Az elmúlt hétvégén három napot töltöttem Miskolcon, az egyetemen.
Pénteken az Európai Unió történetéről hallgattunk egy előadást, ez 10-16 h-ig tartott. Miután megbeszéltük, hogy miből vizsgázunk majd, a szállásunkra vonultunk. A szállás fizetésekor már fel tudtam mutatni a diákigazolványomat, amit délben hoztam el a tanulmányi irodáról. Most hiszem el igazán, hogy diák vagyok, hiszen "papírom" van róla!
Másnap kilenckor kezdődött a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgy előadása. A Fekete Doboz filmjét néztük meg, melyet Surányi Judit antropológus készített 2002-ben. Kitűnően szerkesztett dokumentumfilmet láttunk, "Tiszta románc" volt a film címe és két hajléktalan fiatalról szólt. Krisztináról, aki marketinget tanult valahol és Balázsról, az alkoholista-szipus, 29 éves fiúról. A film zenéjét Bujdosó János írta, a film elkészítését az Ifjusági és Sportminisztérium is támogatta.
A vetítés után a tanár úr elmondott néhány műhelytitkot.
A filmkészítő két évig élt együtt a szereplőkkel, s 100 órányi felvételből szerkesztette az 50 perces filmet. Felszólította a hallgatóságot, minket, hogy mondjunk véleményt a filmről. Hasonlítsuk össze a Nanuk az eszkimó c. filmmel, és próbáljuk megfejteni, mi lehetett az alkotó szándéka? Meg kell, hogy mondjam, számomra a film sokkoló volt. A lépcsőházban szükségét végző és a kukából kiszedett csirkecsontot rágcsáló fiatal férfi látványától kavargott a gyomrom. A hozzászólásomban elmondtam azt, hogy Nanukot, az eszkimót tiszteltem a megélhetésért vívott harca miatt a sarkvidéki környezetben, amit a családjáért és a gyermekeiért tett nap mint nap. Igen kevéssé tisztelem a hajléktalan fiatalokat, holott ők is küzdenek a mindennapi betevőért, pálinkáért és hígítóért. A tanár úr szerint az én felháborodásom nem antropológus nézőpontot tükröz. Mindkét fajta emberi küzdelmet csodálni kell és el kell fogadni, hogy ilyen életet élő emberek is vannak. Az igazi antropológus ugyanis feladata szerint megtalálja és felmutatja az egzotikust a saját társadalmában, környezetében. Vagyis a bemutatás a célja, semmi egyéb, a legkevésbé sem az ő dolga a kiút keresése.
Hogy tükröt tartson a társadalom elé, azzal foglakozik a szociológia. Nem értem még teljesen, hogy miben különbözik egymástól a két társadalomtudomány? Azt mondják, vannak átfedések, engem azonban az eltérések érdekelnének inkább. Egyébként MA-s szociológusok is részt vettek az órán, ami véleményem szerint abszolút indokolt volt.
Vasárnap óriási ködre és csípős reggelre ébredtünk.
Délelőtt a fiktív kutatási terveket értékelte tanárunk a Kutatásmódszertan órán. Szerencsére az enyémet, - melyet a szerencsejátékkal és a babonákkal kapcsolatban ötlöttem ki - elfogadta, sőt jónak találta. A délutáni óra, melyen antropológiatörténettel foglalkoztunk volna, elmaradt.
Attila, egy csoporttársam hozott fel Pestre, kocsival. Útközben az ikreiről mesélt, Balázsról és Alexandráról, meg arról, hogy hogyan sikerült Káposztásmegyerről vidékre költözniük.
Délután háromkor már otthon is voltam.
A következő egyetemi időpont: Dec 10. filozófia vizsga.
Ezt a buszmegállót péntek éjjel rongálták meg. Azt hiszem, mint antropológus el kell, hogy fogadjam azt, hogy léteznek vandál emberek, de mint magánember és állampolgár felháborodok.
Attól félek, egyfajta skizofrénia felé tartok!
