Ma reggel a 6:03-kor induló vonattal Miskolcra utaztam, hogy letegyem az első félév utolsó vizsgáját.
Még sötét volt kint, nem olvastam, csak a lámpák fényében gyönyörködtem és rájöttem, hogy szeretem a kattogás zaját.
A mellettem lévő szemközti ülésre beszédes kedvű idős férfi telepedett. Perceken belül kiderült, hogy ki kicsoda és hogy hová utazunk. Aztán teljes nyiltsággal előadta, hogy évek óta utazik a vonaton ingyenesen, mint nyugdíjas - párkeresés céljából. Nehogy azt higyjem azonban, hogy csak ő próbálkozik egyedül, vannak mások is. A múltkor például összeakadt egy 84 éves asszonnyal, aki szintén ismerkedni akart a vonaton.
Hamarosan világossá vált a számára, hogy én nem tartozom az általa kívánatosnak vélt kategóriába. Át is ült a mellettem levő oldalra és hamarosan elszenderedett.
Leszállás előtt még egyszer hozzám fordult.
- Mondja, nincs véletlenül magányos barátnője, nőismerőse? Szép háromszobás lakásom van, nem iszom nem dohányzom. Jól járna velem az illető, mindent megjavítok, imádok barkácsolni.
- Attól tartok, nem tudok segíteni Önnek!
- Kár! Azt hiszem, változtatni fogok a módszeremen, a vonat nem vált be. Mi a véleménye az internetről? Tudja, az ujságokban nem bízok. Milyen nő az, aki újságban hirdeti magát?
- Talán nincs más lehetősége, mondjuk egy kis faluban él magányosan.
Megcsóválta a fejét, majd mélyen a szemembe nézve sok szerencsét kívánt és gálánsan intve távozott.
A szerencse minden vizsgázóra ráfér. Talán ezért sikerült a vizsgám.
Tél van, tél.
Helyjegy kötelező az intercity vonaton.
Ősszel többször is késett a vonat, de most a tél közepén pontos. Ki érti ezt?
Pá, pá, Miskolc, viszlát a második félévben!
Még sötét volt kint, nem olvastam, csak a lámpák fényében gyönyörködtem és rájöttem, hogy szeretem a kattogás zaját.
A mellettem lévő szemközti ülésre beszédes kedvű idős férfi telepedett. Perceken belül kiderült, hogy ki kicsoda és hogy hová utazunk. Aztán teljes nyiltsággal előadta, hogy évek óta utazik a vonaton ingyenesen, mint nyugdíjas - párkeresés céljából. Nehogy azt higyjem azonban, hogy csak ő próbálkozik egyedül, vannak mások is. A múltkor például összeakadt egy 84 éves asszonnyal, aki szintén ismerkedni akart a vonaton.
Hamarosan világossá vált a számára, hogy én nem tartozom az általa kívánatosnak vélt kategóriába. Át is ült a mellettem levő oldalra és hamarosan elszenderedett.
Leszállás előtt még egyszer hozzám fordult.
- Mondja, nincs véletlenül magányos barátnője, nőismerőse? Szép háromszobás lakásom van, nem iszom nem dohányzom. Jól járna velem az illető, mindent megjavítok, imádok barkácsolni.
- Attól tartok, nem tudok segíteni Önnek!
- Kár! Azt hiszem, változtatni fogok a módszeremen, a vonat nem vált be. Mi a véleménye az internetről? Tudja, az ujságokban nem bízok. Milyen nő az, aki újságban hirdeti magát?
- Talán nincs más lehetősége, mondjuk egy kis faluban él magányosan.
Megcsóválta a fejét, majd mélyen a szemembe nézve sok szerencsét kívánt és gálánsan intve távozott.
A szerencse minden vizsgázóra ráfér. Talán ezért sikerült a vizsgám.
Tél van, tél.
Helyjegy kötelező az intercity vonaton.
Ősszel többször is késett a vonat, de most a tél közepén pontos. Ki érti ezt?
Pá, pá, Miskolc, viszlát a második félévben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése