A kultúr TAO hullámain - Tesla Színház

Két produkcióról:

1.

Örkény István: Pisti a vérzivatarban
Groteszk játék két felvonásban 1969–1979
Rendezte: Vas-Zoltán Iván
A Tesla Színház művészeinek az előadásában láttam a darabot 2018. január 30-án.  Fiatal színészekből álló társaság adta elő a darabot, és meg kell mondjam, remekül. Ügyesek, tehetségesek, és ahogy meg tudtam állapítani, kiválóan elsajátították a színész mesterség fortélyait. Ez a darab ugyanis igényelte a profizmust, sőt valójában csak ennek a profizmusnak köszönhetően vált élvezhetővé a darab. A darab, amely a groteszkség örve alatt igencsak nehézkes és a töredezettsége miatt  számomra nehezen volt követhető. 

Mi is történt? Behoztak egy jó pár különféle magyar címert és elhelyezték a színpad különböző pontjain. Aztán Pisti, az író,  vízen járási jelenetével elkezdődött a darab. Ezután Pistit felvilágosítják a testiséget illetően, majd egy háremmel bukkan fel újra, a jelenet végén katonasapkát tesz a fejére. Jönnek a három királyok és Rizi, a jósnő, Pisti pedig felbukkan szülei lakásában, majd eltűnik, hogy egy vidám kivégzési jelenetben lássuk ismét. Kivégzése után henteskötényben jelenik meg. Aztán kiderül, hogy Pisti többen van.

Nekem ez sok. Talán mert nem vagyok filozófus alkat,  gyakorlatiasan és praktikusan gondolkodom. Szeretem a cselekményt és szeretem a jelképeket is, de valahogy ez az elegy a darabban  nem fogott meg. Nem hibáztatok senkit, a hiba bennem van. Nem készültem fel rá. Pedig szerettem az Egyperceseket és a Tóték is tetszett, de ez a darab, pestiesen szólva, "nekem nem jött be". Ha elolvastam volna előtte Örkény szavait, talán másként nézem a darabot. Vagy inkább nem nézem meg.

"... azokat a drámai pillanatokat gyűjtöttem össze, amelyek ezt az ősidők óta lappangó, de csak korunkban észlelhetővé vált lelki hasadást vagy inkább robbanást ábrázolják és értelmezik. Úgy látszik, ha nem is tudatosan, de már régóta készültem erre a föladatra, mert jó néhány „egyperces novellám” épp az ilyen szituációkról szólt. Ezeket bele is illesztettem a Pisti a vérzivatarban mozaikcselekményébe, de nem odavetetten, szedett-vedetten, hanem kronologikus rendben, gondosan megtervezve, mintha egy lassított filmen mutatnám be egy sziklarobbanás folyamatát." http://orkenyistvan.hu/

2.

I.W.Scott: Valamit valamiért. Ki ölte meg Marilyn Monroet?
Pszicho-krimi 2 részben
Rendező: Vas-Zoltán Iván

Marilyn Monroe népszerűsége életében és halála után valószínűleg élete kettősségének köszönhető. Egyrészt a női szépség szimbóluma volt, klasszikus hollywoodi filmek csillaga, másrészt nehéz gyerekkorából adódó magánéleti gondjai, drogfüggősége és öngyilkossága miatt  a média Jolly Jokere lett. Bárki előrántja, biztosan nyer - egy csomó pénzt - mert a közönség felkapja a fejét. 

Scott darabja is ilyen, mert becsalogatja a nézőt. A Ki ölte meg Marylin Monroet? Hát megölték? Nem lett öngyilkos, holott ezt mondták ki a halál okának? A szerző jól ismeri a színésznő életét és a magyar nézőnek új információk özönét nyújtja. Nem árulom el a cím béli kérdésre a választ, nézze meg, akit érdekel. Ugyanis egy remek előadást fog látni. A három színész játéka kiváló, közülük Fantoly Nikolett teljesítménye kiemelkedő. Nem véletlenül használom a teljesítmény szót, amit sportolók esetében alkalmaznak leginkább. Két óra hosszat a színpadon tölteni, csillogni, izzani - igazi teljesítmény.  El is fáradt a végére, a taps alatt még egy  mosolyra sem maradt ereje.
---------------------------------------------------------------------------------

