2016. január 4., hétfő

Félvilág. Szász Attila filmje

"Mágnás Elza" (Kovács Patrícia  ) komornája és egykori kedvese, Kóbori Rózsi, (Gryllus Dorka) a polgári iskolát végzett, vallásos nő nehezen viseli buta és rátarti úrnője társadalmi „rangját”, hisz Elza cselédlányból lett pincérlány, kokott, majd úrinő, csupán a szépségével, azaz a testével.
Amikor a felkapaszkodott Elza durván elutasítja egykori barátnőjét, sőt lecseréli egy fiatal cselédlányra (Döbrösi Laura), indulatai elszabadulnak.

Kiváló thriller készült a történetből, mely annak idején (1914-ben) óriási visszhangot kapott a sajtóban, az akkor kibontakozó magyar bulvárújságírás egyik nagy sztorija lett. A főváros éjszakai életének hírhedt alakja, az Orfeum legsikeresebb kurtizánja a gazdag bútorkereskedő, a perverzióiról ismert Max Schmidt (Kulka János) kitartottja volt.

A négy nap alatt játszódó, feszes történet három nő sorsát járja körül, de szimbolikusan a női sorskérdésekkel foglalkozik: hogyan kell, hogyan érdemes és hogyan lehet élni Budapesten 1914-ben, ebben a szűkös világban. Hogyan használják a nők tőkéjüket, a nemiséget és hogyan egyeztetik össze azt a hivatalos erkölccsel. A társadalom szemmel láthatóan a nemiséget értékeli, hajlandó busásan megfizetni. A tanultság, műveltség, szorgalom csak hosszú távon jó befektetés és is nincs mindenkinek lehetősége a tanulásra, a műveltség megszerzésére. A filmben fokozatosan emelkedik a feszültség, mely éles ellentétben van a gyönyörű, nyugodt, álmatag képekkel, ködös utcákkal, félhomályos szobabelsőkkel. Csak a zene (Parádi Gergely munkája) árulja el a rejtett, fojtott indulatokat. Csodás a vágás, mely Hargittai Lászlót dicséri.

A történet akár happy enddel is végződhetett volna. Hol van az a pillanat, amikor krimibe fordul? El lehet rajta gondolkodni.  Remek a forgatókönyv, hibátlan a főszereplők színészi alakítása. Szász Attila jó arányérzékkel, kiválóan rendezte meg a filmet, érdemes volt megnézni, tartalmas, jó mozi lett.


Jó reklám a filmnek, hogy a Kiscelli Múzeumban kiállítás nyílt, amely az eddigi legteljesebb feldolgozása a történetnek. A kiállítás félig-meddig hiteles helyszínen látható. Mert bár a gyilkosság nem Kiscellben történt, hanem Elza Bem rakparti lakásában, a múzeumnak helyet adó hajdani kolostorkastély a gyilkosság idején már Max Schmidt birtokában volt, s Elza bizonyára többször is vendégeskedett az épületben. Sőt, talán abban a szobában is, amelyben a tárlat kezdődik. Ez a nemrég kibontott helyiség ugyanis, amely az egykori trinitárius templom déli tornyának első emeleti szintjén volt berendezve, a leltárak szerint Schmidt hálószobája lehetett. Alatta, a földszinten alakíttatta ki Elza halála után a gyáros az emlékére szentelt – templomtérből lerekesztett – kápolnát, melynek persze ma már nyoma sincs.


Képtalálat a következőre: „postakocsi képek” 


A történet az irodalomra is hatást gyakorolt. Krúdy Gyula ennek is köszönhette A vörös postakocsi sikerét, mert az olvasók tömege tévesen úgy vélte, hogy a regény Mágnás Elza karrierjét meséli el. Talán a kötet címlapján látható kocsi miatt, melynek hátuljára egy utazóládát rajzolt a címlaptervező, írja a http://nol.hu/kultura/magnas-elza-nem-nyughat-1540485





Képek forrása: Google képkereső




2015. november 29., vasárnap

Pintér Béla: Parasztopera

"Akinek tetszik, nézze meg többször is! Akinek nem tetszik, az nézesse meg magát!" 

Egy esküvő története, vagy inkább balladája. Népballada valójában.
Mai magyar népballada.
Ballada a vagyon eredetéről.

Vásári komédiának indul, aztán hirtelen minden megváltozik és a borzalmak a végletességig fokozódnak.
Egy jó esküvőn tudvalevőleg örökre összevész a rokonság.
Itt azonban az abszurditás határait súrolják az események. Az összes szekrényből kizuhannak a csontvázak és minden bili kiborul.

Furcsa, hogy nincs főszereplő. 
Furcsa, hogy nincs színlap, a színészeknek nincs neve.
A szereplők egy-egy típust testesítenek meg. 
Talán a legvégére egy dalt még betettem volna.

Tetszett, ahogy a világítótestek (magyarul lámpák) lezuhannak a döbbenet kifejezéseként.
Tetszett az árnyékban suttogó, a feszültséget a végtelenségig fokozó narrátor.
Tetszett a színpad átalakítás módja.
Tetszett hogy a zenekar a színpadon áll.

