akkoriban, de a hogyan-ra nem fordítódott elég figyelem.
A kis herceg már többet segitett, amikor azt állította, hogy "Jól, csak a szívével lát az ember!" Hja, könnyű annak, akinek szemek vannak a szivén! Aztán meg, ami a szivén az a száján! Az ilyenek bizonyára pikk-pakk megismerték önmagukat is, meg mindenki mást is.
Szerencsére vannak akik felismerték a 'hogyan ismerjük meg önmagunkat' problémáját és megjelent egy-két jó pszichológiai könyv, ami igazi segítség. Pl. Berne: Emberi játszmák, Sorskönyv, de hozzáférhetőek grafológiai és testbeszédről szólók is.
A mi tanárunk lehet, hogy az alapoknál kezdi majd: Kedves hallgatók! Mindenki vegyen elő egy tükröt, és nézzen bele!
Erre mi belenézünk, elszégyelljük magunkat és hazamegyünk.
Végül minden egészen máshogy történt. Zömmel csoportmunkát végeztünk az önismeret órán. Tesztfeladatok, életrajz, viselkedés, bemutatkozás, a másság elfogadása, hagyományaink, szituációs gyakorlatok voltak a főbb témák. Sokat nevettünk, de egyúttal egymásra is rácsodálkoztunk. Milyen sokfélék vagyunk! Milyen remek emberek élnek mellettünk! Egymáson keresztül magunkat is más szemmel láttuk.
Az egész napos munka után osztályzatot kaptunk.
Az ebédszünetben összefutottam egy nappalis Schlendrián családtaggal. Elujságolta, hogy részt vett a balekoktatáson, sőt, már le is vizsgázott! Hamarosan meglesz a balekkeresztelője, attól kezdve hordhatja a balekgyűrűt. Megkérdeztem, hogy kit kért fel firmának? Hát pont azt, akit én is akartam!
Egy nagy transzparens az egyetemi gólyabált hirdette.
De jó lesz nekik!
Bálozni és bulizni fognak!
2008. október 19., vasárnap
Ahol élek/My Living Place
A múlt átalakulása, egy szép kerítés a Fóti úton.
Pingpongasztal a lakótelepi parkban
Templom a Leiningen K. utcában
Városi fa őszi pompában
A kerítésen túl kék az ég
2008. október 18., szombat
Találkozások/Meetings
1. kép címe:
Hárman.
Három micsoda van a képen? A kitalálók között kisorsolom a helyes megfejtést!
:)
2.kép címe:
Négyen.
3. kép címe:
Tizenegyen. (Class reunion)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)