Vizsgavég

Szia!
Köszönöm az újévi üdvözletet, nagyon jólesett. :)
Remélem Te is jól szilvesztereztél és a családodban is mindenki jól van a körülményekhez képest.
Hogy állsz a vizsgákkal?
Én szerencsésen végeztem minddel. Bár lehet, hogy lesz még egy utólsó szóbeli, de még nem hirdették meg. Na mindegy, most egy kicsit cincogok, pihenek, háziasszonykodok. Illetve szakirodalmat olvasok, amire évközben nem volt időm.
Spengler: A nyugat alkonya, Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Max Müller: Vallásszociológia.
Magánszorgalomból olvasok egy szociológiai munkát, aminek sok antrop. vonatkozása is van. Ez Hofstede: Kultúrák és szervezetek. Képzeld, valójában a habitusról szól, vagyis, hogy kultúrák vannak, nem nemzetek. Hofstede vizsgálati módszert is talált arra, hogy ezt egyértelműen kimutassa, ez a szenzációs ebben az elméletben. Kár, hogy nem akadt a kezembe a szakdolgozatom írásakor. Meg persze jó lett volna Hunyadi György: Nemzetkarakterológia c. könyve, meg Riesman: A magányos tömeg című, melyeket azóta olvastam.
Veled mi van? Nem cseng ki a telefonod, többször kerestelek, ma is kétszer.
Írjál, és beszélünk meg egy találkozót!

Szlovákiában

A képek a KVAI tanszéki kiránduláson készültek.
Sorrendben: Korpona, Kunosvágás, Zólyom, Garamszeg, Cserény, Selmecbánya, egy szőnyeg a Bajmóci kastélyból, a csontház Körmöcbányán, és egy átvitatkozott éjszakán készült kép a szálláson. Rengeteget fotóztam ezeken kívül, hiszen sokfelé jártunk. Ezeket választottam.

MA - folytatódik

Mint tudjátok, ezt a blogot három évvel ezelőtt azért indítottam, hogy beszámoljak késői diák életem során szerzett benyomásaimról, élményeimről. Ezt az igéretemet híven be is tartottam, nem mondhatjátok, hogy nem. Minden egyes alkalommal, amikor Miskolcon jártam, blogbejegyzést készítettem.
A diploma megszerzésével lezárult egy fejezet az életemben, gazdagabban bandukolok tovább az úton. És természetesen belépek a következő fejezetbe.

Vallástudomány szakon folytatom a tanulást az Elte-n. Erről azonban nem fogok élménybeszámolni. Másképpen folytatom a blog írást, még nem tudom, hogyan. Több itteni diák blogját olvastam, melyek nem élménybeszámolók, hanem a tananyagot, az órai jegyzetet teszik fel és osztják meg egymással.

Már megtartották az első órákat. Izgultam, hogy kulturális antropológusként megértem-e egyátalán amiről beszélnek, nem vagyok-e képzetlen, vagy alulművelt. A felvételin ugyanis óriási tudású emberekkel találkoztam. Nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy tudom követni az előadásokat. Egyébként a hallgatóság igen vegyes egy-egy kurzuson, mind életkorra, mind képzettségre nézve.

Az alábbi tárgyakat vettem fel:
Összehasonlító vallástörténet
Vallástudományi szakmódszertan és forrásismeret
Vallási jelenségek
Iszlám
Sámánizmus és népvallás Belső-Ázsiában
Angol nyelvű szakszövegolvasás
Bevezetés a latin nyelvbe
Liturgikus terepgyakorlat

2011 Szeptember 22-23-án konferenciát szerveznek az egyetemen abből az alkalomból, hogy a vallástudomány képzés beindult mesterképzésben is. http://vallastudomany.elte.hu/conversio/program

Egy derűs átjáróváros: Düsseldorf

Biztosan tudjátok, milyen egy átjáróház? Praktikus, nyereséges, előnyös. Lerövidítheti az utunkat, vagy elinalhatunk az üldözőnk elől, ha nem tud róla, hogy a követett személy egy átjáróházba ment be. Düsseldorf a Rajna partján fekvő városokból álló kaláris egyik gyöngyszeme. Átjáróváros, minden út, vasút áthalad rajta, nem végállomása semminek. A város derűsen szemléli ezt a megállás nélküli áthaladást, ezt az örökös áramlást. Derűsen szemléli és élvezettel együtt él vele.
A lakói is derűsek lehetnek, máskülönben nem díszítenék virággal a kerékpárjukat.




























Mondhatja bárki, hogy a csupán néhány napot a városban töltő idegennek a szép arcát mutatja meg a város. Az idegen nem kérdezte meg a lakóit, nem vett részt az életükben. Nem, nem vett részt az életükben, az igaz, de a jelek árulkodóak. A parkolóban porcelán tehénkék legelnek egy virágágyás mentén. A Rajna parti sétányon felállított könyvespolc, melybe mindenki vihet könyvet és bárki kiveheti onnan, hogy elolvasás után visszategye, egyrészt remek ötlet, de másrészt arról is szól, hogy a városlakók költenek arra, hogy jól érezzék magukat ebben a városban. (Feldereng bennem a Keleti pályaudvar környéke...)




















