Nem irigylem a könyv fordítóját. Illetve irigylem. Nagyon kell tudnia angolul az illetőnek. A londoni szleng, tájszólás, kulturális rétegek, szubkultúrák nyelvhasználata kavarog a könyvben egymás hegyén hátán. Kapunk itt raggasztáni (afrikai-indiai) szlenget, láttunk oldalkocsis
motorkerékpáron Jehova Tanúi-gyűlésre száguldó 84 éves jamaicai asszonyt
vagy ír biliárdklubot, amit arabok futtatnak. Barokkos orgiában tekeregnek a szövegek és történések ebben a (két)családregényben. A színtiszta angol Archibald Jones és a bangladesi muszlim Szamad Miah örök barátsága, valamint kettejük családja körül zajlik az események sora és kavarog a történelem. Kolumbiai Marquez regénye jut az eszembe, a Száz év magány, a mágikus realizmus kiemelkedő alkotása. A Fehér fogak nem mágikus regény, viszont éppolyan vérbő, burjánzó stílusban íródott. Különlegessége és erőssége groteszk humora, mely időnként hangos kacajra fakasztott. Ilyen mostanában nem fordult elő velem. A fiatal szerző elképesztően tehetséges és bravúros író, de türelem kell hozzá: 550 oldal egy kicsit sok volt nekem ebből a történetből. Mégis igen jó könyvnek tartom, elolvasásra ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akiket érdekel a multikulti és a migráció témája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése