Valakinek segítség
2008. szeptember 23., kedd
2008. szeptember 18., csütörtök
2008. szeptember 15., hétfő
Kezdődik a tanulás
Sikerült 3 napra szálláshelyet foglalnom az egyetem egyik vendégszobájában. Örülök neki, hogy a tanszékhez aránylag közel lakhatok, ezt a környéket már jól ismerem. Korábban azt mondták, ezek a vendégszobák hamarosan megszűnnek. Szendvicsekkel is felszerelkeztem, mert tudom, a tanszék környékén nincs étkezési lehetőség. A Kulturális és Vizuális Antropológia tanszék az Egyetemvárostól távolabb, a Dudujkavölgyben, egy gyermekotthonban/mellett található. Az épületrészben korábban általános iskola működött. Üzemel egy nagy konyha a földszinten, de ott azt mondták, a levelezőknek nem tudnak enni adni.
A kulturális antropológia annak a megnevezése, ahol az ember módszeresen és a tudományosság igényével vizsgálja saját kulturális teljesítményét. Számomra sok ismeretlen idegen szót használ: idiografikus, énikus, diakronikus, sporalikus. A tudomány kialakulásáról, előzményeiről, létrejöttéről tanulunk, szorgalmasan jegyzetelek. Csupa sosem hallott nevet említ az előadó: Boas, Lowie, Kroeber. Na, végre néhány ismerős: Darvin, Marx, Engels. Munkásságuk nélkül nem tartana ott ez a viharos gyorsasággal kivirágzó társadalomtudomány, ahol ma tart. Felhasználja egy sor társtudomány eredményeit. Ilyen a biológia, a filozófia, a politológia, a szociológia. Nagyon sok megfigyelési módszer létezik, ezeket alaposan meg kell ismernünk, mert az antropológus maga dönt a vizsgálat módszereiről. Szombaton fotózni tanultunk, ezt vizuális dokumentálásnak hívják.
Idáig elégedett vagyok, csupa színes és érdekfeszítő dologról értesülök. Az előadók magabiztosak, lenyűgöző a tudásuk, szarkazmusuk nekem nagyon szimpatikus. A társaimmal is kezdek megismerkedni. Az ország minden csücskéből verbuválódtak, és a foglalkozásukra nézve is igen színes a társaság. Van köztünk műszaki bolti eladó, akit a hun-magyar rokonság érdekel a finn-magyar helyett, múzeumi fotós, nevelőtiszt, keramikus, újságíró, táncosnő és rendezőasszisztens. Van aki fejvadász cégnél dolgozik, és van aki "tévedésből" három évet már lehúzott, mint gépész hallgató, van frissen érettségizett, és van aki a többedik diplomáját szerzi.
Este a vendégszobában megismerkedtem a szobatársammal, egy elsőéves jogászlánnyal, Budapestről. Nem bízott benne, hogy a pesti egyetemre felvehetik, ezért a kevesebb felvételi pontot előíró miskolcira, levelezőre adta be a jelentkezését. Mint utóbb kiderült, rosszul gondolta, mert Pestre is felvették volna. Az érettségin is botorul döntött. Magyar szakkörös és tagozatos létére nem a novellát választotta, hanem a másikat, amit nem is tanultak. Már kilenckor elalszom, úgy látszik sokat kivett belőlem az egész napos figyelés. A konyha sajnos zárva van, így nem tudok vizet forralni reggel a kávémhoz.
Vasárnap reggel minden kihalt. Reggel kilenckor kezdődik az előadás. A szünetben egy fiatal lány elmondta, hogy e-mailt kapott az egyetem valamelyik részlegétől. Furcsálkodva kérdezgetett körbe mindannyiunkat. - Mi az a Balek oktatás? Azt írják, hogy illő öltözetben kell megjelenni! Mint rendes Balekhez illik, felvilágosítottam őt az egyetemi balekság mibenléte felől és a mondókámat megfűszerezve néhány történettel a gólyatáborból, plasztikusan előadtam a Slendriánok csatakiáltását. Nagy szemeket meresztett, majd azt kérdezte. - Ugye miránk, levelezőkre nem vonatkoznak ezek a furcsa hagyományok?
A vasárnap esti Avas IC vonat tömve volt Budapestre utazó fiatalokkal. Én szeptember végén jövök megint.
A kulturális antropológia annak a megnevezése, ahol az ember módszeresen és a tudományosság igényével vizsgálja saját kulturális teljesítményét. Számomra sok ismeretlen idegen szót használ: idiografikus, énikus, diakronikus, sporalikus. A tudomány kialakulásáról, előzményeiről, létrejöttéről tanulunk, szorgalmasan jegyzetelek. Csupa sosem hallott nevet említ az előadó: Boas, Lowie, Kroeber. Na, végre néhány ismerős: Darvin, Marx, Engels. Munkásságuk nélkül nem tartana ott ez a viharos gyorsasággal kivirágzó társadalomtudomány, ahol ma tart. Felhasználja egy sor társtudomány eredményeit. Ilyen a biológia, a filozófia, a politológia, a szociológia. Nagyon sok megfigyelési módszer létezik, ezeket alaposan meg kell ismernünk, mert az antropológus maga dönt a vizsgálat módszereiről. Szombaton fotózni tanultunk, ezt vizuális dokumentálásnak hívják.
Idáig elégedett vagyok, csupa színes és érdekfeszítő dologról értesülök. Az előadók magabiztosak, lenyűgöző a tudásuk, szarkazmusuk nekem nagyon szimpatikus. A társaimmal is kezdek megismerkedni. Az ország minden csücskéből verbuválódtak, és a foglalkozásukra nézve is igen színes a társaság. Van köztünk műszaki bolti eladó, akit a hun-magyar rokonság érdekel a finn-magyar helyett, múzeumi fotós, nevelőtiszt, keramikus, újságíró, táncosnő és rendezőasszisztens. Van aki fejvadász cégnél dolgozik, és van aki "tévedésből" három évet már lehúzott, mint gépész hallgató, van frissen érettségizett, és van aki a többedik diplomáját szerzi.
Este a vendégszobában megismerkedtem a szobatársammal, egy elsőéves jogászlánnyal, Budapestről. Nem bízott benne, hogy a pesti egyetemre felvehetik, ezért a kevesebb felvételi pontot előíró miskolcira, levelezőre adta be a jelentkezését. Mint utóbb kiderült, rosszul gondolta, mert Pestre is felvették volna. Az érettségin is botorul döntött. Magyar szakkörös és tagozatos létére nem a novellát választotta, hanem a másikat, amit nem is tanultak. Már kilenckor elalszom, úgy látszik sokat kivett belőlem az egész napos figyelés. A konyha sajnos zárva van, így nem tudok vizet forralni reggel a kávémhoz.
Vasárnap reggel minden kihalt. Reggel kilenckor kezdődik az előadás. A szünetben egy fiatal lány elmondta, hogy e-mailt kapott az egyetem valamelyik részlegétől. Furcsálkodva kérdezgetett körbe mindannyiunkat. - Mi az a Balek oktatás? Azt írják, hogy illő öltözetben kell megjelenni! Mint rendes Balekhez illik, felvilágosítottam őt az egyetemi balekság mibenléte felől és a mondókámat megfűszerezve néhány történettel a gólyatáborból, plasztikusan előadtam a Slendriánok csatakiáltását. Nagy szemeket meresztett, majd azt kérdezte. - Ugye miránk, levelezőkre nem vonatkoznak ezek a furcsa hagyományok?
A vasárnap esti Avas IC vonat tömve volt Budapestre utazó fiatalokkal. Én szeptember végén jövök megint.
Beíratkozás/Opening ceremony of the school-year
A beíratkozásra jóval korábban érkeztem, hogy a diákigazolványomat elintézhessem. A tanulmányi iroda felé menet két Schlendrián családtaggal futottam össze. Kedves ismerősökként puszizkodtunk össze és úgy nevettünk egymásra, mintha a gólyatábor vidámsága véget sem ért volna.
Úgy tűnt, csak tegnap volt a "kacsafújás" a szökőkútban,
a tréfás "Forma-1" verseny,
és a váratlanul kiborult habos medence okozta riadalom.
Milyen jó volt együtt szurkolni az olimpiai magyar vizilabda csapatnak! Hamarosan újabb családtagok csatlakoztak hozzánk és más családok tagjai is felbukkantak. Egy fiú a Günter családból elismerőleg mondta: - Gratulálok nektek az utolsó helyezéshez! Végül ugyanis a családok versenyében valóban az utolsók lettünk. Engem kicsit bántott a dolog, amikor az elsők ujjongtak (wellness hétvégét nyertek) és a másodikok tapsoltak és ugráltak (közös ebédet nyertek egy elegáns étteremben), de mivel utolsóból is csak egy van, az is felért egy díjjal. Közben csapatostól vonultunk be a kollégiumba, hogy megnézzük két családtagunk lakóhelyét. Az ágyakat színes takarók borították, a polcok tömve voltak a lányok személyes tárgyaival és chips-es zacskókkal. Egyszer csak megszólalt az egyik lány mobilja. Ránk nézett: - Megyünk sörözni? Van még egy óránk az évnyitó előtti tájékoztató kezdetéig! A többiek ott várnak! Mentünk. Nagyon meleg volt, a sör jólesett. Meg az ismerkedés. Mindenki talált olyan társat, akivel azonos karra fog járni, én is.
A tájékoztatón kitöltöttük a saját indexünket és részletesen a szánkba rágták, hogy a rendelkezésünkre álló egy hét alatt hogyan lépjünk be a NEPTUN számítógépes rendszerébe, ugyanis csak attól kezdve válunk igazi egyetemistává. Nagyon meglepődtem azon, hogy a viszonylag egyszerűen kezelhető rendszer használatától milyen sok fiatal viszolygott. Nem szerették a számítógépet, ezért segítségre szorultak. Nekik APA és ANYA fog segíteni másnap. - Gyere velünk bowling-ozni! - hívott két lány, miután véget ért a felvételi tájékoztató. - Köszönöm, de még ma visszautazom Pestre! - hárítottam el a meghívást.
Nekem szeptember 2-án nem sikerült a belépés a NEPTUN-ba, gondolom, túlterhelt volt a rendszer. 3-án azonban egy óra alatt regisztráltam és felvettem a tantárgyakat. Egyetemista lettem.
Úgy tűnt, csak tegnap volt a "kacsafújás" a szökőkútban,
a tréfás "Forma-1" verseny,
és a váratlanul kiborult habos medence okozta riadalom.
Milyen jó volt együtt szurkolni az olimpiai magyar vizilabda csapatnak! Hamarosan újabb családtagok csatlakoztak hozzánk és más családok tagjai is felbukkantak. Egy fiú a Günter családból elismerőleg mondta: - Gratulálok nektek az utolsó helyezéshez! Végül ugyanis a családok versenyében valóban az utolsók lettünk. Engem kicsit bántott a dolog, amikor az elsők ujjongtak (wellness hétvégét nyertek) és a másodikok tapsoltak és ugráltak (közös ebédet nyertek egy elegáns étteremben), de mivel utolsóból is csak egy van, az is felért egy díjjal. Közben csapatostól vonultunk be a kollégiumba, hogy megnézzük két családtagunk lakóhelyét. Az ágyakat színes takarók borították, a polcok tömve voltak a lányok személyes tárgyaival és chips-es zacskókkal. Egyszer csak megszólalt az egyik lány mobilja. Ránk nézett: - Megyünk sörözni? Van még egy óránk az évnyitó előtti tájékoztató kezdetéig! A többiek ott várnak! Mentünk. Nagyon meleg volt, a sör jólesett. Meg az ismerkedés. Mindenki talált olyan társat, akivel azonos karra fog járni, én is.
A tájékoztatón kitöltöttük a saját indexünket és részletesen a szánkba rágták, hogy a rendelkezésünkre álló egy hét alatt hogyan lépjünk be a NEPTUN számítógépes rendszerébe, ugyanis csak attól kezdve válunk igazi egyetemistává. Nagyon meglepődtem azon, hogy a viszonylag egyszerűen kezelhető rendszer használatától milyen sok fiatal viszolygott. Nem szerették a számítógépet, ezért segítségre szorultak. Nekik APA és ANYA fog segíteni másnap. - Gyere velünk bowling-ozni! - hívott két lány, miután véget ért a felvételi tájékoztató. - Köszönöm, de még ma visszautazom Pestre! - hárítottam el a meghívást.
Nekem szeptember 2-án nem sikerült a belépés a NEPTUN-ba, gondolom, túlterhelt volt a rendszer. 3-án azonban egy óra alatt regisztráltam és felvettem a tantárgyakat. Egyetemista lettem.
2008. szeptember 10., szerda
A Gólya/The Freshman
Nem tudnám megmondani, hogy mikor határoztam el, hogy jelentkezem az egyetemre.
Fél éve voltam nyugdíjas akkoriban. Környezetem kíváncsian figyelt, és várta, hogy mihez kezdek magammal? Lemegyek nyaralni a telekre? Árubemutatókra járok? Dolgozni fogok? Számtalan állásajánlatot kaptam, jóval többet, mint aktív dolgozó koromban, amikor állást kerestem. Jóval kevesebb arcot láttam magam körül, mint azelőtt, az öregek otthonában ápolóként, vagy korábban titkárnőként. Kevesebbet mozogtam e fél év alatt, fel is szedtem pár kilót. Tudtam, hogy ki kell alakítanom az eljövendő életemet. Sütöttem-főztem, lementem a telekre, elmentem árubemutatóra is, dolgoztam is, ami abból állt, hogy megírtam egy történetet, a Stonehenge kútja c. regényt. www.stonehenge.extra.hu Sok időt töltöttem ráérősen, az internetet böngészve. Elkezdtem nézelődni a felvi.hu oldalon és amint ott lépegettem, feltűnt, hogy nincs korhatárhoz kötve a tanulás, sőt az élethosszig való tanulás az új jelszó. Ettől valahogy kedvet kaptam. Mi lenne, ha jelentkeznék? Legfeljebb nem vesznek fel! Mindig is érdekelt a saját fajtám, az ember maga, sokat olvastam a kultúránk eredetéről is, ezért a pszichológia és kulturális antropológia szakok között ingadoztam. Miután elmentem egy nyílt napra az ELTE pszichológia karára, rájöttem, hogy nem azt akarom. Valójában a kulturális antropológia érdekel.
(Valójában antropológus szemléletű voltam már régóta, anélkül, hogy tudtam volna róla.)
Alapképzés csak egyetlen helyen volt az országban: Miskolcon. Egyértelmű tehát, hogy csak levelező hallgató lehetek. Klikkeltem jobbra-balra és a jelentkezésem elszáguldott valahová a virtuális messzeségbe.
Kávét készítettem és kényelmesen elhelyezkedtem a fotelben. Augusztus 5-e volt. A Tanulmányi csoport levelét csak néhány korty kávé után bontottam fel. Az elutasítás kellemetlen érzését kívántam leöblíteni a következő korty kávéval. Hitetlenkedve néztem az apró betűket: „Felvételi pontszáma elérte a képzés ponthatárát.”
Kis híján félrenyeltem a kávét. Felvettek!
2008.aug.22-én pénteken a Gólyák gólyatáborba mennek
Ha ismeretlen helyre utazunk, időben ki kell menni a pályaudvarra. Jó is volt, hogy időben kimentem. Hosszú sor állt a pénztárnál, a Keleti pu. levegőtlen alagsorában. Jó tíz percem maradt az indulásig. Komótosan elballagtam az ötös vágányhoz és felszálltam a miskolci vonatra. Aztán gyanút fogtam, mert a vonat szinte teljesen üres volt, én meg még helyjegyet is váltottam, hogy biztos legyen az ülőhelyem. A hangszóróból ekkor felhangzott az utolsó figyelmeztetés: az én vonatom öt perc múlva indul a tizenharmadik vágányról. Kifulladva értem el, és amint a lépcsőre tettem a lábam, a szerelvény elindult. Kellemes robogás után, leszálltam a Tiszai pályaudvaron. Amikor a tömeget követve egy alagúton át a felszínre bukkantam, és elhagytam a pályaudvar épületét, jegyet váltottam a 31-es buszra. Úgy néztem a városra, mintha először látnám, sehogyan sem tudtam felidézni, milyen volt harminc évvel ezelőtt, amikor itt jártam. A busz ablakából egy patakot láttam füves medrében kanyarogni, benne fürdőző gyerekeket. Üzletek, büfék, szervizek, minden zárva, a város álmosan ejtőzött a késő délutáni forróságban. Bezzeg az egyetemvárosban nagy volt a nyüzsgés. Elátkoztam a sporttáskámat, ami egyre jobban húzta a karomat, ahogy az egyik kollégiumi tízemeletes épülettől a másikig vándoroltam, míg végül megtaláltam a bölcsészkar gólyáinak a székhelyét, az E/3 épületet.
Csatlakoztam a nagy csapat fiatalhoz az épület előtt, akik éppen a tájékoztatót hallgatták. Hamarosan feloszlott a gyűlés és felmentünk a második emeletre, a négyágyas 209 sz. szobába. Ez volt a bázis, a Szervezők szálláshelye. Leültünk a négy ágyra, feszengve méregettük egymást, úgy tizenöten lehettünk. Rólam patakokban folyt a víz, iszonyú meleg volt. Megkérdezték, ki kér sört és elkezdődött az ismerkedés.
„Miért jelentkeztél éppen erre az egyetemre, mit vársz a gólyatábortól?” Mindenki elmondta. A legtöbben a családjuk kívánságára jelentkeztek egyetemre, a gólyatábortól pedig minél több bulit vártak. Amikor elmondtam, hogy a tudásvágy hajtott az egyetemre és hogy információkat szeretnék gyűjteni a tanulással kapcsolatban, mindenki meglepődött azon, hogy én is diák vagyok, azt hitték ugyanis, hogy egy tanár jött el közéjük. A 210. sz. szobában várt az ágyam és egy diákcsomag, melyben nyakba akasztható névtábla, két kari póló lapult, egy csomag tampon, tisztasági betét és szórólapok társaságában. A fiúk állítólag tampon helyett óvszereket kaptak. A lapokon egyetemi, banki tájékoztató, reklámok és fogamzásgátlással kapcsolatos felvilágosítás várták, hogy elolvassam. Szobatársaimmal, három frissen érettségizett leányzóval felöltöttük szürke Bölcsészkar-Balekhét feliratú pólóinkat és a langyos alkonyatban nekivágtunk egy ismerkedő körsétának az Egyetemváros területén. Kis csapatunk vezetőjének, egy harmadéves egyetemista fiúnak a nyakában lógó névtáblájára a neve mellé az volt írva, hogy APA. Szóval apánk és anyánk volt, mert, bármilyen furcsa, a véletlen szeszélyéből egy családba csöppentünk mi tizenegyen Gólyák, mégpedig a Schlendrián családba.
Fél éve voltam nyugdíjas akkoriban. Környezetem kíváncsian figyelt, és várta, hogy mihez kezdek magammal? Lemegyek nyaralni a telekre? Árubemutatókra járok? Dolgozni fogok? Számtalan állásajánlatot kaptam, jóval többet, mint aktív dolgozó koromban, amikor állást kerestem. Jóval kevesebb arcot láttam magam körül, mint azelőtt, az öregek otthonában ápolóként, vagy korábban titkárnőként. Kevesebbet mozogtam e fél év alatt, fel is szedtem pár kilót. Tudtam, hogy ki kell alakítanom az eljövendő életemet. Sütöttem-főztem, lementem a telekre, elmentem árubemutatóra is, dolgoztam is, ami abból állt, hogy megírtam egy történetet, a Stonehenge kútja c. regényt. www.stonehenge.extra.hu Sok időt töltöttem ráérősen, az internetet böngészve. Elkezdtem nézelődni a felvi.hu oldalon és amint ott lépegettem, feltűnt, hogy nincs korhatárhoz kötve a tanulás, sőt az élethosszig való tanulás az új jelszó. Ettől valahogy kedvet kaptam. Mi lenne, ha jelentkeznék? Legfeljebb nem vesznek fel! Mindig is érdekelt a saját fajtám, az ember maga, sokat olvastam a kultúránk eredetéről is, ezért a pszichológia és kulturális antropológia szakok között ingadoztam. Miután elmentem egy nyílt napra az ELTE pszichológia karára, rájöttem, hogy nem azt akarom. Valójában a kulturális antropológia érdekel.
(Valójában antropológus szemléletű voltam már régóta, anélkül, hogy tudtam volna róla.)
Alapképzés csak egyetlen helyen volt az országban: Miskolcon. Egyértelmű tehát, hogy csak levelező hallgató lehetek. Klikkeltem jobbra-balra és a jelentkezésem elszáguldott valahová a virtuális messzeségbe.
Kávét készítettem és kényelmesen elhelyezkedtem a fotelben. Augusztus 5-e volt. A Tanulmányi csoport levelét csak néhány korty kávé után bontottam fel. Az elutasítás kellemetlen érzését kívántam leöblíteni a következő korty kávéval. Hitetlenkedve néztem az apró betűket: „Felvételi pontszáma elérte a képzés ponthatárát.”
Kis híján félrenyeltem a kávét. Felvettek!
2008.aug.22-én pénteken a Gólyák gólyatáborba mennek
Ha ismeretlen helyre utazunk, időben ki kell menni a pályaudvarra. Jó is volt, hogy időben kimentem. Hosszú sor állt a pénztárnál, a Keleti pu. levegőtlen alagsorában. Jó tíz percem maradt az indulásig. Komótosan elballagtam az ötös vágányhoz és felszálltam a miskolci vonatra. Aztán gyanút fogtam, mert a vonat szinte teljesen üres volt, én meg még helyjegyet is váltottam, hogy biztos legyen az ülőhelyem. A hangszóróból ekkor felhangzott az utolsó figyelmeztetés: az én vonatom öt perc múlva indul a tizenharmadik vágányról. Kifulladva értem el, és amint a lépcsőre tettem a lábam, a szerelvény elindult. Kellemes robogás után, leszálltam a Tiszai pályaudvaron. Amikor a tömeget követve egy alagúton át a felszínre bukkantam, és elhagytam a pályaudvar épületét, jegyet váltottam a 31-es buszra. Úgy néztem a városra, mintha először látnám, sehogyan sem tudtam felidézni, milyen volt harminc évvel ezelőtt, amikor itt jártam. A busz ablakából egy patakot láttam füves medrében kanyarogni, benne fürdőző gyerekeket. Üzletek, büfék, szervizek, minden zárva, a város álmosan ejtőzött a késő délutáni forróságban. Bezzeg az egyetemvárosban nagy volt a nyüzsgés. Elátkoztam a sporttáskámat, ami egyre jobban húzta a karomat, ahogy az egyik kollégiumi tízemeletes épülettől a másikig vándoroltam, míg végül megtaláltam a bölcsészkar gólyáinak a székhelyét, az E/3 épületet.
Csatlakoztam a nagy csapat fiatalhoz az épület előtt, akik éppen a tájékoztatót hallgatták. Hamarosan feloszlott a gyűlés és felmentünk a második emeletre, a négyágyas 209 sz. szobába. Ez volt a bázis, a Szervezők szálláshelye. Leültünk a négy ágyra, feszengve méregettük egymást, úgy tizenöten lehettünk. Rólam patakokban folyt a víz, iszonyú meleg volt. Megkérdezték, ki kér sört és elkezdődött az ismerkedés.
„Miért jelentkeztél éppen erre az egyetemre, mit vársz a gólyatábortól?” Mindenki elmondta. A legtöbben a családjuk kívánságára jelentkeztek egyetemre, a gólyatábortól pedig minél több bulit vártak. Amikor elmondtam, hogy a tudásvágy hajtott az egyetemre és hogy információkat szeretnék gyűjteni a tanulással kapcsolatban, mindenki meglepődött azon, hogy én is diák vagyok, azt hitték ugyanis, hogy egy tanár jött el közéjük. A 210. sz. szobában várt az ágyam és egy diákcsomag, melyben nyakba akasztható névtábla, két kari póló lapult, egy csomag tampon, tisztasági betét és szórólapok társaságában. A fiúk állítólag tampon helyett óvszereket kaptak. A lapokon egyetemi, banki tájékoztató, reklámok és fogamzásgátlással kapcsolatos felvilágosítás várták, hogy elolvassam. Szobatársaimmal, három frissen érettségizett leányzóval felöltöttük szürke Bölcsészkar-Balekhét feliratú pólóinkat és a langyos alkonyatban nekivágtunk egy ismerkedő körsétának az Egyetemváros területén. Kis csapatunk vezetőjének, egy harmadéves egyetemista fiúnak a nyakában lógó névtáblájára a neve mellé az volt írva, hogy APA. Szóval apánk és anyánk volt, mert, bármilyen furcsa, a véletlen szeszélyéből egy családba csöppentünk mi tizenegyen Gólyák, mégpedig a Schlendrián családba.
A Fekve tanuló lány szobra előtt APA, amint magyaráz, a következő képen Dino, aki mindig így kezdi mondókáját: "Teszem azt..."
A Schlendrián család hosszú évek óta öleli keblére az egyetemi Gólyákat. Családinduló, harci kiáltás, rigmusok erősítik a családtagok összetartozását, melyeket közös megmozdulások alkalmával, lehetőleg nagy hangerővel nyomatékosítva illik előadni.A Schlendrián család harci kiáltásai
1/
Akárhogy is fáj, a Schlendrián a sztár!
Akárhogy is szúr, a Schlendrián az úr!
Akárhogy is bizsereg, a Schlendrián az ügyesebb!!!!!!
2/
Ott az élet, ott az élet, ahol a Schlendriánok élnek!
Olé-oléé, olé-oléé! Olé-olé olé oléé! (Futball induló dallamára)
Buzdító formáció
Körbe állunk. Törzsdöntés és kéznyújtás előre, kissé lefelé. Csuklórázás. Oolééé!!!kiáltásra a karok a magasba emelkednek, majd hirtelen magasba lendülnek háromszor egymás után.
Családinduló (régi diáknóta a Daloskönyvből)
Úgy élek, mint egy Schlendrián, meg megiszom borom,
Ha megfizetni nem tudom, az csak az én bajom!
És ha poharam most ezer darabra törne, biz’(lábdobbantás)
Ahhoz sem lenne hej, senkinek sem köze!
Úgy élek, mint egy Schlendrián, amim van felveszem.
S ha már viselni nem tudom, akkor pénzzé teszem!
S ha ruhám csupa rongy, vagy cipőm lyukas lenne, biz'(lábdobbantás)
Ahhoz sem lenne hej, senkinek sem köze!
Úgy élek, mint egy Schlendrián, míg eljő majd a vég!
Ha nem is adná áldását többé már rám az ég.
Sőt, ha idők múltán az ördög el is vinne,biz'(lábdobbantás)
Ahhoz sem lenne hej, senkinek sem köze!
A bölcsészkar többi gólyái is hasonló családokba kerültek: Tóbiás, Günter, Szakadárok, Pöppeczek, Szerelemgyerekek, Wagner és Ego családokba. Minden családban Apa és Anya, valamint számos segítő Szervező gondoskodott az "újszülöttek" jólétéről és vigyázták első lépéseinket este az egyetem területén. Például, ha autó közeledett, harsány Vasaló! Vasaló! kiáltásokkal tereltek le az útról bennünket. APA, miközben elmesélte a családunk történetét, és átadta ismereteit a diákélet hagyományairól, meg- megállította a csapatot egy-egy jelentős hely előtt: Pínafa, UV-domb, Galéria,előtte a fekvő lány, Kőkata szobra, Szerelőcsarnok, Szökőkút, Bölcsészkar épülete, Gyermekváros (ahol a kulturális antropológia szak is található az emeleten) és a Liget presszó.
Sörpárbaj a Ligetben
A Liget presszóban tartják üléseiket (szakestélyeiket) a Firmák és a Balekok. Kik azok a Firmák és Balekok? APA elmagyarázta, hogy minden Firma és Balek a hagyományoknak köszönheti a létezését. Ez már a szakestélyre szóló meghívó (Invitatio) szövegéből is kitűnik.
"Adatik tudtára eme fecni tulajdonosának, hogy mi, akik az isteni Fényben Tündöklő Dicső Schlendrián Firmák neveltetésében részesülénk, úgy határozánk, hogy szakestélyt rendezénk. Lészen ennek helyszíne az egyetemisták pénzéből épült multikulturális központ, alias Liget, ideje pedig a Krisztus utáni .... év Pünkösd havának harmadik napja, a déli harangszót követő 7. órában. Kéretik mindenkitől, hogy a hagyományokhoz és neveltetésünkhöz méltó öltözékben, dalos jókedvvel és pontosan érkezzen. Major Domus.Jó szerencsét! Vivát Bölcsész!"
"Adatik tudtára eme fecni tulajdonosának, hogy mi, akik az isteni Fényben Tündöklő Dicső Schlendrián Firmák neveltetésében részesülénk, úgy határozánk, hogy szakestélyt rendezénk. Lészen ennek helyszíne az egyetemisták pénzéből épült multikulturális központ, alias Liget, ideje pedig a Krisztus utáni .... év Pünkösd havának harmadik napja, a déli harangszót követő 7. órában. Kéretik mindenkitől, hogy a hagyományokhoz és neveltetésünkhöz méltó öltözékben, dalos jókedvvel és pontosan érkezzen. Major Domus.Jó szerencsét! Vivát Bölcsész!"
A Miskolci Egyetem őse a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet (Bergschule), ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket. 1848-1850 között szünetelt az oktatás, mivel a magyar szabadságharc alatt a diákok beálltak Kossuth seregébe. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után az oktatás nyelve az addigi német helyett a magyar lett, s az intézmény neve Magyar Királyi Bányászati- és Erdészeti Akadémiára változott. 1920-ban, a trianoni békeszerződés után Selmecbánya Csehszlovákia része lett, így az Akadémia költözni kényszerült, Sopron adott helyet a hontalan iskolának. A bánya- és kohómérnöki kar tanszékei 1949-1959 között fokozatosan települtek át Miskolcra. Miskolcon 1949. szeptember 18-án volt az első tanítási nap. 1950 februárjában kijelölték az egyetem mai helyét mintegy 85 hektárnyi területen. Megkezdődött az építkezés, és az első tanulmányi épületeket már 1951 őszén használatba is vehették az oktatók és a hallgatók. Az első miskolci diplomakiosztó ünnepségen 1953-ban 236 bányagépész, kohász és szerszámgépész hallgató kapta meg a diplomáját. 1992-ben alakult a Bölcsészettudományi Intézet, amely 1997 szeptemberében emelkedett kari rangra.
Az egyetem főépülete
Egy "szobor" a parkban
Baleknek lenni
A Gólyából lett Balek felkér egy felsős egyetemistát, hogy vegye pártfogásába és segítsen neki, hogy majdan Firma lehessen. A Firma mindenféle rafinált és tréfás próbatételek elé állítja. A Baleknek oktatásra kell járnia és a 150 oldalas Balek Tudnivalókból vizsgáznia kell. Ünnepélyes szakestélyen sörrel keresztelik meg és avatják Firmává.
A Gólyából lett Balek felkér egy felsős egyetemistát, hogy vegye pártfogásába és segítsen neki, hogy majdan Firma lehessen. A Firma mindenféle rafinált és tréfás próbatételek elé állítja. A Baleknek oktatásra kell járnia és a 150 oldalas Balek Tudnivalókból vizsgáznia kell. Ünnepélyes szakestélyen sörrel keresztelik meg és avatják Firmává.
Hagyomány még:
a Daloskönyv (diáknóták gyűjteménye, minden kar részére más színű fedéllel)
a Díszöltözet
a Kari Köszöntések (Jó szerencsét! Vivát Bölcsész! Tisztelet a gépésznek! Fényes jövőt a kohásznak! Pénzt a gazdásznak! Egészséget a világnak!)
a Karok Szinei(bölcsész: ezüst, jogász:zöld, kohász:piros, gazdász:sárga, gépész:sötétkék)
a Gyűrű (amely több vékony gyűrűből tevődik össze, arany, vagy ezüst)
A Gyűrűt egyik Gólya sem tudja összerakni.A rengeteg új ismerettel a fejünkben elhagytuk a Liget-et és elindultunk a Rocky felé. Ez egy szórakozóhely, neve RockWell, diszkó az egyetemváros közepén. Névkártyánk és a csuklónkra ragasztott zöld pánt ingyenes belépésre jogosított fel bennünket. Szétszóródtunk. A szabad ég alatt elhelyezett padokon fiatalok ültek, többnyire söröztek. A helységből dübörgő rockzene hallatszott. Beléptem a helységbe. A sötétségbe csak oldalról, a söntéspult felől hatolt némi fény. Elöl egy vetítővásznon karaoke szöveg futott. Olyan nagy volt a hangerő, hogy a hanghullámok ereje masszírozta és dögönyözte a velőt a csontjainkban, visszhangzott a mellkasunkban, mintha a szívünk légkalapáccsá változott volna. A fiatalok táncoltak, ugráltak és énekeltek. Éjjel kettőkor elhagytam az intézményt, hogy pihenni térjek. Aggódó emberekkel találkoztam a folyosón. Egy fiú a vécén ült az eszméletlenségig részegen, és azon tanakodtak, hogy kellene életet verni bele. Szobatársaim reggel hatig bírták a táncot.
2008.aug.23.Szombat
Hajnali hat órakor harsány kiabálás ébresztett bennünket.
Bölcsészek! Ébresztő!Aztán benyitottak a szobánkba és Pálinkás jóreggelt! köszöntés mellett pici műanyag pohárban valódi törkölypálinkát kínáltak, habár csak egy fél ujjnyit. Én felhörpintettem, de a többiek utálkozva hárították el a szívélyes kínálást. Aludtak volna, de nem lehetett. Jött a reggeli. Ez két-három pogácsából és egy dobozos gyümölcsléből állt. A vécé siralmas állapotban volt, a folyosót elárasztotta a szemét. Kilenctől tréfás vetélkedőkön vettünk részt: madzagfűzés, talicskázás, jelenet rögtönzés, képkirakó, vízi alma kiemelés, activity, kacsafújó és gyorsasági hörpintő versenyek vártak ránk.
Bölcsészek! Ébresztő!Aztán benyitottak a szobánkba és Pálinkás jóreggelt! köszöntés mellett pici műanyag pohárban valódi törkölypálinkát kínáltak, habár csak egy fél ujjnyit. Én felhörpintettem, de a többiek utálkozva hárították el a szívélyes kínálást. Aludtak volna, de nem lehetett. Jött a reggeli. Ez két-három pogácsából és egy dobozos gyümölcsléből állt. A vécé siralmas állapotban volt, a folyosót elárasztotta a szemét. Kilenctől tréfás vetélkedőkön vettünk részt: madzagfűzés, talicskázás, jelenet rögtönzés, képkirakó, vízi alma kiemelés, activity, kacsafújó és gyorsasági hörpintő versenyek vártak ránk.
Madzag fűzés
Csilla, a hős alma kiemelő
A versenyláz elkapott bennünket, de APA lehűtötte a lelkesedésünket.
– Az utóbbi két évben mindig gyalázatosan lepontoztak bennünket, ezért mi elhatároztuk, hogy a legutolsó helyért hajtunk!
Mit tehettünk, ha egyszer ezt is megörököltük a családdal együtt? Megtanultunk szándékosan veszíteni. Ez nem volt könnyű, mert a csapatunk minden számban nagyon ügyes volt. Ebédre bográcsban főtt finom pörköltet kaptunk krumplival és savanyúsággal. A délutáni szabadfoglalkozás alvással telt, majd felkészültünk az esti retro partira. Én örültem, hogy jó kis rockandroll zenét hallhatok végre a velő masszírozás helyett. Vacsorára a hegyoldalban épült MAD Klubba mentünk, ahol brassóival vártak minket. Beatles, Komár és Fenyő Miki énekelt, a retro buli este jónak ígérkezett. APA felszólított mindannyiunkat, hogy a mai napon kerüljük el a Rocky-t az előző esti verekedésnek következményei lehetnek. Egyébként sem járnak oda egyetemisták szombatonként, mert akkor a látogató közönség nagyon más. Sajnos, amikor este tízkor visszatértünk a MAD-ba, velőt masszírozó dübörgés fogadott. Egy fiú a bejárat előtt hanyatt feküdt a kövezeten és édesdeden aludt. A földre helyezett éjjeliszekrény méretű hangfalakról lerázkódtak a sörös üvegek és a zajban némán törtek darabokra a kövön, az üvegcserepek szétszóródtak a táncolók lábai alatt. Zuhogó esőben tértem haza. A többiek ismét reggelig táncoltak, kiválóan érezték magukat.
– Az utóbbi két évben mindig gyalázatosan lepontoztak bennünket, ezért mi elhatároztuk, hogy a legutolsó helyért hajtunk!
Mit tehettünk, ha egyszer ezt is megörököltük a családdal együtt? Megtanultunk szándékosan veszíteni. Ez nem volt könnyű, mert a csapatunk minden számban nagyon ügyes volt. Ebédre bográcsban főtt finom pörköltet kaptunk krumplival és savanyúsággal. A délutáni szabadfoglalkozás alvással telt, majd felkészültünk az esti retro partira. Én örültem, hogy jó kis rockandroll zenét hallhatok végre a velő masszírozás helyett. Vacsorára a hegyoldalban épült MAD Klubba mentünk, ahol brassóival vártak minket. Beatles, Komár és Fenyő Miki énekelt, a retro buli este jónak ígérkezett. APA felszólított mindannyiunkat, hogy a mai napon kerüljük el a Rocky-t az előző esti verekedésnek következményei lehetnek. Egyébként sem járnak oda egyetemisták szombatonként, mert akkor a látogató közönség nagyon más. Sajnos, amikor este tízkor visszatértünk a MAD-ba, velőt masszírozó dübörgés fogadott. Egy fiú a bejárat előtt hanyatt feküdt a kövezeten és édesdeden aludt. A földre helyezett éjjeliszekrény méretű hangfalakról lerázkódtak a sörös üvegek és a zajban némán törtek darabokra a kövön, az üvegcserepek szétszóródtak a táncolók lábai alatt. Zuhogó esőben tértem haza. A többiek ismét reggelig táncoltak, kiválóan érezték magukat.
2008.aug.24. vasárnap.
A reggeli virslit igencsak fáradt társaság ülte körbe. A délelőtti sportversenyekre azonban egy kissé felélénkültünk. Vizifoci, strandröpi, kosárlabda és habtorna versenyeken drukkoltunk a bölcsészek csapatának.
A Schlendriánok vizifoci csapata
Ebédet a menzán kaptunk: borsos tokányt rizzsel. A délután megint csak alvással telt. Megtisztult a vécé és a folyosót is felmosták. Önkéntesek, a Wagner és a Günter családok végezték el ezt a kellemetlen munkát. Utána mindenki jobban vigyázott a tisztaságra. Három órától a Valéta Bizottság mutatkozott be, akik a végzősök búcsú rendezvényeit szervezik meg.Ekkor láthattuk a Firmák díszöltözékeit és a szakestélyek tisztségviselőinek aranyrojtos bársony szalagjait.Vacsorára vajas szalámis zsömle szendvicseket készítettünk magunknak.
A harmadik emeleten, a folyosón ülve diáknótákat tanultunk.
Este az Eper Kettes Klubba (E/2) mentünk a szokásos techno zenével dübörgő diszkóba.Innen is elég hamar megléptem.
A harmadik emeleten, a folyosón ülve diáknótákat tanultunk.
Este az Eper Kettes Klubba (E/2) mentünk a szokásos techno zenével dübörgő diszkóba.Innen is elég hamar megléptem.
A Schlendrián család emelkedett hangulatban
2008. aug. 25-én hétfőn délelőtt kívülről és belülről is megismertem a tanszék épületét, az intézményt, ahol tanulni fogok. Körbevezettek az épületben, és részletesen elmagyaráztak mindent. A gólyatáborral ílymódon elégedett voltam, minden információt megkaptam, amire szükségem volt ahhoz, hogy eligazodjak egy merőben ismeretlen terepen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)