Egy film beszállt a választási kampányba. Szerintem. A bejegyzés végén ki fog derülni, hogy miért gondolom.
A filmben játszódó történet - egy fiatal és módfelett tájékozatlan fiatal pár fészekrakási próbálkozása a magyar falusi idillben - nem túl bonyolult és szinte az első perctől kezdve előrevetíti a kudarcos végkifejletet. Mégis feszülten várjuk, hogy mi fog kisülni belőle. Győznek? Megfutamodnak? Feladják? Megalkusznak? Aljassá válnak, mint az ellenfeleik? Elpusztulnak a harcban?
Nem mondom el, mindenki nézze meg, ha már egyszer valamely rejtélyes okból ez ingyenesen megtehető. Csupán néhány benyomásomat jelzem, hogy az alkotók és résztvevők kapjanak némi visszajelzést a közönség soraiból.
Nekem emiatt a végig fenntartott feszültség miatt tetszett a film. A történet ízig-vérig mai és emellett tele van szimbólumokkal. Nem mondom, a brutális akció jeleneteket kissé eltúlzottnak éreztem, de csak azért mert azt hiszem, manapság vér nélkül, egyszerű és szimpla hivatali aljassággal is megszerzik maguknak a helyi kiskirályok, mindazt amit csak akarnak.
De legyen akció, nem bánom, ha ez a történet ezt igényli. Még van is egy jelenet, amiben elfogadhatónak találtam. Telitalálat és nagyon tetszett a falusi lakodalom, mely - ki tudja miért - szintén egy éktelen nagy verekedésbe torkollik.
Számtalan meglepetést tartalmaz a film cselekménye, mely éppen másfelé csavarodik, mint amerre várnánk. A helyi kiskirály és fia közti sistergő gyűlölet ellenére, a fiú, mint kiderült szerette az apját, még érzelmesen dalra is fakad az apja temetése utáni toron, majd elindul hogy megvalósítsa apja eszement terveit, de mindenekelőtt nekilát bosszút állni. No nem a bikán, amely felöklelte az apját, hanem a városi nyikhajon, a bankár gyereken.
A főhősünk őszintén szereti szüntelenül nyafogó élettársát, bár csak egyetlen közös témájuk van, a bébi projekt. A nő siránkozása, kívülállása eléggé ellenszenves. Szerintem azért, mert valaki városi lány, még lehetne tartása. Egy rendes főhősnő álljon bele a harcba, ne suttogjon elhalóan ha kell, ha nem. És ne mondja azt, hogy nincs kedve főzni, mikor három férfi gürizik az ő házán. Na mindegy, ő ilyen, a pasit hagyja, hogy harcoljon egyedül, úgyis csak neki fontos az egész házépítés. Azért egyre csak azt várjuk, hátha ő is megkeményedik a film végére, ahogy a főhősünk, vagy legalább belátja, hogy a születendő gyermekének is épül az a ház és jót fog tenni neki majdan a falusi levegő. Sajnos azonban be kell látnunk, igaza van, ez a falusi levegő cseppet sem egészséges, sőt inkább mérgező.
Érdekes a kisfiú szerepe, kinek alakján sokszor és hosszan elidőz a kamera. Vajon miért, töprengünk. Talán elrabolják a gyereket, hogy kizsarolják az építési engedélyt? Vagy a gyerek szemével kellene látnunk a történetet? Talán ő a jövőt jelképezi, azt, aki az aljas ősök által összeharácsolt javakat majd ártatlanul élvezheti?
Erzsike a hivatalban tipikus "meghúzommagam" típus. Nincs rajta semmi érdekes, mégis elég sokáig látjuk.
Az állatok szerepe jelképes, és nagyon izgalmas: számomra a szürke marha bika a megzabolázhatatlan, kiszámíthatatlan természet, a szarvas a szabadság, a kutya a meg nem alkuvás szimbóluma. A színészekre és az emberi szimbólumokra nem térek ki, mindenki fedezze fel saját magának őket.
Érdekes és váratlan, és mivel nincs megmagyarázva groteszk hatást kelt a fekete bőrű svéd befektetők szerepeltetése. Vagy talán lemaradtam valamiről? A tipikus svéd befektető már nem szőke és kék szemű?
A film igazi hőse számomra az egyik mellékszereplő, Attila, a jókötésű, kevés beszédű, kólázó székely cigány. Régi nagy indián filmek büszke harcosát idézi elénk, aki, keveset szól, de a pillantása mindent elárul. Felismeri ezt az öreg Misu kutyája is és őt választja új gazdájának. Ahogy elindulnak kettesben a poros úton, szinte biztosak vagyunk benne, hogy hallunk még róluk. ₁
És remélem hallunk még a film sikereiről és díjairól, melyek méltán megilletik.
Az ingyenes közzététel révén a mai magyar vidéki élet kritikája így a választási kampány idején eljut a vidékhez, mely egyébként minden kritika elől el van zárva.
Magyar film, 2016.
Rendező: Kostyál Márk,
Forgatókönyv: Lengyel Balázs, Lovas Balázs
Operatőr: Csoboth Attila, Kostyál Márk, Zene: Moldvai Márk
₁ Ez a kép annyira sűrű, a szimbolikája olyan erős, hogy kedvem lenne egy külön bejegyzést írni róla...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése