Nyugdíjas egyetemista

2010. február 2., kedd

Láp, vagy nem láp, az itt a kérdés.

A láp békésen bugyborékol nem messze Budapest határától.
Nem is sejti, hogy az emberek betonnal akarják beborítani.
Azt sem sejti, hogy vannak, akik a védelmére kelnek, akik nem értenek egyet a betonozással.
Ezek a környezetvédők, a zöldek.
Tüntetésben nem vagyok túl aktív. Mi több, ezidáig tüntetően távol maradtam a tüntetésekről.
Azonban az idő megérlelt, zöld lettem és felhorgadt bennem a környezetvédő.
A lápot meg kell védeni! Tüntetésre megyek!

A hólapátra ragasztott plakát két érdek szembenállását akarja bemutatni.

Sűrűn esik a hó.

Hallgatjuk a szónokokat.

Dunakeszi belügyeiről esik szó, Katonadomb, strand satöbbi. Mikor kerül sor a lápra?

Végre a lápról is szó esett.

A tüntetésre érdemes volt elmenni, mert hasznos ismereteket szereztem.
1. Hibáztak a természetvédelmi hatóságok, mert nem jegyeztették be a földhivatalban, hogy a Dunakeszi és Budapest határában elterülő láp védett természeti érték. Ha rendesen elvégezték volna a munkájukat, nem lett volna szükség szakvéleményekre és perekre.
2. A terület magánkézben van.

Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután?
A láp sem sejt semmit, békésen bugyborékol a város határában.

2010. február 1., hétfő

Rongymozaik

Igazatok van, tényleg régen írtam a blogra.
Azonban bárki, aki azt gondolta, hogy gyakran írok, az tévedésben ringatta magát. Csak ha említésre érdemesítek egy eseményt a környezetemben, akkor készítek bejegyzést. Az utóbbi időben nem volt ilyen. Annak ellenére mondom ezt, hogy karácsony, újév, vizsgaidőszak torlódott egymás hegyén-hátán, feltartóztathatatlanul.
Ami miatt most írok, az sem konkrét esemény, hanem egy gondolat.

Milyen a nők valódi hangja?

Nem beszédhang, hanem kifejezésmód értelemben. Tanultuk a "társadalmi nemek antropológiája" kapcsán, hogy a nők alávetettsége általános a világ minden társadalmában. Rendkívül nehéz a téma vizsgálata, annyira megszokták a férfiak és a nők is ezt a jelenséget. A nők huzamosan végzik a nehezebb és piszkosabb munkákat a családi munkamegosztás során. Annyira beléjük ivódott a szerep elfogadása, hogy fel sem tűnik nekik a saját alávetettségük. Alkalmazkodnak a férfiuralomhoz, különféle technikákat dolgoznak ki, hogy mégis érvényesülhessenek. Nem használhatják a valódi hangjukat, férfi nyelven kell, hogy beszéljenek.
Ez érthető.
Milyen hát a nők valódi hangja, milyen az a nyelv, amelyet a nők használnak akkor, amikor nem férfi-nyelven szólnak?
Milyen a valódi női viselkedés?
Milyen a női írásmód és megvalósította-e már valaki?
Az egész történelmet férfiak írták. Milyen lenne a történelem, ha nők írták volna meg?
Azt gondolom, hogy a női kreativitásban szólal meg a nők valódi hangja. Amikor valamit készít: tisztaságot, ételt, kézimunkát. Például egy rongymozaikot. Egy zsákra való türelem és ügyesség kell hozzá. Elkészíti, aztán elajándékozza.
Érthető ez a nyelv? Én nem értem teljesen.

2009. december 8., kedd

Köd

A ködbe vesző bölcsészkari épületben van a tanulmányi csoport, oda igyekeztünk. Ők értesítették Barbit, hogy nincs meg az indexe, jó lesz ha előkeríti, mert anélkül nem vizsgázhat. Barbi el akarta magyarázni, hogy nála nincs az index, a legutóbbi vizsgaidőszak végén ő is éppen úgy leadta, mint mindenki más. Az ajtón függő egyik felíratból kitűnt, hogy éppen akkor nincs félfogadás, egy másikból pedig, hogy az influenza járvány miatt egyszerre csak egy ember lépjen be a helyiségbe.
A mi tanszékünkön a titkárnő elővette a leadott indexek listáját, és láss csodát, Barbi neve is rajta szerepelt. Néhány óra múlva üzenet érkezett, hogy megvan az index. Amikor Barbi átvette, megkérdezte, hogy honnan került elő? Senki nem érti, hogyan történhetett, de a dékáni hivatalban találták meg. Elnézést kértek tőle.

A faliújságon egy halálhírt olvashattunk. Százegy éves korában meghalt az egyik tananyagunk, Claude Lévi-Strauss, a strukturális antropológia atyja, aki "mérföldkő" a kulturális antropológiában, és akinek a tételét húztam az alapvizsgán.

A kutatásetika előadást egy antrolológusként dolgozó kutatónő tartotta. Kitűnően adott elő, lenyűgözött bölcsessége, józansága. Az elméleti tudnivalókat személyesen átélt történetekkel szinesítette, végig lekötötte a hallgatóságát, egyes mondatait az előadás után is felidéztük, tárgyaltuk. Olyan egységben volt az ember és a mondanivaló, hogy az egyik legjobb előadás volt, amit idáig az egyetemen hallgattam. A másnapi előadás A társadalmi nemek antropológiája címet viselte. Az oktatónk azzal kezdte, hogy azt szeretné elérni, hogy átérezzük, milyen izgalmas ez a téma. Ahogy egyre jobban elmélyedtünk a nemi szerepek szociokulturális konstrukciójának kérdéskörében, ahogy megismertük a szex- és genderkutatás társadalomtudományi elméleteit, beláttuk, hogy igaza van: rövid, nagyon rövid az az idő, amit ezzel a mindannyiunkat érintő, valóban izgalmas témával foglalkozhattunk.

A tanszék épülete karácsonyi díszítést kapott.
Véget ért a félév, dec.12-én megkezdődik és január végéig tart a vizsgaidőszak. Öt tárgyból fogok vizsgázni. Sajnos, még csak egy tanárunk tette fel a Neptun rendszerbe a vizsgaidőpontjait.