Tetszett az előadás. Végig éberen figyeltem, a poénok ültek, jól érthető volt a szöveg.

Lehet, hogy visszaszokom a színházba?






Pintér Béla: Titkaink (TRAFÓ)

Tetszett az előadás.
Jól szórakoztam.
Elgondolkodtatott.
Brutális volt.
Merész.

A szokatlan az volt, hogy a színházat nyíltan,  csinálják, nincs rejtőzködés. A szereplők gyakran a nyílt színen, az árnyékban váltanak át egyik szerepükből a másikba, miközben a díszlet alig változik, de mégis egy új színhelyre, egy másik idősíkba ugrottunk át.

Ez a nézőnek is kihívás.

Végig lekötött.
Figyeltem.

(És még a kabátomat is gyorsan megkaptam a ruhatárból.  :)  )

"Áldom a teremtőt" életrajzi film László Gyuláról (1910-1998)

A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, Jelenczki Istvánnak,  Áldom a Teremtőt I.-II. című portréfilmjét az Urániában láttam. Csupa ősz fej a nézőtéren, sehol egy fiatal arc. Az egyben vetített két részes film kissé terjengős, de az erdélyi származású művész-régész-történész aprólékosságig menő bemutatása úgy látszik ezt igényelte.

Nem dokumentum film, nem helyezi tágabb kontextusba az életművet. Bemutatja egy művész életét, aki bár sikeres, mégis örök kételkedő marad. (Lásd a film végén a Miatyánk szövegének elemzése.) Mi lett volna jobb, ha művészként teljesedik ki, vagy ha a régész-történész szakmát űzi teljes szenvedéllyel? A film azt mondja, mindenben nagyot alkotott. Amellett, hogy sokoldalú ember volt, vallásosságát és látványosan megvallott magyarságát emeli ki.

László Gyula annak a nemzedéknek a tagja (magam is közéjük tartozom), amely az iskolában, a szüleitől nem kapott kielégítő választ, csupán romantikus meséket a magyarság eredetéről, és jobb híján maga vette kezébe a kérdés megválaszolását. A tudomány egyre fejlődik, László Gyula kettős honfoglalás elméletét mára meghaladta az idő.

Arra vonatkozóan nincsenek biztos támpontok, hogy mi történhetett a hunokkal Attila halála után. Elképzelhető, hogy egy részük itt maradt a Kárpát-medencében, más részük pedig visszatért a sztyeppékre. A kulcs ezeknek a népeknek a vallása lehet, melyet ma még nem kutatnak. A sztyeppei népek közül többen a hunok leszármazottjainak tartják magukat, így nemcsak mi magyarok, hanem például a bolgárok, az oszmán-törökök és az ujgurok is.

Újabb történeti, nyelvészeti forrásanyagok, a néppé válás törvényszerűségeinek felismerése, a genetikai, a régészeti és vallás kutatások sok újdonsággal szolgálhatnak, bár nagy meglepetés nem várható.

Kár, hogy a szocializmus időszakában magyar régészek nem folytathattak nagy szabású régészeti feltárásokat a "baráti"  Szovjetunióban a magyarság eredetével kapcsolatban. 

A film segít az emlékezésben és majd az utókor értékeli tárgyilagosan az életművet.





Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Tegnap ismét megnéztem a filmet.

Tartalom:

A történetben adva van egy darab Rómeó, egy darab Júlia és egy darab izzó szerelem. 

Míg a veronai szerelmesek jellemét nincs időnk megismerni, lévén hogy egy hetes ismeretség után  kilépnek a színpad életéből, akarom mondani lelépnek az élet színpadáról, addig Márai lehetővé teszi számunkra, hogy alaposan megismerjük a szereplőit és ők is egymást. Eszerint a magyar Rómeó, Lajos jellemtelen, kétes figura, szélhámos, a magyar Júlia, Eszter,  szilárd belső tartással rendelkezik, erkölcsös jellemes.

"Úgy képzelem, minden embernek van valamilyen belső határa, amelyen belül mértéke van a jónak és a rossznak. Egyáltalán, mindennek, ami lehetséges az emberek között. De neked nincs határod."
 Az alkotáshoz kell valami más is... valamilyen erő vagy fegyelem vagy a kettő együtt, s azt hiszem ez az, amit általában jellemnek neveznek, s ez a képesség vagy tulajdonság hiányzik belőled."

Rómeó váratlanul feleségül veszi Júlia nővérét és két gyermekkel ajándékozza meg. Húsz év múlva felkeresi Júliát és megkéri, adja neki palotáját és birtokait. Júlia, mivel jellemes és tudván tudja, hogy Rómeó egy csibész, neki is adja mindenét. Sőt, még van egy kis lelkifurdalása is. Három évvel később Eszter-Júlia, a tökéletes áldozat, ránk hagyományozza kifosztásának, kirablásának történetét.

Az egész hihetetlen történet szépen van tálalva, Sipos József filmje is gyönyörűségesen van elkészítve.
Hátborzongató.