Vizsgák után egyes tanárok sajnos nem igyekeznek a jegyek beírásával és ezzel teljesen kiborítanak.
Reggel-este belemegyek a Neptunba, de semmi.
Jan.10-én vizsgáztam négy tárgyból, és az egyikből még ma sem tudom az eredményt, pedig holnaptól kezdődnek belőle a pótvizsgák.
Azzal vígasztalom magam, hogy, ha pótvizsgáznom kellene, akkor már be lenne írva.
Igenám, de mi van, ha 2-es és én jobb jegyet szeretnék annál? Idáig csupa 4-es meg 5-ös sorakozik a leckekönyvben.
Már nem lesz időm felkészülni.
Van még egy tárgy, ami érthetetlen módon tavaly október 31-e óta nincs értékelve.
Érdekes hely az egyetem, úgy látszik ezt is meg kell szokni, ez is hozzátartozik...
Ezúton kérem: Írja be, vagy monnyonle!
:)
2009. január 23., péntek
2009. január 20., kedd
Új párkeresési módszer
Ma reggel a 6:03-kor induló vonattal Miskolcra utaztam, hogy letegyem az első félév utolsó vizsgáját.
Még sötét volt kint, nem olvastam, csak a lámpák fényében gyönyörködtem és rájöttem, hogy szeretem a kattogás zaját.
A mellettem lévő szemközti ülésre beszédes kedvű idős férfi telepedett. Perceken belül kiderült, hogy ki kicsoda és hogy hová utazunk. Aztán teljes nyiltsággal előadta, hogy évek óta utazik a vonaton ingyenesen, mint nyugdíjas - párkeresés céljából. Nehogy azt higyjem azonban, hogy csak ő próbálkozik egyedül, vannak mások is. A múltkor például összeakadt egy 84 éves asszonnyal, aki szintén ismerkedni akart a vonaton.
Hamarosan világossá vált a számára, hogy én nem tartozom az általa kívánatosnak vélt kategóriába. Át is ült a mellettem levő oldalra és hamarosan elszenderedett.
Leszállás előtt még egyszer hozzám fordult.
- Mondja, nincs véletlenül magányos barátnője, nőismerőse? Szép háromszobás lakásom van, nem iszom nem dohányzom. Jól járna velem az illető, mindent megjavítok, imádok barkácsolni.
- Attól tartok, nem tudok segíteni Önnek!
- Kár! Azt hiszem, változtatni fogok a módszeremen, a vonat nem vált be. Mi a véleménye az internetről? Tudja, az ujságokban nem bízok. Milyen nő az, aki újságban hirdeti magát?
- Talán nincs más lehetősége, mondjuk egy kis faluban él magányosan.
Megcsóválta a fejét, majd mélyen a szemembe nézve sok szerencsét kívánt és gálánsan intve távozott.
A szerencse minden vizsgázóra ráfér. Talán ezért sikerült a vizsgám.
Tél van, tél.
Helyjegy kötelező az intercity vonaton.
Ősszel többször is késett a vonat, de most a tél közepén pontos. Ki érti ezt?
Pá, pá, Miskolc, viszlát a második félévben!
Még sötét volt kint, nem olvastam, csak a lámpák fényében gyönyörködtem és rájöttem, hogy szeretem a kattogás zaját.
A mellettem lévő szemközti ülésre beszédes kedvű idős férfi telepedett. Perceken belül kiderült, hogy ki kicsoda és hogy hová utazunk. Aztán teljes nyiltsággal előadta, hogy évek óta utazik a vonaton ingyenesen, mint nyugdíjas - párkeresés céljából. Nehogy azt higyjem azonban, hogy csak ő próbálkozik egyedül, vannak mások is. A múltkor például összeakadt egy 84 éves asszonnyal, aki szintén ismerkedni akart a vonaton.
Hamarosan világossá vált a számára, hogy én nem tartozom az általa kívánatosnak vélt kategóriába. Át is ült a mellettem levő oldalra és hamarosan elszenderedett.
Leszállás előtt még egyszer hozzám fordult.
- Mondja, nincs véletlenül magányos barátnője, nőismerőse? Szép háromszobás lakásom van, nem iszom nem dohányzom. Jól járna velem az illető, mindent megjavítok, imádok barkácsolni.
