Pintér Béla: Parasztopera

"Akinek tetszik, nézze meg többször is! Akinek nem tetszik, az nézesse meg magát!" 

Egy esküvő története, vagy inkább balladája. Népballada valójában.
Mai magyar népballada.
Ballada a vagyon eredetéről.

Vásári komédiának indul, aztán hirtelen minden megváltozik és a borzalmak a végletességig fokozódnak.
Egy jó esküvőn tudvalevőleg örökre összevész a rokonság.
Itt azonban az abszurditás határait súrolják az események. Az összes szekrényből kizuhannak a csontvázak és minden bili kiborul.

Furcsa, hogy nincs főszereplő. 
Furcsa, hogy nincs színlap, a színészeknek nincs neve.
A szereplők egy-egy típust testesítenek meg. 
Talán a legvégére egy dalt még betettem volna.

Tetszett, ahogy a világítótestek (magyarul lámpák) lezuhannak a döbbenet kifejezéseként.
Tetszett az árnyékban suttogó, a feszültséget a végtelenségig fokozó narrátor.
Tetszett a színpad átalakítás módja.
Tetszett hogy a zenekar a színpadon áll.

Tetszett az előadás. Végig éberen figyeltem, a poénok ültek, jól érthető volt a szöveg.

Lehet, hogy visszaszokom a színházba?

Pintér Béla: Titkaink (TRAFÓ)

Tetszett az előadás.
Jól szórakoztam.
Elgondolkodtatott.
Brutális volt.
Merész.

A szokatlan az volt, hogy a színházat nyíltan,  csinálják, nincs rejtőzködés. A szereplők gyakran a nyílt színen, az árnyékban váltanak át egyik szerepükből a másikba, miközben a díszlet alig változik, de mégis egy új színhelyre, egy másik idősíkba ugrottunk át.

Ez a nézőnek is kihívás.

Végig lekötött.
Figyeltem.

(És még a kabátomat is gyorsan megkaptam a ruhatárból.  :)  )