Levél Ferber Katalinnak

Az alábbi bejegyzések a Facebook Fele-Más oldalán zajlottak 2021.05.23-án:

Ferber Katalin:

"Sokáig nem akartam megszólalni, pedig én is (e)migráns vagyok. Kezd azonban ez a kreált "ügy" (Karikó Katalin) olyan fordulatokat, hajtűkanyarokat venni, ami erkölcsileg számomra teljességgel elfogadhatatlan.

Én 1993 márciusában egy munkaszerződéssel mentem el Japánba. Tudtam, de nem mondtam, hogy nekem már semmiféle lehetőségem akkor nem maradt Magyarországon. 41 éves voltam. Éveken keresztül azért tanultam, viseltem el a számomra nehezen elviselhető ottani környezetet, hogy egyszer majd mindezt visszavigyem Magyarországra. Baráti, kiterjedt ismeretségi köreimet gondosan ápoltam (nem kis pénzért az internet korszak előtt), évente 40 újévi különleges japán naptárat küldtem, két választ kaptam rá.

17 év alatt négy alkalommal hívtak meg Magyarországra előadást tartani. Egyetlen alkalommal fizettek ezért, amin nagyon meglepődtem. Nocsak, gondoltam, fejlődünk? Minden, nekem fontos dologról írt könyvemet magyarul írtam. A kiadók többsége (nem mindegyik!) cudarul bánt nemcsak a honoráriummal, de a könyveimmel is. Aki nincs otthon, az nincs, vontam le a következtetést. Természetesen amint megszüntem érdekes (virágzó kaktuszhoz hasonlatos) lény lenni, aki Japánban van, megszünt az addigi helyi, alkalmi érdeklődés is a tudásom iránt. Felajánlottam hogy díjazás nélkül tanítok otthon. Sunyi, kártékony szándékot feltételezett minden intézmény, ahol ezt felajánlottam. A tudásomat haza akartam vinni, mert nekem a diákok voltak a legfontosabbak. Ez sem sikerült.

Már egy évtizede Berlinben élek. Ez sem változtatott semmit azon, hogy aki nincs OTT az nincs, hacsak nem új címeres magyar zászlót hord és nincs jóban a "mértékadó" körök valamelyikével. Sok évvel ezelőtt, amikor épp elviselhetetlennek tartottam hogy egy olyan társadalomban élek, ahol sohasem fogjuk (a nyelvtudásom ellenére) érteni egymást, felmerült hogy hazaköltözöm. Egy akkori ismerősöm ekkor csaknem fenyegetően rámszólt: Ne gyere vissza! Az a teljes kudarcod lesz. Akkor gyanús lesz a korábbi ottani tevékenységed, életed.Azt feltételezik majd, hogy azért jössz haza, mert ott (is) megbuktál, vagyis elbuktál. Ekkor értettem meg, hogy teljesen felesleges illúzióval kell leszámolnom, ami az én egyoldalú elkötelezettségem kultúrám, szocializációm iránt. Hovatartozás. Ugye milyen szép nyelvünk van? Én azonban már nem tartozom, (és nem is követelek) nullszaldós állapotban leledzünk én és Magyarország. Nincs visszaút. Az gyanús. Az is gyanús. A siker is az. Az elkötelezettség is az, hacsak nem a regnáló hatalom szolgálatába szegődik. Világhír? Piha. Teljesítményalapú elismerés? Ugyan már! Mindig kell hogy valami, valaki legyen mindezek hátterében, ami hamissá teszi a sikert, az eredményességet, a világhírt. Vajon miért? Mert magunkból indulunk ki, mi otthon maradók Azt feltételezzük, amit mi magunk követtünk el, vagy épp hangtalanul asszisztáltunk hozzá. Azt a zubbonyt húzzuk rá másokra melyet mi hordunk. Így (talán) könnyebb az otthon maradóknak. Ne feledjük: nullszaldó. Nem tartozunk, mint ahogy nem is követelünk. Soha senkitől semmit. Ha jól sejtem elég sokan vagyunk."

"Kedves Katalin! Ha jól értem szavaidat, azt sérelmezed, hogy idehaza mostohagyereknek tekintenek, nem kapod meg azt, amit a legjobban szeretnél, a tudásod elismerését és a lehetőséget, hogy taníthass. Talán az lehet az itthoniak furcsa hozzáállása mögött, hogy a magyar kultúra egyik jellemzője a tékozlásra, a herdálásra való hajlam. Gondold csak el: más nemzetek ötszáz éves épületeket is felújítanak, megbecsülnek, legyen az akár nádtetős, nálunk lebontanak mindent és újat építenek. A rendszerváltáskor prosperáló magyar vállalatokat kótyavetyéltek el, remek szakemberek tudása veszett el. Ez csak apróság, de mindennel ez van. Az állandó kulturális és gazdasági deficit hozzátartozik az életünkhöz. Nekünk mások az értékfogalmunk. Állandó tarra vágás, anyagi és szellemi elszegényedés, aztán óriási erőbedobással építkezés a semmiből. Aztán meg nem tetszik, ami felépült. És hát sajnos a vezetőinkkel sincsen szerencsénk.Kaparnak, mint a tyúkok és nem látnak tovább az orruknál. Kaparnak,  tovább az orruknál."  Tóth Gyöngyi (alias Georgia Kecskés):

"Állandó tarra vágás, anyagi és szellemi elszegényedés, aztán óriási erőbedobással építkezés a semmiből."

A magyar történelem tűpontos megfogalmazása egy mondatban. Benke Brigi

👫 👭 👬 👫 👯👭👬👫 👭 👬 👫 👯👭👬👫 👭 👬 👫 👯👭👬👫 👭 👬 👫 👯👭👬👫 👭 👬 👫 

Vízben sült tojás

Sokat gondolkoztam azon, mi lehet a magyarázata annak, hogy Magyarországon 1989 óta  a szakácskönyvek kiadása a legjobb üzlet, elszaporodtak a főzőműsorok, főző csatornák,  és az internetes receptoldalak látogatottsága óriási. Fel is állítottam egy elméletet a magam számára, melynek taglalásától  - egyenlőre - megkíméllek, kedves és éhes Olvasó! 

Inkább felpattanok a robogó expresszre és - ha még nem késő - előállok egy saját recepttel!

Ez pedig nem más, mint az Óbudai Vízben Sült Tojás! Röviden Ó.V.S.T.! 

WOW!😀

Hozzávalók:

1 db mélyebb teflon edény

2 db tojás

2-3 dl víz

Elkészítés módja:

Öntsd a vizet a teflon edénybe, úgy, hogy az alját  ujjnyi magasságban ellepje.

Forrald fel a vizet. Amikor forr, üss bele 2 tojást. A víz újraforrásától számítva 1-2 perc múlva (attól függően, hogy milyen lágyan szereted a tojás sárgáját) a vizet öntsd le a tojásoktól. Nálam egy kicsit odatapad az edényhez a tojás, így nem szánkózik ki az edényből, megvárja szépen, amíg a vizet leöntöm róla. De ha biztosra akarsz menni, egy kiszedővel nyúlj alá és csúsztasd a tányérodra. Ízesítheted sóval, pár csepp szója szósszal, vagy olíva olajjal.

Igazad van, a receptem átmenet a buggyantott tojás és a tükörtojás között, de egyik sem. Vagyis új recept! Azok számára előnyös, akik nem szeretik a lágy tojást hámozni és akik zsír szag mentesen szeretnének étkezni.

Hajrá! Süsd meg vízben!

🐔🍳🍴🐔🍳🍴🐔🍳🍴🐔🍳🍴

Telekom sikertörténet

Óriási sikert értem el!😀 Elmondom, hogyan történt.

-------------------------------------

A havi kiadásaim tetemes részét fordítom info kommunikációra. 

Van otthoni  internet előfizetésem, arról megy a tv és a vonalas telefon is. 🏡A csomaghoz tartozik még egy 20 GB-os mobil internet stick is, amit gyakorlatilag csak a nyári hónapokban használok..Ez mindig  bosszantott, hiszen az év többi hónapjában csak fizetek azért, amit fel sem használok. Ugyanakkor a telefonom internete oly csekély  (100 MB), hogy a lakásomtól távol semmire sem használhatom. A lakásban ez nem zavar, mert a wifi segítségével órákat lógok a FB-n, a napi híreket szemezgetve.

2019 ben a mobil telefonom már naponta feltöltésre szorult, ezért elhatároztam, kicseréltetem benne az akkumulátort. Sajnos nem olyan egyszerű ez az akkumulátor csere, vegyek inkább új készüléket, javasolták. Nem vettem. Ellenben vásároltam egy igazán elegáns akkumulátort, potom tízezerért és aláírtam egy új, két éves hűségnyilatkozatot. Kaptam ajándékba egy mobil wifi készüléket is. (Alcatel MW40V-2TBHU1)

Az akkumulátor és mobil wifi is a fiókba került. Továbbra is naponta töltöttem a telefont, a lakásomtól távol kínlódtam a csekély telefon internet miatt, a mobil internet sticket továbbra is csak nyáron használtam.🌞

Idén a tavasszal vidéken töltöttem pár hetet unokáimmal, akik digitális oktatásban vettek részt. 👧👦Használatba vettem  a mobil internet sticket, mely remekül megfelelt a célnak, a gyerekek minden gond nélkül részt vettek a tanórákon. Igen ám, de az én internet használatom, a több órás lógás a FB-on csorbát szenvedett. Nem mertem használni, nehogy idő előtt elfogyjon a 20 GB. Vágyakozva gondoltam arra, hogy legalább a telefonomon jó lenne internetezni, mint otthon, a lakásomban. 📱

Ekkor jutott eszembe a fiókban pihenő mobil wifi készülék. Elkezdtem tanulmányozni a Használati utasítást, nézegettem az üzembe helyezéses videókat. Mondanom sem kell, egy kukkot sem értettem belőle. Rászántam magamat arra, hogy az ügyfélszolgálat segítségét kérjem.

1. nap. Az ügyfélszolgálat elköltözött.😯

2. nap. Az ügyfélszolgálaton egy igen kelletlen ifjúhoz kerülten. Előadtam, hogy több internetet szeretnék a telefonomra. Vegyek nagyobb csomagot, csupán pénzkérdés. És ha ezen a mobil wifin szeretném üzemeltetni a mobil internetet? mutattam neki az eszközöket. Tőmondatokban sorolta a teendőket.  Ki kell vennem a stick SIM kártyáját, beletenni a mobil wifi készülékbe, aztán "kiütni a PIN kódot". Ennyi az egész. Ilyen egyszerű. 😕

3. nap. Az ügyfélszolgálaton ismét a kelletlen ifjúhoz küldött a sorszám szólító automata. Mutattam neki, hogy a SIM kártya immár benne van a mobil wifiben, "üsse ki" legyen szíves a PIN kódot. Kioktatott, a  stickből kivett SIM kártyát nem a wifi készülékbe, hanem a telefonomba kell áttennem hogy "kiüthessem" a PIN kódot. Különben is, attól tart, megfertőzöm őt.  Hazakullogtam. Legszívesebben kiütöttem volna az undok fajtáját!😷

4. nap. Forgattam jobbra, forgattam balra, de a telefonom SIM kártyájához sehogy sem tudtam hozzáférni. Ismét megjelentem az ügyfélszolgálaton és ezúttal egy fiatal lányhoz kerültem. 👩Félve adtam elő neki a problémámat, miszerint "ki kellene ütni" a mobil internetes stickből kivett SIM kártya PIN kódját. Semmi akadálya, szólt kedvesen és tüstént nekilátott. Egy fém tüske segítségével kiemelte a telefon SIM kártyáját és átcserélte a mobil internet SIM kártyájára. A telefon Beállítások menüben elintézte a "kiütést". és szaporán visszacserélte az aprócska kártyákat. Láss csodát! A telefonom tüstént megérezte a bőségesen buzgó internet áramlását.😊

 Igaz, hogy négy napomba telt, de megérte!!! 👍 Birtokba vettem egy számomra új technikát! A lakásomtól távol is van már a telefonom számára elérhető internetem. Használom az ügyes kis wifit és már nem fizetem hiába, hanem elfogyasztom a havi 20 GB internetet. 🌈

noÁr mozgalom: civil hatalom a politika felett

  Láthatjátok, milyen régóta nem írtam új bejegyzést a blogomra, pedig a magyar közélet, a vírushelyzet és még számos téma indokolhatta volna. Mára azonban úgy megvastagodott az ember "bőre", szakszerűen mondva olyan magas az emberek ingerküszöbe - az enyém is - hogy kevés hír, vagy téma képes hatást kelteni. Beletartoznak ebbe olyan önvédelmi "bőrvédelmi" technikák is, hogy időben elfordulunk, elkapcsolunk, ha várható sebzés bekövetkeztét látjuk. Bizony,  elkapcsolok, ha horror látványa várható.

  Ma azonban valami áttört az ingerküszöbömön Gulyás Márton interjúja Molnár Áronnal. 

(https://www.youtube.com/watch?v=w3emfO0dFEg )

  Áron, a színész és aktivista beszélt a Vígszínházban szerzett élményeitől kezdve a noÁr mozgalom megalapításáig megtett útjáról és még sok mindenről. Életének egy olyan szakaszáról vallott, amely öntudatra ébredésének folyamatát mutatja be. Ezzel az interjúval zárta le az ifjúkorát és lépett át a felelős férfikorba. Valamit megtalált, és az nem más, mint az út, amelyen ezután járni kíván.

  A párbeszédnek az a része fogott meg, amikor a riporter arról kérdezte Áront, miért zárkózik el a noÁr mozgalom a politikai részvételtől. (38:56')

  Sok civil mozgalom zárkózik el a politikától. Civil tüntetések szervezői szólították fel a politikai pártok képviselőit, hogy ne vegyenek részt a tüntetésen, vagy ha mégis, akkor a pártjuk szimbólumai nélkül. A pártok, mint valami kártékony élősködők tűntek fel, akik hasznot akarnak húzni a civilek tiszta érzelmi  hevületéből. Jól látszott ez a törekvés a "kockásinges", vagy a "feketeruhásnővéres" tüntetéseken. 

  A riporter szerint fontos az elköteleződés, hiszen a törvényeket politikusok  hozzák, Áron azonban világosan megfogalmazta, hogy miért NEM akar az ő mozgalma elköteleződni. 

  Áron szerint a noÁr mozgalom csak úgy lehet független, ha a pártpolitika FELETT áll. (39:07') Ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkoznak közügyekkel, sőt kizárólag közügyekkel foglalkoznak:  migráció, klímavédelem, hajléktalanság, rasszizmus, gyermekbántalmazás, a kultúra függetlensége. 

- A "politikussal" az a baj, hogy arra hajlik, amerre a szél fúj. - Mondja Áron. Nem lehet tőle elvárni, hogy a civil társadalmat képviselje. 

- Egy mozgalom politikai képviselet nélkül, az nem egy fából vaskarika? - kérdezi a riporter. (45:38')

- Nem, mert a "trendeket" civilként  hozzák létre az emberek, akkor is ha valamely pártnak a tagjai. A trendeket képviselik az egyes pártok. - feleli Áron.

  A szélben hajladozó politikusokból bőviben vagyunk Magyarországon. Áron egy olyan eszmét fogalmazott meg, ami új és ami a jövőbe mutat. 

  Mostantól egy mentális képet kell módosítanunk az agyunkban. A társadalmi piramis nem úgy épül fel, mint egy "piramis". Nem alul vannak a széles és elnyomott tömegek, felettük az elit, a politikusok és az államfők egyre csökkenő létszámban. 

🔺

  Az anyagi javak is piramis formát mutatnak, de egy csúcsán álló piramisét: a tömegek birtokában van a legkevesebb, az elit birtokában a legtöbb

------------

   -------

     ---

      .

  Éppenséggel a társadalmi piramis egy homokóra alakját kellene, hogy felvegye, melyben a homokóra felső része a civil szféra, mely a politika FELETT áll. 

  CIVIL SZFÉRA

  ↓   

 ⏳   

  ↑

 POLITIKA

  Valahogy így képzelem el azt, amiről Áron beszélt. Ezt demokráciának hívják. Az elit nem a saját belátása, embersége okán képviseli a többséget, hanem azért, mert az a dolga, ha egyszer elvállalta a szolgálatot.

A civilek felelőssége, hogy létrehozzák az igazi demokráciát, mert magától nem fog megszületni.

"Meggyőződésünk, hogy a művészet, a párbeszéd és a tettek erejével, pozitív változást tudunk elérni. Pártpolitikától függetlenül azért küzdünk, hogy az emberek egy tudatos, cselekvő társadalmat alkotva egy szabadabb és nyitottabb országban éljenek."     https://noar.hu/

A négy fal és a facebook

Az ember, mint társas lény, állandóan kapcsolatot keres a környezetével. A börtönben élőknek az jelentheti a legnagyobb szenvedést, hogy csak szűkös kaphatnak információt kaphatnak a  környezetükről. Be kell érniük börtönőreik és rabtársaik arckifejezésének fürkészésével, a társas lény mivoltuk sérül. Én, aki szabad embernek hiszem magam, akkor is társas lény vagyok, ha nem vagyok társaságban. A négy fal határolta magányban is többféle módon tapogathatom le környezetemet, magyarul: többféle módon juthatok hírekhez. Sőt, ma már kizárólag akkor juthatok nagyjából valós ismeretekhez az engem körülölelő világról, ha sokféle forrásból merítek. Elmúlt az a régi világ, amikor egyetlen koncentrált  hírforrásból mindent megtudhatott az ember, a politikától kezdve a lottószámokon át az időjárásig. Telefonálok, rádiót hallgatok, tévét nézek, a számítógépemen szörfölök. Külön forrásból szerzem a híreket a politikáról, külön hírforrásból értesülök a lottószámokról, és megint máshonnan az időjárásról. Külön hírforrásba kukkantok, ha a haverokról, az aktuális leértékelésekről, vagy a busz menetrendjéről akarok megtudni valamit. A facebbook is egy hírforrásom a sok közül. Mi több, meglehetősen kényelmes hírforrás, hiszen személyemre szabott híreket közöl, melyekhez akár hozzá is szólhatok és a hozzászólásom esetleg hullámokat vet, válaszolnak rá. A tévének hiába teszek ingerült megjegyzéseket, az újságnak se számít a véleményem, a rádiónak még kevésbé.

Ebbe a nagy fene szabadságomba rondított bele a fb, amikor közölte, hogy ideiglenesen zárolta a fiókomat. Felfortyantam, mint a sebzett vadkan (nő létemre!) és dühödt levelezésbe és magyarázkodásba kezdtem, jogosan érvelve amellett, hogy a társas lény mivoltom megsérült, de nagyon. A fb azonban veszélyforrásként értelmezte, hogy a telefonom helyett a számítógépemről, vagyis egy másik böngészőről léptem be a saját fiókomba. Ami egyébként számtalanszor előfordult már korábban is, de még sosem tiltottak ki miatta. Talán csak egy csacska algoritmus csinált kalamajkát.

Ez az eset elgondolkodtatott. A négy fal közti szabadságom csupán illúzió, nem szabadság, a híreket bármikor elvehetik tőlem. Márpedig a hírekre égető szükségem van. És a facebook-ra?

Arra is. Szerencsére visszaengedtek. Voltaképpen egyetlen hírforrásra vágyom. Legyen benne minden, ami engem érdekel és legyen érzelemmentes.