Mit akar Putyin?

Az orosz támadás  2022 február 24.

Eltekintve attól, hogy Ukrajna milyen politikai hibákat követett el, elfogadhatatlan az orosz katonai agresszió. De mi Putyin szándéka valójában?

Orosz hadműveletek 2022 március 2.

Véleményem szerint az oroszok által lakott területek annektálásával - gyorsított eljárás keretében - kapcsolatot szeretne teremteni a Krím és a szakadár területek között. Célja a területszerzés.

Orosz nyelvű lakosság a Krym félsziget és Donyeck között

A Krímet soha nem adja vissza. A világ felháborodása  és a szankciók hatására Putyin kivonul majd  Ukrajna nagy részéből, de elszakítja a Kaszpi-tenger partján lévő területeket.  Így szerez szárazföldi összeköttetést a Krímhez. Ez a követelés lehet, hogy odáig is elmegy, hogy É-D irányban kettéosztja Ukrajnát nagyjából a Dnyeper vonalát követve. Ha tehát kivonul, feltételül fogja szabni a Krím és az orosz nyelvű területek megtartását.   Követelni fogja továbbá Ukrajna semlegességét, amit a Nyugat is el is fog fogadni cserébe a békéért.

Véleményem szerint ez Putyin valódi célja a háborúval.

Borízű Hang és Kajdi Csaba. Befolyásolók virágkora.

Lógok a neten.  

Tényleg lógok, sötét kis szobámban ülve, órákon át, á telefonom tenyérnyi képernyőjén át kukucskálva a színes külvilágra. Vágyom a híreket: milyen a világ, mi történik a világban. Együltő helyemben erőt fejtek ki., szellemi energiáim pörögnek módfelett, hisz, nem nézek én meg minden szemetet, szigorú kontroll alatt tartom a felbukkanó tartalmakat. A kis képkocka megjelenése elárulja, hogy mit várhatok a mögötte lapuló tartalomtól. Amit én nézek, az igényes, színvonalas, magvas. Elegáns húzással átugrom a hirdetéseket, reklámokat, - csupán kevéssé tekintem információnak ezeket a talmi, haszonszerzésből felrakott tartalmakat - Válogathatok, sőt dúskálhatok a kínálatban. Vagy inkább fuldoklom, kétségbe esve kapaszkodom a megbízhatónak tartott oldalakba, miközben biztatom magam, ezen nem fogok pofára esni, csalódottan továbblépni. A kommentek megbízhatóak, kétségek esetén rájuk hagyatkozom, érdemes-e egyáltalán elolvasnom a cikket. A net megdicsér szorgalmamért, „lelkes rajongó” titulust ajándékoz nekem. Pedig nem szorgalom ez, csupán szabadság, amivel az ízlésemhez igazítom a netet, hogy minél kényelmesebben lóghassak rajta.

Lógok a neten.

Órákon át, mert megtehetem, és mert kellemesen lubickolok a méretemre szabott tartalmakban, a kiskirály sem élhet jobban. Néha pedig – talán el sem hiszitek – gyöngyszemet találok. Nyomába eredek a tumultusban valakinek, aki érdekel. Érdekel annak ellenére, hogy távolabb nem is állhatna tőlem az ő világa, vagy talán éppen ezért. Kajdi Csaba sziporkázik, kacag, nyüzsög, jön-megy, naponta kiteszi az arcát a közszemlének a Facebook „történetek” rovatában. Forgószél gyanánt száguld át a karácsonyi Párizson, kiállításokra visz magával, barokk templomokat nézünk meg sietve, lakást, autót vásárolunk vele. Mutatja családját, mutatja, hogy kell osztrigát enni, Nizzát a repülőgép ablakából, és a sivatagi homokon való szánkózást. Látom, ahogy rázúdítja a szeretetét anyukájára, barátjára, kis kutyájára. Tőle nem bántó a reklám, holott  vérbeli kereskedő, rá akar beszélni parfümökre, porszívókra, okos edényekre, vagy a róla szóló könyv és póló megvásárlására. Nem zavar felületessége, sznobizmusa, hogy megengedi magának a butaság álarcát. Csaba kedves fickó. Tudom, hogy módos, hogy üzletember, hogy alkalmazottak serege dolgozik mögötte, mégis elfogadom, mert naponta elszórakoztat, megnevettet, elkápráztat, szeretem, ahogy a haját borzolja és minden nap másik napszemüveget vesz fel.