Miért baj, ha egy csapat felugrik egy szörfdeszkára és az olyan óceánjárók mellett, mint a RAM Colosseum, a Globe Production, a Magyar Virtuózok,  vagy a Tolvajok Fejedelme Kft. ő is megpróbálja meglovagolni a kultur TAO hullámait? Talán jobb lenne, ha a színészek önzetlenül, népnevelő hevülettől áthatva, koplalva-dideregve okoznának katarzist a nézőknek? Nem tudom eldönteni mert nem tudom mennyi jut nekik ebből és mennyi jut a háttérből irányító-pályázó okosoknak. Mert háromszor adózik a néző egy előadásért: először tisztelettel a művészek teljesítménye iránt, másodszor adójával, harmadszor azzal, hogy jegyet vesz. Persze, ha nem vesz jegyet, az sem nagy baj, majd a "vattázás" megoldja.

Az Index díjnyertes tényfeltáró cikke a kultúr TAO-ról itt.

Kojot, választás idején

Egy film beszállt a választási kampányba. Szerintem. A bejegyzés végén ki fog derülni, hogy miért gondolom.

A filmben játszódó történet  - egy fiatal és módfelett tájékozatlan fiatal pár  fészekrakási próbálkozása a magyar falusi idillben -  nem túl bonyolult és szinte az első perctől kezdve előrevetíti a kudarcos végkifejletet. Mégis feszülten várjuk, hogy mi fog kisülni belőle. Győznek? Megfutamodnak? Feladják? Megalkusznak? Aljassá válnak, mint az ellenfeleik? Elpusztulnak a harcban?

Nem mondom el, mindenki nézze meg, ha már egyszer valamely rejtélyes okból ez ingyenesen megtehető. Csupán néhány benyomásomat jelzem, hogy az alkotók és résztvevők kapjanak némi visszajelzést a közönség soraiból.

Nekem emiatt a végig fenntartott feszültség miatt tetszett a film. A történet ízig-vérig mai és emellett tele van szimbólumokkal. Nem mondom, a brutális  akció jeleneteket kissé eltúlzottnak éreztem, de csak azért mert azt hiszem, manapság vér nélkül, egyszerű és szimpla hivatali aljassággal is megszerzik maguknak a helyi kiskirályok, mindazt amit csak akarnak.

De legyen akció, nem bánom, ha ez a történet ezt igényli. Még van is egy jelenet, amiben elfogadhatónak találtam. Telitalálat  és nagyon tetszett a falusi lakodalom, mely - ki tudja miért - szintén egy éktelen nagy verekedésbe torkollik.

Számtalan meglepetést tartalmaz a film cselekménye, mely éppen másfelé csavarodik, mint amerre várnánk. A helyi kiskirály és fia közti sistergő gyűlölet ellenére, a fiú, mint kiderült szerette az apját, még érzelmesen dalra is fakad az apja temetése utáni toron, majd elindul hogy megvalósítsa apja eszement terveit, de mindenekelőtt nekilát bosszút állni. No nem a bikán, amely felöklelte az apját, hanem a városi nyikhajon, a bankár gyereken.

A főhősünk őszintén szereti szüntelenül nyafogó élettársát, bár csak egyetlen közös témájuk van, a bébi projekt.  A nő siránkozása, kívülállása eléggé ellenszenves. Szerintem azért, mert valaki városi lány, még lehetne tartása. Egy rendes főhősnő álljon bele a harcba, ne suttogjon elhalóan ha kell, ha nem. És ne mondja azt, hogy nincs kedve főzni, mikor három férfi gürizik az ő házán. Na mindegy, ő ilyen, a pasit hagyja, hogy  harcoljon egyedül, úgyis csak neki fontos az egész házépítés. Azért egyre csak azt várjuk, hátha ő is megkeményedik a film végére, ahogy a főhősünk, vagy legalább belátja, hogy a születendő gyermekének is épül az a ház és jót fog tenni neki majdan a falusi levegő. Sajnos azonban be kell látnunk, igaza van, ez a falusi levegő cseppet sem egészséges, sőt  inkább mérgező.

Érdekes a kisfiú szerepe, kinek alakján sokszor és hosszan elidőz a kamera. Vajon miért, töprengünk. Talán elrabolják a gyereket, hogy kizsarolják az építési engedélyt? Vagy a gyerek szemével kellene látnunk a történetet? Talán ő a  jövőt jelképezi, azt, aki az aljas ősök által összeharácsolt javakat majd ártatlanul élvezheti?

Erzsike a hivatalban tipikus "meghúzommagam" típus. Nincs rajta semmi érdekes, mégis elég sokáig látjuk.

