Eljött ez a nap is, az államvizsga napja.
Első kérdésként azt kaptam, mondjam el dióhéjban a szakdolgozatom koncepcióját, melynek címe ez volt: A migráció kulturális háttere.
Első kérdésként azt kaptam, mondjam el dióhéjban a szakdolgozatom koncepcióját, melynek címe ez volt: A migráció kulturális háttere.
Egy itthon és külföldön dolgozó diplomások értékrendjét összehasonlító kutatás volt a dolgozatom kiinduló pontja. Ebben úgy találták a kutatók, hogy a két vizsgált csoport értékrendjében nincs jelentős eltérés, de a kint dolgozók többre értékelték a kockázatvállalást és kevésbé aggódtak az otthon és a haza biztonsága miatt. Elhatároztam, hogy ezt a beállítódás különbséget fogom kutatni.
Külföldön dolgozó fiatalok szüleit kértem, meséljenek életük azon szakaszáról, amely a gyermek születése és kb hat éves kora között eltelt, hiszen a beállítódások ekkor jönnek létre. Úgy véltem, lesz valami hasonlóság, a szülők életmódjában. Csupán egy hasonlóságot találtam: az anya valamilyen okból hoszabb-rövidebb időre magára maradt kicsi gyermekével.
Vannak kultúrák, ahol ilyen esetben a család azonnal, kéretlenül is az anya segítségére siet, de van ahol a család magára hagyja az anyát és később, a tágabb közösségtől kap segítséget. Pásztortársadalmakban például nem a nők családja, hanem hasonló élethelyzetű nők segítették egymást, lévén a párjuk hónapokon át a távoli legelőket járta.
Az interjúk elemzése után kibővítettem a kutatást, kortárs beszámolóra, régi utazók életrajzaira, mítoszokra és azt találtam, hogy hasonló szociálpszichológiai erőforrással nevelkedett gyermekek hasonló személyiségjegyeket hordoznak, szinte megrajzolható az antropológiai profiljuk.
Pszichológusok tapasztalatait, biológiai magyarázatokat is górcső alá vettem, és egy csecsemőkultúrát vizsgáló kutatás rendkívül érdekes eredményeit is.
Azt gondolom, hogy bizonyos migrációs viselkedés és stratégia hátterében állhat olyan motívum, melyet a kultúra határoz meg, gyakorlatilag erről szólt a dolgozat.
Ezen kívül még három kérdést kaptam.
Négy órakor kihirdették az eredményeket, a vizsgája mindenkinek sikerült!
A vonaton, úton Pest felé társaimmal már az álláskeresés nehézségeiről beszélgettünk.
Külföldön dolgozó fiatalok szüleit kértem, meséljenek életük azon szakaszáról, amely a gyermek születése és kb hat éves kora között eltelt, hiszen a beállítódások ekkor jönnek létre. Úgy véltem, lesz valami hasonlóság, a szülők életmódjában. Csupán egy hasonlóságot találtam: az anya valamilyen okból hoszabb-rövidebb időre magára maradt kicsi gyermekével.
Vannak kultúrák, ahol ilyen esetben a család azonnal, kéretlenül is az anya segítségére siet, de van ahol a család magára hagyja az anyát és később, a tágabb közösségtől kap segítséget. Pásztortársadalmakban például nem a nők családja, hanem hasonló élethelyzetű nők segítették egymást, lévén a párjuk hónapokon át a távoli legelőket járta.
Az interjúk elemzése után kibővítettem a kutatást, kortárs beszámolóra, régi utazók életrajzaira, mítoszokra és azt találtam, hogy hasonló szociálpszichológiai erőforrással nevelkedett gyermekek hasonló személyiségjegyeket hordoznak, szinte megrajzolható az antropológiai profiljuk.
Pszichológusok tapasztalatait, biológiai magyarázatokat is górcső alá vettem, és egy csecsemőkultúrát vizsgáló kutatás rendkívül érdekes eredményeit is.
Azt gondolom, hogy bizonyos migrációs viselkedés és stratégia hátterében állhat olyan motívum, melyet a kultúra határoz meg, gyakorlatilag erről szólt a dolgozat.
Ezen kívül még három kérdést kaptam.
Négy órakor kihirdették az eredményeket, a vizsgája mindenkinek sikerült!
A vonaton, úton Pest felé társaimmal már az álláskeresés nehézségeiről beszélgettünk.
