Február 19-én reggel 5 órakor így nézett ki a lakótelep, amikor elindultam. Brrrrr!
Fél tízkor így nézett ki Miskolc, ahová megérkeztem. Brrrrr!
Kisebb zökkenők, órarendi változások után el is kezdődött a tanítás. Dél körül jött meg Laci, aki egyenesen a Budapest-Bamako autóversenyről visszatérve érkezett meg Miskolcra szaharai homokkal lepett autójával.
Fantasztikus volt!- mondta felpörögve és lelkesen, pedig 16 ezer km-t vezetett le az elmúlt egy hónapban. Annyi élményt szerzett, hogy azt sem tudta, mit meséljen el nekünk először. Az életveszélyes kalandokat, a furcsa embereket vagy a didergős sivatagi éjszakákat, amit a fiával együtt élt át. Nem mellesleg, a fiú a rally történetének legfiatalabb résztvevője címmel büszkélkedhet! Az összetartás remekül működött a magyarok és általában a futam résztvevői között, nem volt olyan szorult helyzet, veszedelmes műszaki probléma, amit közösen meg ne oldottak volna.
Az átélt élmények tömege jó darabig lelki muníció lesz Laci számára. Óriási fegyvertény, hogy ők ketten, kis pénzből és kis kocsival ugyanúgy megjárták azt az utat, amit mások több milliós dzsippekkel, szállodákban éjszakázva. Számomra világossá vált, hogy egy mai férfinak hiányzik a virtus, a férfias erőpróba az életéből. Hiába dolgozik becsületesen, tesz meg mindent a családjáért, ez a fajta erőfeszítés más. Szükség van rá, megmutatni, hogy ki a legény a gáton, amikor fizikai szívósságból, leleményességből tesz vizsgát az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése