Roma probléma Magyarországon

Semmi bajom a romákkal. Sőt. Magyar állampolgárok ők is, akárcsak én.

Sajnálatosnak tartom, hogy sokan közülük szegények, hogy az iskolában nehezen jutnak előre, hogy a börtönökben felülreprezentáltak,  hogy se a szocializmusba, se a kapitalizmusba nem illeszkednek. Illetve máshogy illeszkednek.

Csupán egy másik oldalról szeretném megvilágítani ezt a problémát. Egy olyan oldalról, amelynek a feltünését már régóta várom a magyar sajtóban. 

Mikor hallok már egy icipici önkritikát a roma társadalom irányából. Mikor gyakorolnak önbírálatot a gazdag roma vállalkozók, hogy igen elloptuk a falatot szegény roma testvéreink szája elől. A roma értelmiség részéről is elvárnék néhány bűnbánó szót arról, hogy mihelyt kiemelkedtek a szegénységből miért fordítottak hátat a roma közösségnek? Mikor hallom azt, hogy köszönjük a rengeteg figyelmet, a rengeteg kutatást, a tanárok áldozatos munkáját, a rengeteg pénzt amit kaptunk tőletek magyarok. Mikor állnak fel roma fiatalok, és vallják be, számukra nem sikk a tanulás, a  jogosítvány megszerzésén túl nem érdekli őket. Mikor lesz az, hogy nem csak várják a mannát, hanem ők állnak elő konstruktív javaslatokkal? Mikor emelkednek ki azok a roma vezetők, akik őszintén és szívvel lélekkel áldozzák fel magukat a saját közösségükért. Mikor terjesztik el maguk között a jó példákat, a sikertörténeteket az önfenntartásra képes családok, közösségek? Mikor zárkóznak fel  tömegesen a sikeres kezdeményezések mögé? Mikor támogatják roma milliomosok a sikeres roma iskolákat?

Miért kell állandóan azt hajtogatni, hogy a magyar közösség nem törődik velük, hogy keveset, vagy semmit nem tesz a romákért, a felzárkóztatásukért, szociális helyzetük javításáért. Igenis tesz, méghozzá rengeteget. Ha egy statisztikában megvizsgálnánk a társadalom  szellemi ráfordításait, azt a rengeteg kutatást, tanulmányt, javaslatot, elámulnánk. Ha összeszámolnánk az utóbbi 40 év anyagi ráfordításait a romák helyzetének javítására, elképednénk a döbbenetes számokon. Érthetetlen számomra, miért nem érik el ezek a kívánt hatást.

Mintha egy sértődött közösség lenne, akiknek nem jó ami van, de gőzük sincs, hogy mi lenne nekik a jó. Ezért aztán úgy jó minden, ahogy van, majd csak lesz valahogy, mert valahogy mindig volt, meg lesz is.

Tudom, hogy mi magyarok baromi passzívak vagyunk, és kritikáim, amit a roma társadalommal kapcsolatban megfogalmaztam, érvényesek a magyar társadalomra is. Mégis valahogy az a benyomásom, hogy a romák sokkal passzívabbak. Ha valaki kiáll mellettük, csak néznek, nem támogatják. Meg kellene szakítani ezt az ördögi kört.

Kezdetben egy kis önkritikával.

Akkor elkezdhet haladni a roma közösség egy úton, melynek a két oldalán neves iskolák állnak. Olyan iskolák, amelyekből a legtöbb gyerek kerül egyetemekre, és amelyek kapuja előtt sorban állnak a felvételre várakozó diákok.

Dumaszinház - Nem lesz kedvenc

Bennem a hiba.

Nyűgös ez a tél, rosszkedvünk tele.

No, de majd a stand up comedy szakavatott bohócai elfeledtetik velünk, uccu neki, gyerünk a Dumaszinházba. A jegy nem olcsó, de a mindent feledtető kacagás megéri.