Lógok a neten.

És néha gyöngyszemet találok. A podcastok között fedeztem fel a „Borízű hang a lelátón” című beszélgetés sorozatot, melyet lassan egy éve követek. Hetente egyszer egy órán át három, világot látott okostojás beszélget egymással. Nyitottságuk, kíváncsiságuk, műveltségük elbűvöll. Persze a „művelt” jelzőt egészen máshogyan kell értelmezni az ő világukban, mint az enyémben, lévén fiatalabbak nálam. Nem beszélnek irodalomról, inkább szakkönyvekről, nem beszélnek színházról, inkább arról, hogy merre jártak a világban, és hogy a külföldi sajtót böngészik. Odavannak a fociért, a hasukért, nagy ínyencek. Otthonosan mozognak a modern zene stílusai között, abban a zenei világban, amiről én már nem hallottam. Barátok , hasonló mentalitással és világnézettel, ez adja a beszélgetés jó ízét, meghittségét. Híjával vannak az értelmiségi gőgnek, nem gondolják magukról azt, hogy ők viszik a vállukon az országot, és nem akarnak megvetetni velem semmit. Winkler Róbert, aki  aktuális témákat vet fel, a hallgatóság véleményét figyeli, és kész megtanulni kaszálni is, egy pulikutya öntudatosságával, vagy inkább egy spániel lelkesedésével tereli a beszélgetést a kívánt mederbe. Új Péter radarja mindent letapogat, ami az utóbbi harminc évben történt a világban. Tőle tudom, hogy miniszterelnökünk Dózsa és Videoton drukkerből lett fradista, hogy Obádovics J. Gyula a legnagyobb élő matekzseni, hogy kik a dalmátok és hogyan lett egy dalmát fiatalember Gabriel Boric, Chile megválasztott miniszterelnöke. A társaság harmadik tagja, Bede Márton, az átlagosnál érzelmesebb fickó, a keleti kultúra nagy tisztelője, megkóstolta és ezért rangsorolni képes a világ összes valamirevaló hallevesét, tudja, mi a wagyu marha, és családjával éppen a Távol-Keleten telel, és onnan vesz részt a csevejben. Mindhárman szakértők valamiben, az élésben szakértők, akik élvezik a jóízű baráti beszélgetést. Erre vágyom én is. Kár, hogy trágárság nélkül ma már senki nem tud beszélgetni.

Tehát lógok a neten.

 

 

 

A titokzatos Rohonci kódex képei. KÖNYV

Azt remélem, hogy egy antropológus nézőpontját  tartalmazó könyv  is hozzátehet valamit a kódex körüli rejtélyek eloszlatásához. 

Elérhető nyomtatott formában a szerzőnél, PDF formátumban a Google Books oldalon

Felmerül azonban a kérdés, mi lesz akkor, ha már minden rejtélyt megoldottunk és unokáinknak semmi sem marad?

A pincekulcs

Nem nagy ügy egy pincekulcs, de ha elvész, akkor igen. 

Megígértem valakinek, hogy kölcsönadok egy bőröndöt. Jelezte is az illető, hogy elindult hozzám, amikor rádöbbentem, hogy üres a kampó, ahol a pince kulcsát tartom. 

Mintha vizsga helyzetben lennék, egy perc alatt kiürült az agyam, sehogy sem tudtam felidézni, hogy mikor láttam a kulcsot utoljára. Csak bámultam az előszobában az üres üvegeket, az eperszedő kosarat, amik régóta várták,  hogy lekerüljenek a pincébe.

Az illető csalódottan távozott, hitte is meg nem is, hogy nem szándékosan tettem bolonddá.

Elérkezett a hétvége, a gyönyörű kis unokám hetedik születésnapja. Az eperszedő kosarat kineveztem piknik kosárnak, és mentem köszönteni a csöppséget. Gyönyörű idő volt a kertben, a szúnyogok is megkíméltek minket, így napszálltáig együtt maradtunk.

Este, amikor kipakoltam a kosarat és fejre állítottam, hogy kirázzam belőle a száraz leveleket, morzsákat, valami halkan megzizzent. A bélésnek belerakott papír alatt lapult a pincekulcs.

