Roma probléma Magyarországon

Semmi bajom a romákkal. Sőt. Magyar állampolgárok ők is, akárcsak én.

Sajnálatosnak tartom, hogy sokan közülük szegények, hogy az iskolában nehezen jutnak előre, hogy a börtönökben felülreprezentáltak,  hogy se a szocializmusba, se a kapitalizmusba nem illeszkednek. Illetve máshogy illeszkednek.

Csupán egy másik oldalról szeretném megvilágítani ezt a problémát. Egy olyan oldalról, amelynek a feltünését már régóta várom a magyar sajtóban. 

Mikor hallok már egy icipici önkritikát a roma társadalom irányából. Mikor gyakorolnak önbírálatot a gazdag roma vállalkozók, hogy igen elloptuk a falatot szegény roma testvéreink szája elől. A roma értelmiség részéről is elvárnék néhány bűnbánó szót arról, hogy mihelyt kiemelkedtek a szegénységből miért fordítottak hátat a roma közösségnek? Mikor hallom azt, hogy köszönjük a rengeteg figyelmet, a rengeteg kutatást, a tanárok áldozatos munkáját, a rengeteg pénzt amit kaptunk tőletek magyarok. Mikor állnak fel roma fiatalok, és vallják be, számukra nem sikk a tanulás, a  jogosítvány megszerzésén túl nem érdekli őket. Mikor lesz az, hogy nem csak várják a mannát, hanem ők állnak elő konstruktív javaslatokkal? Mikor emelkednek ki azok a roma vezetők, akik őszintén és szívvel lélekkel áldozzák fel magukat a saját közösségükért. Mikor terjesztik el maguk között a jó példákat, a sikertörténeteket az önfenntartásra képes családok, közösségek? Mikor zárkóznak fel  tömegesen a sikeres kezdeményezések mögé? Mikor támogatják roma milliomosok a sikeres roma iskolákat?

Miért kell állandóan azt hajtogatni, hogy a magyar közösség nem törődik velük, hogy keveset, vagy semmit nem tesz a romákért, a felzárkóztatásukért, szociális helyzetük javításáért. Igenis tesz, méghozzá rengeteget. Ha egy statisztikában megvizsgálnánk a társadalom  szellemi ráfordításait, azt a rengeteg kutatást, tanulmányt, javaslatot, elámulnánk. Ha összeszámolnánk az utóbbi 40 év anyagi ráfordításait a romák helyzetének javítására, elképednénk a döbbenetes számokon. Érthetetlen számomra, miért nem érik el ezek a kívánt hatást.

Mintha egy sértődött közösség lenne, akiknek nem jó ami van, de gőzük sincs, hogy mi lenne nekik a jó. Ezért aztán úgy jó minden, ahogy van, majd csak lesz valahogy, mert valahogy mindig volt, meg lesz is.

Tudom, hogy mi magyarok baromi passzívak vagyunk, és kritikáim, amit a roma társadalommal kapcsolatban megfogalmaztam, érvényesek a magyar társadalomra is. Mégis valahogy az a benyomásom, hogy a romák sokkal passzívabbak. Ha valaki kiáll mellettük, csak néznek, nem támogatják. Meg kellene szakítani ezt az ördögi kört.

Kezdetben egy kis önkritikával.

Akkor elkezdhet haladni a roma közösség egy úton, melynek a két oldalán neves iskolák állnak. Olyan iskolák, amelyekből a legtöbb gyerek kerül egyetemekre, és amelyek kapuja előtt sorban állnak a felvételre várakozó diákok.