- Attól tartok, nem tudok segíteni Önnek!
- Kár! Azt hiszem, változtatni fogok a módszeremen, a vonat nem vált be. Mi a véleménye az internetről? Tudja, az ujságokban nem bízok. Milyen nő az, aki újságban hirdeti magát?
- Talán nincs más lehetősége, mondjuk egy kis faluban él magányosan.
Megcsóválta a fejét, majd mélyen a szemembe nézve sok szerencsét kívánt és gálánsan intve távozott.
A szerencse minden vizsgázóra ráfér. Talán ezért sikerült a vizsgám.
Tél van, tél.
Helyjegy kötelező az intercity vonaton.
Ősszel többször is késett a vonat, de most a tél közepén pontos. Ki érti ezt?
Pá, pá, Miskolc, viszlát a második félévben!
2009. január 16., péntek
Szőr mentén
Kedves Barátaim!
Bizonyára tudjátok, hogy az e-mail fiókok felhasználóit célzott reklámokkal bombázzák. Nem a spam-ről beszélek, a kéretlen e-mail-ben érkező reklámokról.
A hirdetők férfiaknak, nőknek, időseknek és fiataloknak más-más reklámot juttatnak az e-mail képernyőjük szélére, ahol azok agresszíven villognak, idétlenkednek, amíg csak fel nem keltik a szerencsétlen áldozat figyelmét!
Ha, férfi vagy, bizonyára autókat, borotvapengéket kínálgatnak a reklámok, nem tudom pontosan, mert ezt nők nem tudhatják. Ha nő vagy, akkor a külalakoddal átlagon felül sokat törődsz, gondolja a reklámreklám, és ezért neked szépészeti reklámot küld.
A minap egy plasztikai sebészet hirdetése zúdult a nyakamba levél írása közben. Ebből tudtam meg, hogy 2009 nem a Bivaly Éve, amint azt a kínai horoszkópból tudni véltem, hanem bizony: a Szőrtelenség Éve!
Hoppá!
Szőrtelenül szép az élet!
És ezt így közlik velem, előzékenyen és kéretlenül, nehogy szőrösen tartózkodjak a Föld felszínén 2009-ben, merő tudatlanságból.
Én tovább adom ezt az infót miheztartás végett, kérlek, cselekedjetek belátásotok szerint!
Valaki pedig legyen szíves értesítse a kínaiakat is, hogy minél előbb szőrtelenítsék a bivalyukat!
Most akciós!
Bizonyára tudjátok, hogy az e-mail fiókok felhasználóit célzott reklámokkal bombázzák. Nem a spam-ről beszélek, a kéretlen e-mail-ben érkező reklámokról.
A hirdetők férfiaknak, nőknek, időseknek és fiataloknak más-más reklámot juttatnak az e-mail képernyőjük szélére, ahol azok agresszíven villognak, idétlenkednek, amíg csak fel nem keltik a szerencsétlen áldozat figyelmét!
Ha, férfi vagy, bizonyára autókat, borotvapengéket kínálgatnak a reklámok, nem tudom pontosan, mert ezt nők nem tudhatják. Ha nő vagy, akkor a külalakoddal átlagon felül sokat törődsz, gondolja a reklámreklám, és ezért neked szépészeti reklámot küld.
A minap egy plasztikai sebészet hirdetése zúdult a nyakamba levél írása közben. Ebből tudtam meg, hogy 2009 nem a Bivaly Éve, amint azt a kínai horoszkópból tudni véltem, hanem bizony: a Szőrtelenség Éve!
Hoppá!
Szőrtelenül szép az élet!
És ezt így közlik velem, előzékenyen és kéretlenül, nehogy szőrösen tartózkodjak a Föld felszínén 2009-ben, merő tudatlanságból.
Én tovább adom ezt az infót miheztartás végett, kérlek, cselekedjetek belátásotok szerint!
Valaki pedig legyen szíves értesítse a kínaiakat is, hogy minél előbb szőrtelenítsék a bivalyukat!
Most akciós!
2009. január 2., péntek
Év vége/End of the Year 2008
Fagyos, zúzmarás téli nap.
Frosty day. :)
Karácsonyi teríték.
Christmas dinner table.
B.U.É.K, Magyarország!
Happy New Year, Hungary!
Létezik egy különleges hely a bolygón,
ahol nem jégvirág nyílik télvíz idején!
:)
2008. december 11., csütörtök
Téli áruló, avagy a kőpenge
Nem könnyű manapság a szakértőknek, sajnálom őket nagyon. Egyre másra melléfognak és ezzel súlyos csalódást okoznak nekünk. Pedig annyira bíztunk bennük. Rájuk hagyatkoztunk, mondván, ők aztán értik a dolgukat, hiszen nincs más dolguk, csak a szakértés. Egy profi szakértő mást sem tesz, mint főállásban figyel, adatot gyűjt, elemez és szakért. Lássuk be, ez nem egyszerű feladat, no, de nincs is más dolga, csak ez. Nem kell aggódnia a mindennapi betevő miatt, nem kell bevásárolnia, orvoshoz vinnie a gyereket, munkát keresnie, autószervizben, postán sorban állnia.
Íme, néhány látványos melléfogás az utóbbi idők kínálatából: A tojás fogyasztása ismét egészséges, pedig azelőtt veszélyes mértékben emelte a koleszterin szintemet! Az egykori ragyogó tervről, a dunai vízlépcsőről kiderült, hogy súlyosan káros a környezetre! Az, hogy nem megyek a zöldbe, mert esőt jósoltak, pedig szépen süt a nap, az csak úgy előfordul. Aztán itt van ez a váratlan gazdasági válság, amely úgy zúdult ránk minden figyelmeztetés nélkül, akár a cunami! A szakértők meg csak széttárják a kezüket és megrántják a vállukat. Fogalmuk sincs arról, hogy mi történik, miért, és hogy mit kellene tenni?
Ezen gondolkodtam a minap, a sarkon álldogálva. Nincs kuncsaft. Ma sincs. Attól tartok, nem igazán jó ez a hely. Pedig jól látható vagyok, a villamosmegállóból is remekül idelátni.
Valamikor régen nem voltak szakértők, csak gondolkodó, okos emberek. Hányan adtak új irányt a világ folyásának? Pedig nem ez volt a főfoglalkozásuk. Szókratész, a filozófus katona volt, Herbert Spencer, szintén filozófus, iskolamesterként dolgozott. Könyvkötő volt Michael Faraday, a feltaláló és nem iskolában tanulta a szakmát Fellner Jakab, a híres építész sem. Egyszerű emberek voltak, akik mertek gondolkodni. „Akik a legélesebb elméjűek és a legjobban dolgozzák ki gondolataikat, hogy világosan és érthetően kifejtsék, azok tudják meggyőzni az embereket arról, amit állítanak, ha paraszti nyelven beszélnek is és sohasem tanultak retorikát.” /Descartes/ Hol vannak manapság a gondolkodó emberek? Mert, hogy vannak, abban biztos vagyok. Csak valahogy leszoktak a gondolkodásról. Megülnek, ráhagyják a gondolkodást a profikra. Minek túráztassák az agyukat, ha egyszer ott vannak a szakértők, akiknek csak ez a dolga?
A sarkon állva, senkitől nem háborgatva, ráérek gondolkodni. Okos dolog volt olyasmibe vágnom, amit nem csináltam korábban? Csak elmennek az emberek mellettem, laposan odapislantanak a kínálatra, meg sem torpannak. Pedig már változtattam a feliraton is. A piros betűk azt hirdetik, hogy a könyvem Angliában dolgozó magyarokról szól. Középkorú házaspár vonul el mellettem, az asszony erősen dohányzik, odaszól: Mi nem megyünk el innen! Ide születtünk, itt is halunk meg! A szégyenlős mosolyú fiatalember – lesír róla, hogy hónapok óta munkanélküli – megfogja, majd visszateszi a könyvet. A közeli panelház alatti kis élelmiszerbolt előtt söröző férfiak diskurálnak. Senki nem vesz könyvet. Gondolkodhatok kedvemre.
