Igazatok van, tényleg régen írtam a blogra.
Azonban bárki, aki azt gondolta, hogy gyakran írok, az tévedésben ringatta magát. Csak ha említésre érdemesítek egy eseményt a környezetemben, akkor készítek bejegyzést. Az utóbbi időben nem volt ilyen. Annak ellenére mondom ezt, hogy karácsony, újév, vizsgaidőszak torlódott egymás hegyén-hátán, feltartóztathatatlanul.
Ami miatt most írok, az sem konkrét esemény, hanem egy gondolat.
Milyen a nők valódi hangja?
Nem beszédhang, hanem kifejezésmód értelemben. Tanultuk a "társadalmi nemek antropológiája" kapcsán, hogy a nők alávetettsége általános a világ minden társadalmában. Rendkívül nehéz a téma vizsgálata, annyira megszokták a férfiak és a nők is ezt a jelenséget. A nők huzamosan végzik a nehezebb és piszkosabb munkákat a családi munkamegosztás során. Annyira beléjük ivódott a szerep elfogadása, hogy fel sem tűnik nekik a saját alávetettségük. Alkalmazkodnak a férfiuralomhoz, különféle technikákat dolgoznak ki, hogy mégis érvényesülhessenek. Nem használhatják a valódi hangjukat, férfi nyelven kell, hogy beszéljenek.
Ez érthető.
Milyen hát a nők valódi hangja, milyen az a nyelv, amelyet a nők használnak akkor, amikor nem férfi-nyelven szólnak?
Milyen a valódi női viselkedés?
Milyen a női írásmód és megvalósította-e már valaki?
Az egész történelmet férfiak írták. Milyen lenne a történelem, ha nők írták volna meg?
Azt gondolom, hogy a női kreativitásban szólal meg a nők valódi hangja. Amikor valamit készít: tisztaságot, ételt, kézimunkát. Például egy rongymozaikot. Egy zsákra való türelem és ügyesség kell hozzá. Elkészíti, aztán elajándékozza.
Érthető ez a nyelv? Én nem értem teljesen.
Azonban bárki, aki azt gondolta, hogy gyakran írok, az tévedésben ringatta magát. Csak ha említésre érdemesítek egy eseményt a környezetemben, akkor készítek bejegyzést. Az utóbbi időben nem volt ilyen. Annak ellenére mondom ezt, hogy karácsony, újév, vizsgaidőszak torlódott egymás hegyén-hátán, feltartóztathatatlanul.
Ami miatt most írok, az sem konkrét esemény, hanem egy gondolat.
Milyen a nők valódi hangja?
Nem beszédhang, hanem kifejezésmód értelemben. Tanultuk a "társadalmi nemek antropológiája" kapcsán, hogy a nők alávetettsége általános a világ minden társadalmában. Rendkívül nehéz a téma vizsgálata, annyira megszokták a férfiak és a nők is ezt a jelenséget. A nők huzamosan végzik a nehezebb és piszkosabb munkákat a családi munkamegosztás során. Annyira beléjük ivódott a szerep elfogadása, hogy fel sem tűnik nekik a saját alávetettségük. Alkalmazkodnak a férfiuralomhoz, különféle technikákat dolgoznak ki, hogy mégis érvényesülhessenek. Nem használhatják a valódi hangjukat, férfi nyelven kell, hogy beszéljenek.
Ez érthető.
Milyen hát a nők valódi hangja, milyen az a nyelv, amelyet a nők használnak akkor, amikor nem férfi-nyelven szólnak?
Milyen a valódi női viselkedés?
Milyen a női írásmód és megvalósította-e már valaki?
Az egész történelmet férfiak írták. Milyen lenne a történelem, ha nők írták volna meg?
Azt gondolom, hogy a női kreativitásban szólal meg a nők valódi hangja. Amikor valamit készít: tisztaságot, ételt, kézimunkát. Például egy rongymozaikot. Egy zsákra való türelem és ügyesség kell hozzá. Elkészíti, aztán elajándékozza.
Érthető ez a nyelv? Én nem értem teljesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése