Háziorvos rémtörténet

A Békés-megyei B...............s községben történt az eset.

A 67 éves férfi láztalan volt, de köhögött és fájdalmat érzett a mellkasában, légcsövekben, homlokában és az arcüregeiben. Nem volt még  tüdőgyulladása, mégis arra gyanakodott, hogy talán az lehet neki. 2017 február elején felkereste háziorvosát.  Elmondta panaszát, majd hozzátette, a cukorbetegeségéhez szükséges gyógyszereit is szeretné felíratni.

Az orvos egyszer csak ránézett és megkérdezte:

- Maga telefonálgat itt össze-vissza?

- Én, össze-vissza telefonálgatok? Nem értem!

- Karácsony után volt! Akkor telefonálgatott!

- Ja, tudom már! Arra gondol, amikor problémám volt és beszélni szerettem volna Önnel, vagy az asszisztenssel, de nem volt senki a rendelőben a rendelési időben és kiírva sem volt, hogy nincs rendelés?

- Igen, arra. És maga nem átallotta felhívni a falu másik háziorvosát is a problémájával!

- Gondoltam, hogy az orvosok telefonszáma azért van kiírva a rendelőben, hogy el lehessen érni őket. Maga is tudja, Doktor úr, hogy szemműtét előtt álltam és azt hittem, egy papír a rendelőben maradt és anélkül nem fognak megműteni.

Az orvos ekkor már ordított.

- Semmilyen papírja nem maradt itt! Ne telefonálgasson! Nekem ilyen telefonálgatós beteg nem kell! Nővér! állítsa ki a törzskartonját és adja oda neki! Keressen másik háziorvost!

A nővér villámgyorsan kinyomtatta a törzskartont.

A beteg ekkor kérte, hogy legalább a gyógyszereit legyen szíves a doktor úr felírni.

Némi vita volt ekörül. A beteg szólt, hogy még nincs minden gyógyszere felírva.

Végre minden receptet kinyomtattak.

A beteg a törzskartonjával, a cukorbetegségéhez szükséges receptjeivel együtt köhécselve távozott.

Tüdőgyulladását egy másik orvos diagnosztizálta, majd ellátta a szükséges gyógyszerekkel.

+++

Akkora csalódás nekem ez a sztori, mert én a háziorvosokat példakép embereknek tartottam. Egyrészt kitartással és kimagasló szellemi képességekkel rendelkeznek, hiszen másként nem végezhették volna el azt a nehéz  egyetemet. Embertársaik között fároszok ők , segítőkészségükkel, türelmükkel, rendkívüli empátiás képességükkel messze kimagaslanak. Lehet, hogy szerencsés vagyok, de én csak aranyemberekkel, arany orvosokkal és doktornőkkel találkoztam az eddigi életem során. 

+++

 A fent leírt esetről egy filmbéli jelenet jutott az eszembe. Nemrégiben vetítették a tévében a "Fuss fiú!" című német-francia-lengyel háborús filmdrámát. Megrázóbbnál megrázóbb jeleneteken át követtük egy nyolcéves zsidó kisfiú küzdelmét a túlélésért. A sok szenvedés mellé egy szörnyű baleset is sújtja, elroncsolódott a egyik keze. Rohannak vele a kórházba, ahogy csak bírnak. Az orvos megvizsgálja a fájdalomtól eszméletlen gyermeket, majd odaveti: Zsidót nem operálok!

A beteget kitolták a folyosóra és magára hagyták. Másnap a konzíliumot vezető főorvos fedezte fel az elüszkösödött kezű, seblázban haldokló gyereket. "Tegnap még a kezét is megmenthettük volna, ma az éltéért harcolunk", mondja, és a műtőbe viteti.  A fiú karját amputálni kellett, de életben maradt.

+++

Csalódás, ha egy orvos nem jó ember. Úgy látszik van olyan háziorvos, aki válogathat a betegek között. Megteheti. Kevés az orvos és sok a beteg ma Magyarországon.
Azóta a végstádiumos rákos betegektől pénzt kérő és a barátnőjét lúggal leöntő orvos története is sokkolta a magyarokat.
Magyarország leépülőben van.

+++