Új dologba kezdtem, igen. Olyat próbálok, amit eddig még soha. Amikor nyugdíjba mentem, belém nyilallt, hogy oh, jaj, mennyi mindent nem csinálhatok már ezután! Aztán meg az jutott eszembe, hogy talán megpróbálhatnék olyasmivel foglalkozni, amivel eddig nem foglalkozhattam. És most könyvet árulok, a saját könyvemet.
Nicsak, ki jön ott? Édesanyámat látom közeledni. Szürke, kapucnis dzsekijében billeg felém, messziről integet. Gondoltam, meglátogatlak! Alig találtalak meg! Fogy a könyved? Viszik? Miután így ketten egy csoportosulást képeztünk, többen is megtorpannak a pult előtt. Ez valami varázslat? Csak lesek. Anyám barátságosan invitálja közelebb a bámészkodókat. Hiszen ő kereskedő volt egész életében, jövök rá, tud bánni a vevőkkel! Rájuk mosolyog, üdvözli, megszólítja őket.
Anyám elment. A munkából hazatérők tömegétől feketéllik a villamos megállója. Nálam a sarkon ismét nyugi van. A nyugalom az embernek nem a természetes állapota, tűnődöm. Mindig akkor fejlődött az emberiség, amikor nehezebbé vált az élete és gondolkodnia kellett a kilábalásról. Mégis mindenki nyugalomra vágyik. Nyüzsgés és pezsgés kell, gondolkodni, újba kezdeni, az öregek tapasztalatát segítségül hívni, hagyni a szakértőket a csudába! Civilek, okos, hétköznapi, egyszerű emberek, hajrá, gondolkodjatok!
A gondolatok jönnek egymás után, furcsák, és szokatlanok. Az új dolgokról, az újításról elmélkedem, arról, hogy a gondolkodás hogyan változtathatta meg az ember életét. Mert az változtatta meg, abban bizonyos vagyok. Valamikor réges-régen, a Paradicsomkertben, Ádámnak alaposan lenőtt a haja és a szakálla. Ekkor Éva gondolkodni kezdett. Csinálni kellene valamit ezzel a lobonccal! Felvett egy kavicsot a folyóparton, lepattintotta a szélét és a keletkezett pengével ügyesen levágta Ádám haját. Hát így indult el, véleményem szerint az emberiség a technikai fejlődés útján. A gondolkodásnak hála, megoldottam egy problémát. Az én megoldásom is van olyan jó, mint egy profi szakértőé!
Mi legyen a könyvekkel? Este felhívom a barátaimat, látogassanak meg a könyves standomon és legyenek szívesek, képezzenek tömeget előtte. Én meg majd rámosolygok a vevőkre.
Íme, néhány látványos melléfogás az utóbbi idők kínálatából: A tojás fogyasztása ismét egészséges, pedig azelőtt veszélyes mértékben emelte a koleszterin szintemet! Az egykori ragyogó tervről, a dunai vízlépcsőről kiderült, hogy súlyosan káros a környezetre! Az, hogy nem megyek a zöldbe, mert esőt jósoltak, pedig szépen süt a nap, az csak úgy előfordul. Aztán itt van ez a váratlan gazdasági válság, amely úgy zúdult ránk minden figyelmeztetés nélkül, akár a cunami! A szakértők meg csak széttárják a kezüket és megrántják a vállukat. Fogalmuk sincs arról, hogy mi történik, miért, és hogy mit kellene tenni?
Ezen gondolkodtam a minap, a sarkon álldogálva. Nincs kuncsaft. Ma sincs. Attól tartok, nem igazán jó ez a hely. Pedig jól látható vagyok, a villamosmegállóból is remekül idelátni.
