Rongymozaik

Igazatok van, tényleg régen írtam a blogra.
Azonban bárki, aki azt gondolta, hogy gyakran írok, az tévedésben ringatta magát. Csak ha említésre érdemesítek egy eseményt a környezetemben, akkor készítek bejegyzést. Az utóbbi időben nem volt ilyen. Annak ellenére mondom ezt, hogy karácsony, újév, vizsgaidőszak torlódott egymás hegyén-hátán, feltartóztathatatlanul.
Ami miatt most írok, az sem konkrét esemény, hanem egy gondolat.

Milyen a nők valódi hangja?

Nem beszédhang, hanem kifejezésmód értelemben. Tanultuk a "társadalmi nemek antropológiája" kapcsán, hogy a nők alávetettsége általános a világ minden társadalmában. Rendkívül nehéz a téma vizsgálata, annyira megszokták a férfiak és a nők is ezt a jelenséget. A nők huzamosan végzik a nehezebb és piszkosabb munkákat a családi munkamegosztás során. Annyira beléjük ivódott a szerep elfogadása, hogy fel sem tűnik nekik a saját alávetettségük. Alkalmazkodnak a férfiuralomhoz, különféle technikákat dolgoznak ki, hogy mégis érvényesülhessenek. Nem használhatják a valódi hangjukat, férfi nyelven kell, hogy beszéljenek.
Ez érthető.
Milyen hát a nők valódi hangja, milyen az a nyelv, amelyet a nők használnak akkor, amikor nem férfi-nyelven szólnak?
Milyen a valódi női viselkedés?
Milyen a női írásmód és megvalósította-e már valaki?
Az egész történelmet férfiak írták. Milyen lenne a történelem, ha nők írták volna meg?
Azt gondolom, hogy a női kreativitásban szólal meg a nők valódi hangja. Amikor valamit készít: tisztaságot, ételt, kézimunkát. Például egy rongymozaikot. Egy zsákra való türelem és ügyesség kell hozzá. Elkészíti, aztán elajándékozza.
Érthető ez a nyelv? Én nem értem teljesen.

Köd

A ködbe vesző bölcsészkari épületben van a tanulmányi csoport, oda igyekeztünk. Ők értesítették Barbit, hogy nincs meg az indexe, jó lesz ha előkeríti, mert anélkül nem vizsgázhat. Barbi el akarta magyarázni, hogy nála nincs az index, a legutóbbi vizsgaidőszak végén ő is éppen úgy leadta, mint mindenki más. Az ajtón függő egyik felíratból kitűnt, hogy éppen akkor nincs félfogadás, egy másikból pedig, hogy az influenza járvány miatt egyszerre csak egy ember lépjen be a helyiségbe.
A mi tanszékünkön a titkárnő elővette a leadott indexek listáját, és láss csodát, Barbi neve is rajta szerepelt. Néhány óra múlva üzenet érkezett, hogy megvan az index. Amikor Barbi átvette, megkérdezte, hogy honnan került elő? Senki nem érti, hogyan történhetett, de a dékáni hivatalban találták meg. Elnézést kértek tőle.
















A faliújságon egy halálhírt olvashattunk. Százegy éves korában meghalt az egyik tananyagunk, Claude Lévi-Strauss, a strukturális antropológia atyja, aki "mérföldkő" a kulturális antropológiában, és akinek a tételét húztam az alapvizsgán.

A kutatásetika előadást egy antrolológusként dolgozó kutatónő tartotta. Kitűnően adott elő, lenyűgözött bölcsessége, józansága. Az elméleti tudnivalókat személyesen átélt történetekkel szinesítette, végig lekötötte a hallgatóságát, egyes mondatait az előadás után is felidéztük, tárgyaltuk. Olyan egységben volt az ember és a mondanivaló, hogy az egyik legjobb előadás volt, amit idáig az egyetemen hallgattam. A másnapi előadás A társadalmi nemek antropológiája címet viselte. Az oktatónk azzal kezdte, hogy azt szeretné elérni, hogy átérezzük, milyen izgalmas ez a téma. Ahogy egyre jobban elmélyedtünk a nemi szerepek szociokulturális konstrukciójának kérdéskörében, ahogy megismertük a szex- és genderkutatás társadalomtudományi elméleteit, beláttuk, hogy igaza van: rövid, nagyon rövid az az idő, amit ezzel a mindannyiunkat érintő, valóban izgalmas témával foglalkozhattunk.

A tanszék épülete karácsonyi díszítést kapott.
Véget ért a félév, dec.12-én megkezdődik és január végéig tart a vizsgaidőszak. Öt tárgyból fogok vizsgázni. Sajnos, még csak egy tanárunk tette fel a Neptun rendszerbe a vizsgaidőpontjait.

TERÉZVÁROS, ARADI UTCA

Téves feliratok

OKTOGON, ABBÁZIA, JOBB SAROK






OKTOGON, ABBÁZIA, BAL SAROK





A "KŐMŰVES" ÉTTEREM AZ ARADI U SARKÁN




A "KŐMŰVESSEL" SZEMBENI SAROK




OKTOGON, FILATÉLIA




OKTOGON, ILLATSZER BOLT



AZ "ORION" MINTABOLTJA



A "VAJASSÜTEMÉNYEK BOLTJA"




OKTOGON, A "KÉKES" ÉTTEREM

Gondolatok óra után

Szép a tér
reggel,
induláskor.

Antropológiai írástechnikákról beszélgettünk. Arról volt szó, hogy az antropológus beszélgetése az idegennel sosem két egyenrangú fél beszélgetése, sosem hatalommentes. Az antropológus kikérdező, fölényes, irányítja a beszélgetést, ezért nem is képes arra, hogy teljes körű ismeretekre tegyen szert. A beszéd során szerzett információi egy része ugyancsak elvész amikor szövegbe foglalja azokat. Egy idegen kultúrát emiatt nem ismerhetünk meg a teljes valóságában.

Vajon meg akarjuk-e ismerni az idegent a teljes valóságában? Szerintem nem. Csak azt akarjuk tudni, biztonságban élhetünk-e mellette? A jelenséget két egyforma méretű összetapadt szappanbuborékkal tudnám demonstrálni. Mindkét kultúra szabályos gömb, vagyis teljes egész. Felületük semleges, ez azt jelenti, hogy a kultúrák egyenrangúak. Amikor érintkeznek egymással, közös felület keletkezik, amely egy része a két gömb felületnek. Ezen a felületen megszünik a semlegesség és az objektív megismerés lehetősége.

Ezért csak látszat a nem egyenrangúság. Az antropológus irányítja a beszélgetést, de az idegen sem avatja be mindenbe teljesen. Tehát egyenszintű a kapcsolat, de más-más ok miatt.

Amikor továbbadják az információt az övéiknek, az persze eltorzulhat, ill. rossz célokra használhatják. Az antropolódiai írástechnika tehát elsősorban erkölcsi kérdés és másodsorban szogálja valamilyen szinten a megismerést .

Szobor
a folyosón.