A tanév véget ért és mindenfelé harsány diákcsoportok bulizták végig az utcákat: az egyik csapat gyalogosan, a másik sörös tragacson énekelve-pedálozva.









































Düsseldorf parkjaiban meglepő módon papagályok és nyulak is tanyáznak szép számmal. A Rajna túlpartján, a zöld ártéren hatalmas birkanyájat látni. Többszáz állat, itt ott kisbárányok is vannak köztük. Időnként megindul egyikük-másikuk a folyó felé és iszik, nem törődve a szünet nélkül vonuló hatalmas áruszállító uszályokkal. Ezen a képen nem egy birkapásztort mutatok be, hanem az elképzelt neandervölgyi ősember viaszfiguráját. Nem tudhatjuk, talán tartott állatokat, hiszen húsevő volt.



















A Rajna parton végtelen hosszúságú sétány kígyózik, kifárad, aki végig akarja kerékpározni őket, pedig gyönyörűek: két oldalán pompás fasorok vetnek árnyékot. Nálunk a hétvége szigorúan a családé, itt mindenfelé népes baráti csoportok piknikeznek a parkokban. Koncertet több helyen is adtak, a hallgatóság sörrel a kézben, derűsen veri a taktust a lábával.

A düsseldorfi repülőtéren, a mozgólépcsőn utazó és a gépeikhez siető utasoknak klasszikus zenei koncertet ad egy zongorista.
Most már értitek, miért jutott eszembe a "derűs átjáróváros" kifejezés. Düsseldorf boldogan lubickol az átjáróváros-létben, és köszöni, jól van.
Ha pedig tévedtem, és a lakói depressziósak, akkor ezt kitűnően álcázzák.

Friss diploma

Hajnali hét órakor leparkoltunk az egyetem előtt. Éppen kinyitották az ajándékboltot.
- Kari sálat szeretnék!
- Meg van rendelve?
- Nincsen.
- Akkor sajnos nem szolgálhatok vele.
- No, de hát, izé... kötelező előírás!
- Sajnos nekem is későn szóltak. De tudja mit? Van itt egy szabványtól eltérő méret, még tavalyról maradt. Azt oda tudom adni, no nem olcsóbban, ugyanannyiért, mint a szabványosat. Kéri?
- Igen.
No, a sál megvan. A bolttal szembeni büfében kávét kérünk, sajnos a színén kívül semmi nem utal arra, hogy kávé lenne a műanyag pohárban.
Gyors átöltözés és máris sietek a jogász épület XX. sz. előadójába. Aláírom a diploma átvételét igazoló ívet, leadom az évkönyv kipostázását kérő adatlapot, harsány igennel felelek a névsorolvasásokon.






Meleg van az előadó felső padsoraiban.

Utolsó szünet. Nem hoztam ásványvizet magammal, a folyosón álló kávé és ital automaták nem üzemelnek. Újabb két névsorolvasás, majd sorba rendeződünk az udvaron.















A díszaulában a Tanulmányi Osztály tagjai erejük végső megfeszítésével ismét névsort olvasnak és ezúttal mindenkit le is ültetnek. Lilla került mellém, együtt voltunk a gólyatáborban. Egy fiú most érkezik. Szó sem lehet arról, hogy odébb üljünk eggyel. Inkább egy pótszéket szuszakolnak be a többi közé. Mindenki egyre feszültebb lesz. Ez már az utoló izgalom.
Melyik kézbe kell fogni a diplomát? Mit kell mondani az átvételkor? Melyik oldalon kell felmenni a pulpitusra? Jaj, csak el ne rontsak valamit!

Tíz órakor betódulnak a vendégek. A karzat is megtelik. Fanfárok harsannak és bevonulnak a történelmi zászlókat hordozó, hagyományos öltözékű fiúk, utánuk az egyetemi szenátus taláros tagjai. A diplomaátadó ünnepség elkezdődik.


Az ünnepség után felmegyünk az Avas hegyre. Lám, mások is vannak itt az ünnepségről, egy fiatal pár. A kilátóból körbefuttatom tekintetemet a láthatáron, e páratlan fekvésű, különleges hangulatú város felett, a háztetőkön, a kicsiny villamoson, mely hirtelen felbukkan, majd eltűnik egy ház takarásában. Miért éppen ide vezetett az első utam, friss diplomásként? Talán búcsúzóul jelképesen is magamba szívom a magasságot és a mélységet, melyeket három év alatt megmutatott nekem ez a város.
A meredek lépcsősor a hegyről levezet egyenest a belvárosba. Én már jártam itt, ezúttal a vendégeimet szeretném elkápráztatni a tüneményes városképpel. A heves zápor újra és újra végigszalad az utcákon. Félórára egy kapualjba szorulunk.
Viszlát Miskolc!
Na, azért ennyire nem kell sírni ...!