Az állatok szerepe jelképes, és nagyon izgalmas: számomra a szürke marha bika a megzabolázhatatlan, kiszámíthatatlan természet, a szarvas a szabadság, a kutya a meg nem alkuvás szimbóluma. A színészekre és az emberi szimbólumokra nem térek ki, mindenki fedezze fel saját magának őket.

Érdekes és váratlan, és mivel nincs megmagyarázva groteszk hatást kelt a fekete bőrű  svéd befektetők szerepeltetése. Vagy talán lemaradtam valamiről? A tipikus svéd befektető már nem szőke és kék szemű? 

A film igazi hőse számomra az egyik mellékszereplő, Attila, a jókötésű, kevés beszédű, kólázó székely cigány. Régi nagy indián filmek büszke harcosát idézi elénk, aki, keveset szól, de a pillantása mindent elárul. Felismeri ezt az öreg Misu kutyája is és őt választja új gazdájának. Ahogy elindulnak kettesben a poros úton, szinte biztosak vagyunk benne, hogy hallunk még róluk. ₁

És remélem hallunk még a film sikereiről és díjairól, melyek méltán megilletik.

Az ingyenes közzététel révén a mai magyar vidéki élet kritikája így a választási kampány idején eljut a vidékhez, mely egyébként minden kritika elől el van zárva. 

 Magyar film, 2016.

 Rendező: Kostyál Márk,

 Forgatókönyv: Lengyel Balázs, Lovas Balázs

 Operatőr: Csoboth Attila, Kostyál Márk, Zene: Moldvai Márk

₁    Ez a kép annyira sűrű, a szimbolikája olyan erős, hogy kedvem lenne egy külön bejegyzést írni róla...

• 
  
• 
  
  
  
  
• 
  
  
  
• 
  
  

Weöres Sándor macskái

A költő fiatal kori versét Für Anikó gyönyörű előadásában hallottam. Megragadott különös, archaikus hangulata. 

Macska (1931)

Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek,
ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók
a nevének.

Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a
 selymen,
hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs
ki ilyenkor zavarni merjen.

Dél papja zsarátnok-szinű ruhát hord, a bojtok a földig érnek,
de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének.

Ölébe vett, szivére szorított, zümmögött két zárt ajka között,
mint a folyó, ha kiszökött a zöld ínyű hegység fogsora közül és
sások ezrébe öltözött.

Ott tipródtam az ölében én, nyolc karmom a húsába mélyedt,
dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének.

Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és
megkínált a kehellyel,
de én csak tipródtam és mosakodtam, mivel már jóllaktam az este
kaláccsal és elefántcsont-szinű tejjel.

Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének,
sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén,
kilenc mély bók a nevének.

Most vánkosomon fekszem, körülöttem mindenféle tálak,
rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.

De két csukott szemhéjam alatt, mint fehér bél a töretlen dióban,
ragyogóbb mécsesek égnek,
dél-papja értük, és helyettük alszik, az arca lisztes, a homloka kő,
kilenc mély bók a nevének.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=0PzTsSerfmY (Megtekintve 2017.06.11.)

Idős korában a macskát egészen másnak látja a költő.

Fekete kandúr (1979)

Szivem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.

Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,

vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.

Állat lényének deleje,

akár őserdő ereje.

Mint javas fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.

Tappancstól fülig fekete,
bundája bajusza, termete,

de arcából süt élesen
kerek két citromszinű szem,

s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.

Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.

De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy helyen,

nagyot szökken, nem is köszön
már fönn cikáz a fatetőn.

Gombot, csatot bútor alól
s elgurult pénzt előkotor,

mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.

Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,

feledném annyi évemet
s hogy vissza-élni nem lehet.

Weöres Sándor (1913-1989) A versek forrása: Weöres Sándor Válogatott versek. I-II.
A magyar költészet kincsestára. 50. kötet. Szerk.: Lator László. Unikornis Kiadó, Budapest 1996.


A végére illesztem egy magyar tanár költő versét, mert szeretem ezt is.

Kis Judit Ágnes: Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.

Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,

vagy egy tépázott fülű csatakandúr,

ki éppen hitvány zsákmányát eszi

egy belvárosi, sötét kapualjban,

vagy egy autó alól pislog ki rád,

vagy elnyúlik az őszi napsütésben –

csak az a fontos, hogy legyen cicád.

Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,

öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.