A tágas helységben, asztalok mellett foglalhatott helyet az úri közönség. Úgy láttam, teltház volt. Mi is leültünk az 54. sz.  asztalnál. A pincér rögvest elénk penderült a "Mit hozhatok inni?" firtató kérdésével. Valamit hozattunk, többen vacsorát rendeltek.

Végre elkezdődött az "Ezek nem százasok" című Hadházi-Badár produkció.

Az első vicc előtt évődő párbeszédet hallhattunk, számos "b...d meg" váltotta ki a közönség tetszését. Többnyire fiatalok töltötték meg a helységet, úgy látszik tetszett nekik a trágárság, poénokra sem volt szükségük. Aztán Hadházi előadta a törött váza viccet, ami igencsak szakállas, már többször hallottam, igaz, ott nászajándékba vitték az üzletben véletlenül levert vázát, nála vendégségbe.  Az este életrajzi ihletésű volt, mindkét művész humoros epizódokat adott elő saját életéből. Fiatal kor, rokonok, katonaság. Ezek azonban számomra kevéssé voltak viccesek. Hadházi nagy verést kapott egyszer, amikor a padlásukról légpuskával lövöldözött. Milyen jó volt a hatalom érzése puskával a kézben, emlékezett vissza. Egy lovat farba lőtt, meg a szembe szomszéd rózsakertjében a neoncsöveket. Badár elmesélte, mindig olyan munkahelyet keresett, ahol nem kellett dolgozni és mily szerencse, mindig talált is ilyeneket.  Közönség nyerítve díjazta.

Bennem a hiba, ez már biztos, mert ezen sem tudtam kacagni. 

Az egyórás műsort tíz perces szünettel lazították. Amikor vége lett a harmatgyenge produkciónak, a pincérek bravúros gyorsasággal osztották ki a blokkokat a székekből feltápászkodó közönségnek.

Régen jártam a Corvin negyedben. Kifelé jövet a neonfényben szállingózó hópelyheken át rácsodálkoztam az új épületekre, a sétányra. Úgy éreztem, mintha egy idegen városban járnék.

A kultúr TAO hullámain - Tesla Színház

Két produkcióról:

1.

Örkény István: Pisti a vérzivatarban
Groteszk játék két felvonásban 1969–1979
Rendezte: Vas-Zoltán Iván
A Tesla Színház művészeinek az előadásában láttam a darabot 2018. január 30-án.  Fiatal színészekből álló társaság adta elő a darabot, és meg kell mondjam, remekül. Ügyesek, tehetségesek, és ahogy meg tudtam állapítani, kiválóan elsajátították a színész mesterség fortélyait. Ez a darab ugyanis igényelte a profizmust, sőt valójában csak ennek a profizmusnak köszönhetően vált élvezhetővé a darab. A darab, amely a groteszkség örve alatt igencsak nehézkes és a töredezettsége miatt  számomra nehezen volt követhető. 

Mi is történt? Behoztak egy jó pár különféle magyar címert és elhelyezték a színpad különböző pontjain. Aztán Pisti, az író,  vízen járási jelenetével elkezdődött a darab. Ezután Pistit felvilágosítják a testiséget illetően, majd egy háremmel bukkan fel újra, a jelenet végén katonasapkát tesz a fejére. Jönnek a három királyok és Rizi, a jósnő, Pisti pedig felbukkan szülei lakásában, majd eltűnik, hogy egy vidám kivégzési jelenetben lássuk ismét. Kivégzése után henteskötényben jelenik meg. Aztán kiderül, hogy Pisti többen van.

Nekem ez sok. Talán mert nem vagyok filozófus alkat,  gyakorlatiasan és praktikusan gondolkodom. Szeretem a cselekményt és szeretem a jelképeket is, de valahogy ez az elegy a darabban  nem fogott meg. Nem hibáztatok senkit, a hiba bennem van. Nem készültem fel rá. Pedig szerettem az Egyperceseket és a Tóték is tetszett, de ez a darab, pestiesen szólva, "nekem nem jött be". Ha elolvastam volna előtte Örkény szavait, talán másként nézem a darabot. Vagy inkább nem nézem meg.