Valamikor régen nem voltak szakértők, csak gondolkodó, okos emberek. Hányan adtak új irányt a világ folyásának? Pedig nem ez volt a főfoglalkozásuk. Szókratész, a filozófus katona volt, Herbert Spencer, szintén filozófus, iskolamesterként dolgozott. Könyvkötő volt Michael Faraday, a feltaláló és nem iskolában tanulta a szakmát Fellner Jakab, a híres építész sem. Egyszerű emberek voltak, akik mertek gondolkodni. „Akik a legélesebb elméjűek és a legjobban dolgozzák ki gondolataikat, hogy világosan és érthetően kifejtsék, azok tudják meggyőzni az embereket arról, amit állítanak, ha paraszti nyelven beszélnek is és sohasem tanultak retorikát.” /Descartes/ Hol vannak manapság a gondolkodó emberek? Mert, hogy vannak, abban biztos vagyok. Csak valahogy leszoktak a gondolkodásról. Megülnek, ráhagyják a gondolkodást a profikra. Minek túráztassák az agyukat, ha egyszer ott vannak a szakértők, akiknek csak ez a dolga?
A sarkon állva, senkitől nem háborgatva, ráérek gondolkodni. Okos dolog volt olyasmibe vágnom, amit nem csináltam korábban? Csak elmennek az emberek mellettem, laposan odapislantanak a kínálatra, meg sem torpannak. Pedig már változtattam a feliraton is. A piros betűk azt hirdetik, hogy a könyvem Angliában dolgozó magyarokról szól. Középkorú házaspár vonul el mellettem, az asszony erősen dohányzik, odaszól: Mi nem megyünk el innen! Ide születtünk, itt is halunk meg! A szégyenlős mosolyú fiatalember – lesír róla, hogy hónapok óta munkanélküli – megfogja, majd visszateszi a könyvet. A közeli panelház alatti kis élelmiszerbolt előtt söröző férfiak diskurálnak. Senki nem vesz könyvet. Gondolkodhatok kedvemre.
Új dologba kezdtem, igen. Olyat próbálok, amit eddig még soha. Amikor nyugdíjba mentem, belém nyilallt, hogy oh, jaj, mennyi mindent nem csinálhatok már ezután! Aztán meg az jutott eszembe, hogy talán megpróbálhatnék olyasmivel foglalkozni, amivel eddig nem foglalkozhattam. És most könyvet árulok, a saját könyvemet.
Nicsak, ki jön ott? Édesanyámat látom közeledni. Szürke, kapucnis dzsekijében billeg felém, messziről integet. Gondoltam, meglátogatlak! Alig találtalak meg! Fogy a könyved? Viszik? Miután így ketten egy csoportosulást képeztünk, többen is megtorpannak a pult előtt. Ez valami varázslat? Csak lesek. Anyám barátságosan invitálja közelebb a bámészkodókat. Hiszen ő kereskedő volt egész életében, jövök rá, tud bánni a vevőkkel! Rájuk mosolyog, üdvözli, megszólítja őket.
Anyám elment. A munkából hazatérők tömegétől feketéllik a villamos megállója. Nálam a sarkon ismét nyugi van. A nyugalom az embernek nem a természetes állapota, tűnődöm. Mindig akkor fejlődött az emberiség, amikor nehezebbé vált az élete és gondolkodnia kellett a kilábalásról. Mégis mindenki nyugalomra vágyik. Nyüzsgés és pezsgés kell, gondolkodni, újba kezdeni, az öregek tapasztalatát segítségül hívni, hagyni a szakértőket a csudába! Civilek, okos, hétköznapi, egyszerű emberek, hajrá, gondolkodjatok!
A gondolatok jönnek egymás után, furcsák, és szokatlanok. Az új dolgokról, az újításról elmélkedem, arról, hogy a gondolkodás hogyan változtathatta meg az ember életét. Mert az változtatta meg, abban bizonyos vagyok. Valamikor réges-régen, a Paradicsomkertben, Ádámnak alaposan lenőtt a haja és a szakálla. Ekkor Éva gondolkodni kezdett. Csinálni kellene valamit ezzel a lobonccal! Felvett egy kavicsot a folyóparton, lepattintotta a szélét és a keletkezett pengével ügyesen levágta Ádám haját. Hát így indult el, véleményem szerint az emberiség a technikai fejlődés útján. A gondolkodásnak hála, megoldottam egy problémát. Az én megoldásom is van olyan jó, mint egy profi szakértőé!
Mi legyen a könyvekkel? Este felhívom a barátaimat, látogassanak meg a könyves standomon és legyenek szívesek, képezzenek tömeget előtte. Én meg majd rámosolygok a vevőkre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)