Miért jó a "Meggyfa" klubba járni?

Budapest III.kerületében tíz nyugdíjas klub található. A klubok közismert nevét az az utca adja, amelyben találhatóak. Innen a "Meggyfa" klub elnevezés.

Sokan szeretjük a klubot, a klub életet, mert itt minden nap történik valami. Délelőttönként a nagy teremben többféle torna (meridián, jóga, erősítő, álló-ülő, gerinc, tai chi, zumba) közül választhat az, aki fitt akar maradni. Délben az ebédhez terítenek ugyanitt. A délután folyamán kedélyes sakk- és kártyapartik, kézműves foglalkozások zajlanak, táncosok, színjátszók gyakorolnak, pattog a ping-pong labda. Filmvetítés és előadások színesítik a délutáni programokat. A pulton kitett listákon színházi előadásokra, kirándulásokra, vagy éppen masszázsra iratkozhat fel a nagyérdemű nyugdíjas. Ha szerelik a fürdőszobát otthon, itt lehet zuhanyozni, ha elromlott az otthoni telefon, innen lehet hívni a szervizt, tanácsot kaphat az ember egészségügyi, vagy egyéb ügyes bajos dolgában. A hangulat baráti, meghitt, kellemes.

Tavaly szeptemberben iratkoztam be, mivel a diétám mellé akartam valami testmozgást. A száztagú klubba külsősként vettek fel. Azóta szinte minden délelőtti programon rendszeresen részt veszek és élvezem jótékony hatásait. Kedves embereket, barátokat találtam, akikkel hasonló problémáink vannak.

Zirc-Pannonhalma kirándulás

Álló-ülő torna

A klub résztvevői a sport kupán

Gerinctorna

Zadie Smith: Fehér fogak

             Nem irigylem a könyv fordítóját. Illetve irigylem. Nagyon kell tudnia angolul az illetőnek. A londoni szleng, tájszólás, kulturális rétegek, szubkultúrák nyelvhasználata kavarog a könyvben egymás hegyén hátán. Kapunk itt raggasztáni (afrikai-indiai) szlenget, láttunk oldalkocsis motorkerékpáron Jehova Tanúi-gyűlésre száguldó 84 éves jamaicai asszonyt vagy ír biliárdklubot, amit arabok futtatnak. Barokkos orgiában tekeregnek a szövegek és történések ebben a (két)családregényben. A színtiszta angol Archibald Jones és a bangladesi muszlim Szamad Miah örök barátsága, valamint kettejük családja körül zajlik az események sora és kavarog a történelem. Kolumbiai Marquez regénye jut az eszembe, a Száz év magány, a mágikus realizmus kiemelkedő alkotása. A Fehér fogak nem mágikus regény, viszont éppolyan vérbő, burjánzó stílusban íródott. Különlegessége és erőssége groteszk humora, mely időnként hangos kacajra fakasztott. Ilyen mostanában nem fordult elő velem. A fiatal szerző elképesztően tehetséges és bravúros író, de türelem kell hozzá: 550 oldal egy kicsit sok volt nekem ebből a történetből. Mégis igen jó könyvnek tartom, elolvasásra ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akiket érdekel a multikulti és a migráció témája.

Európa Könyvkiadó. Budapest. 2002. Ford.: Sóvágó Katalin.

Agota Kristof: Trilógia

A nagy füzet. Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest. Ford.: Bognár Róbert és Takács M. József.

Furcsa írás. Előre bocsátom, nekem tetszik. Sőt, élvezetesnek, élménydúsnak, laktatónak találom. Ritkaság az ilyen remek irodalom. Fikció és valóság keveredik benne, de a fikció mégiscsak túlnyomó többségben van benne. A két ikerfiú valójában mintha egyetlen személy. A helyszín nem valós, az idő viszont nagyon is az: háborús idő. Ha nem lenne háború, akkor is felnőne az ember, elsajátítaná az életben maradáshoz szükséges készségeket és képességeket. Az autodidakta tudatos és szélsőséges módszerei sok energiát emésztenek, de alaposabban és tökéletesebben tanulja meg az élést magát, valamint az életben maradást. Mindent elér a két fiú. Mindent megtud. Mindent megért és mindent megszerez magának. Szenvtelenül, szikáran, érzelem mentesen.

A szerző  írásmódja tudatosan szenvtelen, szikár és látszólag érzelemmentes. A fejezetek kurták, fölös szó egy sincs bennük. Csak ami a történet szempontjából lényeges. Mint a népmesékben. Az írás mikéntje a cél és az eszköz.

A szerző ars poeticája is az írás módjáról szól, melyet így mesélnek el a fiúk:

"Nagyon egyszerű szabály alapján döntjük el, hogy a fogalmazás jó, vagy nem jó. Igaznak kell lennie. Azt kell leírnunk, ami van, amit látunk, amit hallunk, amit csinálunk. ... Azok a szavak, amelyek érzéseket jelölnek, igen homályosak, jobb, ha kerüljük használatukat és ragaszkodunk a tárgyak, az emberek és önmagunk leírásához, vagyis a tények hű leírásához." (30)

Az örökös jelen idő használat zavarba ejtő, de kiválóan megfelel naplójegyzetnek, vagy az általános  Feltételezem, hogy a szerző francia nyelvet gyakorolva kezdett történetek fogalmazásába, biztonságosan a jelen időt alkalmazva. Aztán rájött, hogy szinte minden elmondható csupán a jelenidő használatával.

Máshol ezt írja egy szereplője az írásról:
"Mit írhattam volna? Semmi sem történt velem, soha az életben semmi sem történt velem, de még csak körülöttem sem. Semmi, ami érdemes lett volna arra, hogy leírjam. ... fogalmam sem volt róla, mit is írhatnék, a legkülönbözőbb könyvekből másoltam ki egész oldalakat." (A bizonyíték. 187.o.)

"... igaz történeteket próbálok írni, de egy adott pillanatban a történet, éppen igaz volta miatt egyszer csak elviselhetetlenné válik, és akkor kénytelen vagyok megváltoztatni. ... a saját történetemet próbálom elmesélni, de nem vagyok képes rá, nincs hozzá bátorságom. túl nagy fájdalmat okoz nekem. Így aztán mindent megszépítek, és a dolgokat nem úgy írom le, ahogy megtörténtek, hanem ahogy szerettem volna, hogy történjenek. ... Egy könyv, legyen bármilyen szomorú is, nem tud olyan szomorú lenni, mint az élet." (A harmadik hazugság. 337-338. o.)

"Több füzetet is teleírtam. Ott vannak bebugyolálva a régi kabátomba. Ha majd megtanultam a maguk nyelvén írni, lefordítom és megmutatom maguknak. ... Kitalált dolgok. Történetek, melyek nem igazak, de azok is lehetnének. " (403)

A könyv gyorsan elolvasható, mégis maradandó élményt nyújt. Kitörölhetetlen az agyból, akár egy Franz Kafka regény.

Kristof Ágota

Életet az Éveknek 2016. Fesztivál és Nyugdíjas Amatőr Művészeti Csoportok és Szólisták 6. Vetélkedője, Balatonfüred

     A füredi Annabella szálloda telt házzal nyitotta a szezont, teljesen megtelt a háromnapos vetélkedőre érkezett résztvevőkkel. A szállodában alvó 800 vendégen kívül közel kétszázan csupán a fellépésük idejére jöttek. Ez a tény azt mutatja, hogy a nyugdíjasok tábora jelentős gazdasági tényező, a művészet területe pedig húzóágazat. Magyarország számos tájegysége, nemzetisége képviseltette magát a vetélkedőn, a műsorok tarkasága a balatoni kagylók gyöngyház színéhez hasonlított. Ének, zene, tánc, vers, humoros jelenet kápráztatta el a közönséget. Azt a közönséget, mely hálásan tapsolt a remekebbnél remekebb produkcióknak. De ha csak udvariasan tapsoltak volna...!  Az élemedett korú, tisztes hölgyek és urak nem átallottak az énekesekkel együtt dalolni, beletapsoltak az előadásokba, harsányan kacagtak, vörösre tapsolták a tenyerüket, füttyel, kiabálással felállva fejezték ki tetszésüket és olyan felszabadult mosollyal néztek egymásra, hogy az valami csuda. A zsűri ítéletét feszülten hallgatták, aztán ha jó volt, ha nem, vidáman vitorláztak az étterem irányába, vagy a megunhatatlan, szépséges  Balaton part felé. A csevegés, a zsivaj  olyan megnyugtató egyveleggé olvadt, mint egy kaptár duruzsolása tavasszal. Ez a közösségi élmény volt a legjobb az egészben. Együtt lenni, együtt énekelni, táncolni. Az előadások után, nem pihenni, aludni tértek a népek, hanem spontán éneklésre, zenélésre, táncra gyűltek össze a folyosók beugróiban, kistermekben, vagy az előcsarnokban. Oly könnyedén, felszabadultan táncoltak, mintha egy élet súlyát dobták volna le magukról.

Néhány produkciót megemlítek a sokból: A Seregélyesi nagyikat unoka korú citerások kísérték. A pilisvörösvári népes Hagyományőrző Nosztalgia Tánccsoport sramli zenére ropta, remek harmonikaszóra. A tápiószecsői Fitt Nagyik humoros torna-táncot jártak.  Remekül sikerült Dr Horváth Zsuzsanna versmondása. A bakonycsernyei asszonyok bányász dalokat énekeltek és elmondták, valamikor 1942 táján asszonyok is dolgoztak a bányában. A rock és country tánctól kezdve, keleti tánc, magyar tánc, cigány táncok garmadája szerepelt műsoron, az énekegyüttesek pompásabbnál pompásabb dalcsokraiban gyönyörködhetett a hálás publikum.

Szeretem a férfi kórusokat. A csengődi Dankó Pista férfikórus és a Jó Barátok Nyugdíjas Egyesület férfi dalköre műsora  különösen tetszett. Az abdai Rábca Dalkör osztatlan sikert aratott nosztalgia számaival.

Az i-re a pontot a hétfő esti táncmulatság tette fel. Olyan hangulat uralkodott, amit nem felejt el egyhamar az, aki részese lehetett. Az est végén a táncosokból spontán egy hatalmas kör formálódott, együtt ringott benne az összes résztvevő és szinte elszorult a torkuk a meghatottságtól. Világos, hogy nem vetélkedő volt itt, hanem fesztivál, igazi ünnep.

Vidám társaság Óbudáról

Tulipánok a parkban

Karizma Tánccsoport, Angyalföldért Alapítvány

Kacsapár fasírtban

Esti nosztalgiázás az abdai Rábca Dalkör tagjaival

Fellépésre várva

Legalább táncolunk

Mi van veletek, öregek? Akarom mondani, mi van veletek nyuggerek, szép korúak, taták és nagyanyók?

Táncolgatunk? Táncolgatunk?

Először volt nyolcadikos osztálytársnőmtől hallottam, hogy belépett egy tánccsoportba. Nelli boldog házasságban él, két felnőtt gyermeke külföldön dolgozik. A tánccsoportban, mely már a hétszázadik fellépésén is túl van, kánkán, musical, operett, rock zenére táncolnak, de manapság már humoros versek, prózák, valamint ének is szerepel a műsorukban. Élethosszabbító foglalatosságnak tartja a táncot.

Volt gimnáziumi osztálytársnőm, Gizus, három gyermeket nevelt fel, fia birkózóbajnok volt, ikerlányai úszóérem gyűjteménye alatt vitrinek roskadoznak. Ma mindhárom gyermek sikeres, a saját lábán áll, nemrégiben megszületett első unokája. Két éve jár el táncolni egy senior tánccsoportba. Imádom a táncot! - mondja nevetve.

Gina három unokával büszkélkedhet. Szeptemberben csatlakozott egy keleti tánccsoporthoz. A helyi nyugdíjas klubban bukkant rájuk és azóta egy héten kétszer eljár a próbákra. Libanoni stílusú fátyoltáncot és cigány táncokat lejtenek, nagy műgonddal ügyelve a mozdulatok precíz kidolgozására. 2016 áprilisában fel fognak lépni a nyugdíjas művészeti fesztiválon. Szerinte a tánc felér egy egész-test masszázzsal. A tánccsoport legfiatalabb tagja 62 éves, a legidősebb 71. Egyikük még spárgába is lemegy, ha kell!

Vámos Miklós egy interjúban megemlítette, hogy nem elég neki a zene és az írás. A salsa után most éppenséggel tangózni tanul.

Jelenségről beszélhetünk? Ha igenivel magyarázható ez a különös társadalmi jelenség, a táncoló öregek (na jó, szép korúak, de ez olyan hülyén hangzik) jelensége? 

• Maradt még bennük energia egy ledolgozott élet után?
• Nem táncolták ki magukat fiatal korukban és most behozzák a lemaradást?
• Örömet okoz nekik a tánc és a mozgás okozta módosult tudatállapot?
• Rájöttek, hogy a tánc öröme nem csak a fiatalok privilégiuma?
• Számít a közösség, a csoport, az azonos érdeklődésűek összetartozása? 
• Jólesik ismét nőnek, nőiesnek/férfinak, férfiasnak lenni,
• Jólesik szerepelni? 
• Jólesik kilépni a fényre?
• Élvezzük a szabadság érzését, mellyel az öregség ruház fel bennünket?

A régi falusi társadalmakban, vagy a törzsi kultúrákban az idősek együtt táncolhattak a fiatalokkal, de ez mára megszűnt. Ki akarna a fülhasogató diszkózenére rángatózni egy koromsötét klubban? A fiatalok is csak azért teszik tönkre a hallásukat ilyen helyeken, mert nincs más választásuk, lehetőségük.

Én azt hiszem, megtaláltam a választ. 

Annyi baj van körülöttünk, melyeket elképedve nézzük csupán. Kell egy kis öröm az életben. Hangold magad optimistára. Ringasd el magad. Te szeress legalább.

Legalább táncolunk.