"... azokat a drámai pillanatokat gyűjtöttem össze, amelyek ezt az ősidők óta lappangó, de csak korunkban észlelhetővé vált lelki hasadást vagy inkább robbanást ábrázolják és értelmezik. Úgy látszik, ha nem is tudatosan, de már régóta készültem erre a föladatra, mert jó néhány „egyperces novellám” épp az ilyen szituációkról szólt. Ezeket bele is illesztettem a Pisti a vérzivatarban mozaikcselekményébe, de nem odavetetten, szedett-vedetten, hanem kronologikus rendben, gondosan megtervezve, mintha egy lassított filmen mutatnám be egy sziklarobbanás folyamatát." http://orkenyistvan.hu/

2.

I.W.Scott: Valamit valamiért. Ki ölte meg Marilyn Monroet?
Pszicho-krimi 2 részben
Rendező: Vas-Zoltán Iván

Marilyn Monroe népszerűsége életében és halála után valószínűleg élete kettősségének köszönhető. Egyrészt a női szépség szimbóluma volt, klasszikus hollywoodi filmek csillaga, másrészt nehéz gyerekkorából adódó magánéleti gondjai, drogfüggősége és öngyilkossága miatt  a média Jolly Jokere lett. Bárki előrántja, biztosan nyer - egy csomó pénzt - mert a közönség felkapja a fejét. 

Scott darabja is ilyen, mert becsalogatja a nézőt. A Ki ölte meg Marylin Monroet? Hát megölték? Nem lett öngyilkos, holott ezt mondták ki a halál okának? A szerző jól ismeri a színésznő életét és a magyar nézőnek új információk özönét nyújtja. Nem árulom el a cím béli kérdésre a választ, nézze meg, akit érdekel. Ugyanis egy remek előadást fog látni. A három színész játéka kiváló, közülük Fantoly Nikolett teljesítménye kiemelkedő. Nem véletlenül használom a teljesítmény szót, amit sportolók esetében alkalmaznak leginkább. Két óra hosszat a színpadon tölteni, csillogni, izzani - igazi teljesítmény.  El is fáradt a végére, a taps alatt még egy  mosolyra sem maradt ereje.
---------------------------------------------------------------------------------

Miért baj, ha egy csapat felugrik egy szörfdeszkára és az olyan óceánjárók mellett, mint a RAM Colosseum, a Globe Production, a Magyar Virtuózok,  vagy a Tolvajok Fejedelme Kft. ő is megpróbálja meglovagolni a kultur TAO hullámait? Talán jobb lenne, ha a színészek önzetlenül, népnevelő hevülettől áthatva, koplalva-dideregve okoznának katarzist a nézőknek? Nem tudom eldönteni mert nem tudom mennyi jut nekik ebből és mennyi jut a háttérből irányító-pályázó okosoknak. Mert háromszor adózik a néző egy előadásért: először tisztelettel a művészek teljesítménye iránt, másodszor adójával, harmadszor azzal, hogy jegyet vesz. Persze, ha nem vesz jegyet, az sem nagy baj, majd a "vattázás" megoldja.

Az Index díjnyertes tényfeltáró cikke a kultúr TAO-ról itt.

Kojot, választás idején

Egy film beszállt a választási kampányba. Szerintem. A bejegyzés végén ki fog derülni, hogy miért gondolom.

A filmben játszódó történet  - egy fiatal és módfelett tájékozatlan fiatal pár  fészekrakási próbálkozása a magyar falusi idillben -  nem túl bonyolult és szinte az első perctől kezdve előrevetíti a kudarcos végkifejletet. Mégis feszülten várjuk, hogy mi fog kisülni belőle. Győznek? Megfutamodnak? Feladják? Megalkusznak? Aljassá válnak, mint az ellenfeleik? Elpusztulnak a harcban?