Pénteken az Európai Unió történetéről hallgattunk egy előadást, ez 10-16 h-ig tartott. Miután megbeszéltük, hogy miből vizsgázunk majd, a szállásunkra vonultunk. A szállás fizetésekor már fel tudtam mutatni a diákigazolványomat, amit délben hoztam el a tanulmányi irodáról. Most hiszem el igazán, hogy diák vagyok, hiszen "papírom" van róla!
Másnap kilenckor kezdődött a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgy előadása. A Fekete Doboz filmjét néztük meg, melyet Surányi Judit antropológus készített 2002-ben. Kitűnően szerkesztett dokumentumfilmet láttunk, "Tiszta románc" volt a film címe és két hajléktalan fiatalról szólt. Krisztináról, aki marketinget tanult valahol és Balázsról, az alkoholista-szipus, 29 éves fiúról. A film zenéjét Bujdosó János írta, a film elkészítését az Ifjusági és Sportminisztérium is támogatta.
A vetítés után a tanár úr elmondott néhány műhelytitkot.
A filmkészítő két évig élt együtt a szereplőkkel, s 100 órányi felvételből szerkesztette az 50 perces filmet. Felszólította a hallgatóságot, minket, hogy mondjunk véleményt a filmről. Hasonlítsuk össze a Nanuk az eszkimó c. filmmel, és próbáljuk megfejteni, mi lehetett az alkotó szándéka? Meg kell, hogy mondjam, számomra a film sokkoló volt. A lépcsőházban szükségét végző és a kukából kiszedett csirkecsontot rágcsáló fiatal férfi látványától kavargott a gyomrom. A hozzászólásomban elmondtam azt, hogy Nanukot, az eszkimót tiszteltem a megélhetésért vívott harca miatt a sarkvidéki környezetben, amit a családjáért és a gyermekeiért tett nap mint nap. Igen kevéssé tisztelem a hajléktalan fiatalokat, holott ők is küzdenek a mindennapi betevőért, pálinkáért és hígítóért. A tanár úr szerint az én felháborodásom nem antropológus nézőpontot tükröz. Mindkét fajta emberi küzdelmet csodálni kell és el kell fogadni, hogy ilyen életet élő emberek is vannak. Az igazi antropológus ugyanis feladata szerint megtalálja és felmutatja az egzotikust a saját társadalmában, környezetében. Vagyis a bemutatás a célja, semmi egyéb, a legkevésbé sem az ő dolga a kiút keresése.
Hogy tükröt tartson a társadalom elé, azzal foglakozik a szociológia. Nem értem még teljesen, hogy miben különbözik egymástól a két társadalomtudomány? Azt mondják, vannak átfedések, engem azonban az eltérések érdekelnének inkább. Egyébként MA-s szociológusok is részt vettek az órán, ami véleményem szerint abszolút indokolt volt.
Vasárnap óriási ködre és csípős reggelre ébredtünk.
Délelőtt a fiktív kutatási terveket értékelte tanárunk a Kutatásmódszertan órán. Szerencsére az enyémet, - melyet a szerencsejátékkal és a babonákkal kapcsolatban ötlöttem ki - elfogadta, sőt jónak találta. A délutáni óra, melyen antropológiatörténettel foglalkoztunk volna, elmaradt.
Attila, egy csoporttársam hozott fel Pestre, kocsival. Útközben az ikreiről mesélt, Balázsról és Alexandráról, meg arról, hogy hogyan sikerült Káposztásmegyerről vidékre költözniük.
Délután háromkor már otthon is voltam.
A következő egyetemi időpont: Dec 10. filozófia vizsga.
Ezt a buszmegállót péntek éjjel rongálták meg. Azt hiszem, mint antropológus el kell, hogy fogadjam azt, hogy léteznek vandál emberek, de mint magánember és állampolgár felháborodok.
Attól félek, egyfajta skizofrénia felé tartok!
2 megjegyzés:
:) Latom, uj szamlalo kerult fel. :))) Nagyon tetszik!!!
Végre megjegyzést írt valaki! Hurrá!!
De kérlek tegyél egy szignót, hogy tudjam, ki vagy! Gy
Megjegyzés küldése