"Mágnás Elza" (Kovács Patrícia ) komornája és egykori kedvese, Kóbori Rózsi, (Gryllus Dorka) a polgári iskolát végzett, vallásos nő nehezen
viseli buta és rátarti úrnője társadalmi „rangját”, hisz Elza
cselédlányból lett pincérlány, kokott, majd úrinő, csupán a szépségével,
azaz a testével.
Amikor a felkapaszkodott Elza durván elutasítja egykori barátnőjét, sőt lecseréli egy fiatal cselédlányra (Döbrösi Laura), indulatai elszabadulnak.
Kiváló thriller készült a történetből, mely annak idején (1914-ben) óriási
visszhangot kapott a sajtóban, az akkor kibontakozó magyar
bulvárújságírás egyik nagy sztorija lett. A főváros éjszakai életének hírhedt alakja, az Orfeum legsikeresebb
kurtizánja a gazdag bútorkereskedő, a perverzióiról ismert Max Schmidt
(Kulka János) kitartottja volt.
A négy nap alatt játszódó, feszes történet három nő sorsát járja körül, de szimbolikusan a női sorskérdésekkel foglalkozik: hogyan kell, hogyan érdemes és hogyan lehet élni Budapesten 1914-ben, ebben a szűkös világban. Hogyan használják a nők tőkéjüket, a nemiséget és hogyan egyeztetik össze azt a hivatalos erkölccsel. A társadalom szemmel láthatóan a nemiséget értékeli, hajlandó busásan megfizetni. A tanultság, műveltség, szorgalom csak hosszú távon jó befektetés és is nincs mindenkinek lehetősége a tanulásra, a műveltség megszerzésére. A filmben fokozatosan emelkedik a feszültség, mely éles ellentétben van a gyönyörű, nyugodt, álmatag képekkel, ködös utcákkal, félhomályos szobabelsőkkel. Csak a zene (Parádi Gergely munkája) árulja el a rejtett, fojtott indulatokat. Csodás a vágás, mely Hargittai Lászlót dicséri.
A történet akár happy enddel is végződhetett volna. Hol van az a pillanat, amikor krimibe fordul? El lehet rajta gondolkodni. Remek a forgatókönyv, hibátlan a főszereplők színészi alakítása. Szász Attila jó arányérzékkel, kiválóan rendezte meg a filmet, érdemes volt megnézni, tartalmas, jó mozi lett.
Jó reklám a filmnek, hogy a Kiscelli
Múzeumban kiállítás nyílt, amely az eddigi legteljesebb
feldolgozása a történetnek. A kiállítás félig-meddig hiteles helyszínen
látható. Mert bár a gyilkosság nem Kiscellben történt, hanem Elza Bem
rakparti lakásában, a múzeumnak helyet adó hajdani kolostorkastély a
gyilkosság idején már Max Schmidt birtokában volt, s Elza bizonyára többször is
vendégeskedett az épületben. Sőt, talán abban a szobában is, amelyben a
tárlat kezdődik. Ez a nemrég kibontott helyiség ugyanis, amely az
egykori trinitárius templom déli tornyának első emeleti szintjén volt
berendezve, a leltárak szerint Schmidt hálószobája lehetett. Alatta, a
földszinten alakíttatta ki Elza halála után a gyáros az emlékére
szentelt – templomtérből lerekesztett – kápolnát, melynek persze ma már
nyoma sincs.
A történet az irodalomra is hatást
gyakorolt. Krúdy Gyula ennek is köszönhette A vörös postakocsi sikerét,
mert az olvasók tömege tévesen úgy vélte, hogy a regény Mágnás Elza
karrierjét meséli el. Talán a kötet címlapján látható kocsi miatt,
melynek hátuljára egy utazóládát rajzolt a címlaptervező, írja a http://nol.hu/kultura/magnas-elza-nem-nyughat-1540485
Képek forrása: Google képkereső
Képek forrása: Google képkereső