Nem mondom el, mindenki nézze meg, ha már egyszer valamely rejtélyes okból ez ingyenesen megtehető. Csupán néhány benyomásomat jelzem, hogy az alkotók és résztvevők kapjanak némi visszajelzést a közönség soraiból.

Nekem emiatt a végig fenntartott feszültség miatt tetszett a film. A történet ízig-vérig mai és emellett tele van szimbólumokkal. Nem mondom, a brutális  akció jeleneteket kissé eltúlzottnak éreztem, de csak azért mert azt hiszem, manapság vér nélkül, egyszerű és szimpla hivatali aljassággal is megszerzik maguknak a helyi kiskirályok, mindazt amit csak akarnak.

De legyen akció, nem bánom, ha ez a történet ezt igényli. Még van is egy jelenet, amiben elfogadhatónak találtam. Telitalálat  és nagyon tetszett a falusi lakodalom, mely - ki tudja miért - szintén egy éktelen nagy verekedésbe torkollik.

Számtalan meglepetést tartalmaz a film cselekménye, mely éppen másfelé csavarodik, mint amerre várnánk. A helyi kiskirály és fia közti sistergő gyűlölet ellenére, a fiú, mint kiderült szerette az apját, még érzelmesen dalra is fakad az apja temetése utáni toron, majd elindul hogy megvalósítsa apja eszement terveit, de mindenekelőtt nekilát bosszút állni. No nem a bikán, amely felöklelte az apját, hanem a városi nyikhajon, a bankár gyereken.

A főhősünk őszintén szereti szüntelenül nyafogó élettársát, bár csak egyetlen közös témájuk van, a bébi projekt.  A nő siránkozása, kívülállása eléggé ellenszenves. Szerintem azért, mert valaki városi lány, még lehetne tartása. Egy rendes főhősnő álljon bele a harcba, ne suttogjon elhalóan ha kell, ha nem. És ne mondja azt, hogy nincs kedve főzni, mikor három férfi gürizik az ő házán. Na mindegy, ő ilyen, a pasit hagyja, hogy  harcoljon egyedül, úgyis csak neki fontos az egész házépítés. Azért egyre csak azt várjuk, hátha ő is megkeményedik a film végére, ahogy a főhősünk, vagy legalább belátja, hogy a születendő gyermekének is épül az a ház és jót fog tenni neki majdan a falusi levegő. Sajnos azonban be kell látnunk, igaza van, ez a falusi levegő cseppet sem egészséges, sőt  inkább mérgező.

Érdekes a kisfiú szerepe, kinek alakján sokszor és hosszan elidőz a kamera. Vajon miért, töprengünk. Talán elrabolják a gyereket, hogy kizsarolják az építési engedélyt? Vagy a gyerek szemével kellene látnunk a történetet? Talán ő a  jövőt jelképezi, azt, aki az aljas ősök által összeharácsolt javakat majd ártatlanul élvezheti?

Erzsike a hivatalban tipikus "meghúzommagam" típus. Nincs rajta semmi érdekes, mégis elég sokáig látjuk.

Az állatok szerepe jelképes, és nagyon izgalmas: számomra a szürke marha bika a megzabolázhatatlan, kiszámíthatatlan természet, a szarvas a szabadság, a kutya a meg nem alkuvás szimbóluma. A színészekre és az emberi szimbólumokra nem térek ki, mindenki fedezze fel saját magának őket.

Érdekes és váratlan, és mivel nincs megmagyarázva groteszk hatást kelt a fekete bőrű  svéd befektetők szerepeltetése. Vagy talán lemaradtam valamiről? A tipikus svéd befektető már nem szőke és kék szemű? 

A film igazi hőse számomra az egyik mellékszereplő, Attila, a jókötésű, kevés beszédű, kólázó székely cigány. Régi nagy indián filmek büszke harcosát idézi elénk, aki, keveset szól, de a pillantása mindent elárul. Felismeri ezt az öreg Misu kutyája is és őt választja új gazdájának. Ahogy elindulnak kettesben a poros úton, szinte biztosak vagyunk benne, hogy hallunk még róluk. ₁

És remélem hallunk még a film sikereiről és díjairól, melyek méltán megilletik.

Az ingyenes közzététel révén a mai magyar vidéki élet kritikája így a választási kampány idején eljut a vidékhez, mely egyébként minden kritika elől el van zárva. 

 Magyar film, 2016.

 Rendező: Kostyál Márk,

 Forgatókönyv: Lengyel Balázs, Lovas Balázs

 Operatőr: Csoboth Attila, Kostyál Márk, Zene: Moldvai Márk

₁    Ez a kép annyira sűrű, a szimbolikája olyan erős, hogy kedvem lenne egy külön bejegyzést írni róla...

• 
  
• 
  
  
  
  
• 
  
  
  
• 
  
  

Weöres Sándor macskái

A költő fiatal kori versét Für Anikó gyönyörű előadásában hallottam. Megragadott különös, archaikus hangulata. 

Macska (1931)

Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók
a nevének.

Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a
 selymen,
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs
ki ilyenkor zavarni merjen.

Dél papja zsarátnok-szinű ruhát hord, a bojtok a földig érnek,
de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének.

Ölébe vett, szivére szorított, zümmögött két zárt ajka között,
mint a folyó, ha kiszökött a zöld ínyű hegység fogsora közül és
sások ezrébe öltözött.

Ott tipródtam az ölében én, nyolc karmom a húsába mélyedt,
dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének.

Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és
megkínált a kehellyel,
de én csak tipródtam és mosakodtam, mivel már jóllaktam az este
kaláccsal és elefántcsont-szinű tejjel.

Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének,
sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén,
kilenc mély bók a nevének.

Most vánkosomon fekszem, körülöttem mindenféle tálak,
rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.

De két csukott szemhéjam alatt, mint fehér bél a töretlen dióban,
ragyogóbb mécsesek égnek,
dél-papja értük, és helyettük alszik, az arca lisztes, a homloka kő,
kilenc mély bók a nevének.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=0PzTsSerfmY (Megtekintve 2017.06.11.)

Idős korában a macskát egészen másnak látja a költő.

Fekete kandúr (1979)

Szivem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.

Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,

vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.

Állat lényének deleje,

akár őserdő ereje.

Mint javas fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.

Tappancstól fülig fekete,
bundája bajusza, termete,

de arcából süt élesen
kerek két citromszinű szem,

s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.

Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.

De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy helyen,

nagyot szökken, nem is köszön
már fönn cikáz a fatetőn.

Gombot, csatot bútor alól
s elgurult pénzt előkotor,

mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.

Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,

feledném annyi évemet
s hogy vissza-élni nem lehet.

Weöres Sándor (1913-1989) A versek forrása: Weöres Sándor Válogatott versek. I-II.
A magyar költészet kincsestára. 50. kötet. Szerk.: Lator László. Unikornis Kiadó, Budapest 1996.


A végére illesztem egy magyar tanár költő versét, mert szeretem ezt is.

Kis Judit Ágnes: Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.

Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,

vagy egy tépázott fülű csatakandúr,

ki éppen hitvány zsákmányát eszi

egy belvárosi, sötét kapualjban,

vagy egy autó alól pislog ki rád,

vagy elnyúlik az őszi napsütésben –

csak az a fontos, hogy legyen cicád.

Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,

öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.

Akár ajándékba is kérhetsz egyet,

macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és

mi lesz veled, ha nincs cicád?

Ki bújik be, hogy melengessen,

melléd a takaró alá?

Ki dorombol füledbe éjjel?

(mancsát arcodra fekteti)

Ki kelt hajnalban nyávogással,

hogy rögtön enni adj neki?

Ki kaparja a bezárt ajtót,

mikor hazaérsz, ki örül?

Kunkorodó farkkal ki rajzol

nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,

öledbe mászik, éles karmai

behúzva, puha tappancsokon sétál

az életedben. Alig hallani.

Bundájából kipattognak a szikrák,

ágyadra gömbölyödik és dagaszt.

Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,

ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

.