Akár ajándékba is kérhetsz egyet,

macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és

mi lesz veled, ha nincs cicád?

Ki bújik be, hogy melengessen,

melléd a takaró alá?

Ki dorombol füledbe éjjel?

(mancsát arcodra fekteti)

Ki kelt hajnalban nyávogással,

hogy rögtön enni adj neki?

Ki kaparja a bezárt ajtót,

mikor hazaérsz, ki örül?

Kunkorodó farkkal ki rajzol

nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,

öledbe mászik, éles karmai

behúzva, puha tappancsokon sétál

az életedben. Alig hallani.

Bundájából kipattognak a szikrák,

ágyadra gömbölyödik és dagaszt.

Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,

ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

.

Választási kerekasztal lehet a civilek esélye?

Haraszti Miklós 2004-2010-ig  Bécsben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-felelőseként dolgozott. 2017 április 3-án interjút adott  a Klubrádióban.

Már egy évvel ezelőtt az ÉS-ben felvetette, hogy az ellenzéknek ki kellene kényszerítenie a választási törvény megváltoztatását. Abból indul ki, hogy a 2010-es hatalomváltás után kétszer is hatalmasat hibázott az ellenzék. Először akkor, amikor a T. Házban eltűrte, hogy a kommunizmus óta először egyetlen párt diktálja a választási törvényt. Másodszor pedig akkor, amikor az eddiginél is aránytalanabbul torzító törvény alapján mégis részt vettek a 2014-es választásokon, s ezzel legitimálták a választók valódi akaratát meghamisító parlamenti eredményt.

A választási szakértő szerint az aránytalanságot célzó trükkök - az egyfordulós, egyszerű többséges választás, a körzethatárok újra rajzolása, a győztes kompenzációja, a külföldön dolgozó magyarok levélszavazatának megakadályozása - összeadódnak. Problémások a határon túli magyarok ellenőrizetlen szavazatai ("holt lelkek").

2014-re a Fidesz szavazóinak majd 10 százalékát elvesztette, ám az új törvény alapján már 45 százaléknyi szavazatával is megszerezhette az Országgyűlési mandátumok több mint kétharmadát. Baloldali összefogással vagy anélkül, pontosan ez vár ránk 2018-ban is, ha a mai rendszerben szavazunk - mondja a szakértő.

Arányos rendszerben viszont érvényesülne a választói akarat, tehát a Fidesz csupán a valódi támogatottságának megfelelő képviseletet birtokolhatna az országgyűlésben. Ha pedig nincs abszolút parlamenti többsége, akkor nem tud egyedül kormányt alakítani. Leendő partnere - akármelyik mai ellenzéki párt legyen az - nyilvánvalóan csak olyan koalícióba menne bele, amelyet nem Orbán Viktor vezet. Tulajdonképpen ez a koalíciós kényszer, s vele a magyar politika új útra terelése lenne Haraszti ötletének legnagyobb hozadéka.

Mivel a Fidesz jogosulatlan túlhatalmát olyan választójog szavatolja, amelyet az összes többi párt akarata ellenére vittek keresztül a parlamenten, Haraszti nem érezné túlzásnak, ha az ellenzék, tanulva 2014-ből, a 2018-as választásokon való részvételt egy új, arányos és konszenzusos szabályozás elfogadásától tenné függővé.

A reform célja, hogy ne legyen szükség semmilyen összefogásra, a választó a saját pártjára szavazhasson, és ne kényszer szülte közös jelöltekre. Az új rendszer minden pártközi egyezkedés és veszekedés nélkül is letaszítaná a trónról a Fideszt, még akkor is, ha az a határon túli százezrek támogatásával viszonylag a  legerősebb párt maradna.

A gyakorlatban mindez úgy nézne ki, hogy az ellenzéki pártok, a rendszerváltás hajnaláról ismert kerekasztal mintájára, a parlamenti napirendtől mentesített tárgyalóasztalhoz hívják a Fideszt, kezdettől világossá téve, hogy ha 2018 tavaszáig nem születik korrekt játékszabályokat rögzítő közös választójogi reform, akkor az ellenzék megtagadja a részvételt az esedékes megmérettetésen.

A vak és tunya, hibát hibára halmozó, felelőtlen ellenzék semmi mást nem csinál, csak ráizgul a Fidesz által odadobott koncokra, témákra és a lényegről elfelejtkezik: a győzelemre még összefogással sincs esélye, rohanunk a kétharmadba.

Az illúziók csata mezején induló új buli pártok és biznisz pártok csak tovább aprózzák az ellenzéki szavazatokat.

Van remény: az ellenzéki pártoknak lehetőségük van mindaddig megállítani a választást, ameddig nincsenek közös játékszabályok. 

Háziorvos rémtörténet

A Békés-megyei B...............s községben történt az eset.

A 67 éves férfi láztalan volt, de köhögött és fájdalmat érzett a mellkasában, légcsövekben, homlokában és az arcüregeiben. Nem volt még  tüdőgyulladása, mégis arra gyanakodott, hogy talán az lehet neki. 2017 február elején felkereste háziorvosát.  Elmondta panaszát, majd hozzátette, a cukorbetegeségéhez szükséges gyógyszereit is szeretné felíratni.

Az orvos egyszer csak ránézett és megkérdezte:

- Maga telefonálgat itt össze-vissza?

- Én, össze-vissza telefonálgatok? Nem értem!

- Karácsony után volt! Akkor telefonálgatott!

- Ja, tudom már! Arra gondol, amikor problémám volt és beszélni szerettem volna Önnel, vagy az asszisztenssel, de nem volt senki a rendelőben a rendelési időben és kiírva sem volt, hogy nincs rendelés?

- Igen, arra. És maga nem átallotta felhívni a falu másik háziorvosát is a problémájával!

- Gondoltam, hogy az orvosok telefonszáma azért van kiírva a rendelőben, hogy el lehessen érni őket. Maga is tudja, Doktor úr, hogy szemműtét előtt álltam és azt hittem, egy papír a rendelőben maradt és anélkül nem fognak megműteni.

Az orvos ekkor már ordított.

- Semmilyen papírja nem maradt itt! Ne telefonálgasson! Nekem ilyen telefonálgatós beteg nem kell! Nővér! állítsa ki a törzskartonját és adja oda neki! Keressen másik háziorvost!

A nővér villámgyorsan kinyomtatta a törzskartont.

A beteg ekkor kérte, hogy legalább a gyógyszereit legyen szíves a doktor úr felírni.

Némi vita volt ekörül. A beteg szólt, hogy még nincs minden gyógyszere felírva.

Végre minden receptet kinyomtattak.

A beteg a törzskartonjával, a cukorbetegségéhez szükséges receptjeivel együtt köhécselve távozott.

Tüdőgyulladását egy másik orvos diagnosztizálta, majd ellátta a szükséges gyógyszerekkel.

+++

Akkora csalódás nekem ez a sztori, mert én a háziorvosokat példakép embereknek tartottam. Egyrészt kitartással és kimagasló szellemi képességekkel rendelkeznek, hiszen másként nem végezhették volna el azt a nehéz  egyetemet. Embertársaik között fároszok ők , segítőkészségükkel, türelmükkel, rendkívüli empátiás képességükkel messze kimagaslanak. Lehet, hogy szerencsés vagyok, de én csak aranyemberekkel, arany orvosokkal és doktornőkkel találkoztam az eddigi életem során. 

+++

 A fent leírt esetről egy filmbéli jelenet jutott az eszembe. Nemrégiben vetítették a tévében a "Fuss fiú!" című német-francia-lengyel háborús filmdrámát. Megrázóbbnál megrázóbb jeleneteken át követtük egy nyolcéves zsidó kisfiú küzdelmét a túlélésért. A sok szenvedés mellé egy szörnyű baleset is sújtja, elroncsolódott a egyik keze. Rohannak vele a kórházba, ahogy csak bírnak. Az orvos megvizsgálja a fájdalomtól eszméletlen gyermeket, majd odaveti: Zsidót nem operálok!

A beteget kitolták a folyosóra és magára hagyták. Másnap a konzíliumot vezető főorvos fedezte fel az elüszkösödött kezű, seblázban haldokló gyereket. "Tegnap még a kezét is megmenthettük volna, ma az éltéért harcolunk", mondja, és a műtőbe viteti.  A fiú karját amputálni kellett, de életben maradt.

+++

Csalódás, ha egy orvos nem jó ember. Úgy látszik van olyan háziorvos, aki válogathat a betegek között. Megteheti. Kevés az orvos és sok a beteg ma Magyarországon.
Azóta a végstádiumos rákos betegektől pénzt kérő és a barátnőjét lúggal leöntő orvos története is sokkolta a magyarokat.
Magyarország leépülőben van.

+++