Most már összeraktam a történetet. Három hete, a "Szedd magad" eper program előtt raktam tiszta papírt a kosárba, és ekkor takartam el szemem elől a kosár vesszői közt lapuló vasat. Aztán rászedtem a nyolc kiló epret, azt levittem vidékre, az üres kosarat felhoztam, piknikeztem, vagyis három héten keresztül hurcoltam a kulcsot jobbra-balra, miközben az végig el volt veszve.

Néha a tárgyak megviccelnek minket...

Váratlan fordulat a fülemüle-rozsdafarkú háborúban

A Körös-parti nyaraló teraszán, közvetlenül a lámpabúra mellett évek óta fészkelnek rozsdafarkúak. Hogyne fészkelnének, amikor lakályos dobozkát szerelt fel számukra az ősz férfi, aki örömét lelte az apró szárnyasok megfigyelésében. Nemcsak gyönyörködött bennük, de a maga módján "besegített" a fiókák etetésébe is. Nem átallott csontit vásárolni a helyi horgászboltban, csakhogy minél erősebb fiókák tudjanak szárnyra kapni június elején.

Az idei év is úgy indult, hogy új odúkat szerelt fel a kert fáira, kipucolta a régi odúkból az avas fészekanyagot. El is foglalták őket szép sorban verebek, seregélyek és légykapók, a terasz lámpabúrája mellé az idén is rozsdafarkúak költöztek. Voltak olyan madárkák, akik saját fészket építettek maguknak. Így tett a part menti tüskés bokorban egy nádi poszáta pár, a pince falára futó borostyánban pedig többszöri nekifutás után fülemüle pár telepedett meg.

Annak rendje s módja szerint halk, követelőző csivogással telt meg a kert, az első költés fiókáinak hangjaival. A "gazdi" élvezettel figyelte a szülőpárok iparkodását, ahogy fáradhatatlanul hordják az eleséget a telhetetlen torkocskákba. Boldog gyengédség járta át a szívét, amikor óvatosan felnyújtott tükrével belesett a fészkekbe.

Egy nap azonban a békés idillben zavar támadt. A terasz rozsdafarkúinak szorgos munkálkodását megakasztotta a pince mellett fészkelő fülemüle pár hímje. Ott repdesett a rozsdafarkú fészek előtt, akadályozva a szülőket az etetésben. Az ősz férfi aggodalommal eltelve törte a fejét, mit is tegyen. Mi lesz a négy fiókával? A reggel és este kihelyezett csonti élelmiszer bőséget biztosított volna a  rozsdafarkú csemeték számára, de mit ér a bőség, ha egy idegen és nagyobb testű madár akadályozza az etetést?

Két napon át tartott a harc. Az ősz madárbarát végképp elkeseredett. Hát nincs béke a kedves kis énekesek között? Ők is háborúznak, akár az emberek? Hát micsoda világ ez?

A negyedik napon váratlan felfedezést tett. Látta, amint a fülemüle odaszáll a rozsdafarkú fészek mellé szerelt kicsiny rúdra, majd a csőrében tartott apró kukacot beleteszi egy kitátott torokba. Ezalatt a  rozsdafarkú szülők, szájukban eleséggel, a terasz korlátján  vártak a sorukra. Amikor a fülemüle odébb állt, ők is odaadhatták a fiókáknak, amit hoztak.

A fülemüle ezalatt egy újabb kukaccal beszállt a borostyánba, hogy a fészken ülő párját is megetesse.

Az ősz férfi elgondolkodott a fejlemények ilyetén alakulásán.  Fejét csóválva, hitetlenkedve mosolygott, Hogyne hallott volna a fészekparazita kakukkról, aki más madárral nevelteti fel ivadékát. Olyat is hallott már, hogy árván maradt fiókákat más, például ember nevelt fel. De olyat, hogy azért harcoljanak egymással élőlények, hogy a más gyerekét etethessék, még soha. 

Le kellett volna fényképeznem, morfondírozott magában. Mert ezt tuti, hogy senki sem fogja elhinni nekem!

https://www.orszagalbum.hu/fulemule-es-rozsdafarku-egy-agon-6-kep_p_90606