A Keleti pályaudvar környékén végeztem terepmunkát. Az volt a hipotézisem, hogy az elhúzódó metró éptkezés miatt egyre inkább gettósodik a terület. Órai beszámolómhoz huszonegy válogatott fotót is mellékeltem. E fotókat azonban nem vonultattam fel a beszámolóhoz. Szóban mondtam el, amit végeztem, amit megfigyeltem és illusztráció gyanánt egy blogon talált, elég döbbenetes anyagot olvastam fel.
A beszámoló sok tanulsággal szolgált a számomra.
Először is az én megfigyelésem időbeli kezdettel és véggel rendelkezett. Mint ahogy egy folyó folyik fentről lefelé. Közben ez, az történik, amit én megfigyelek és leírok. Odébb vonul a 4-es metrót építő brigád, kinő egy ecetfa, újabb gyorsbüfé nyílik stb. A folyó mossa a partot. Közben negatív dolgok megfigyelésére koncentráltam, lévén a tárgy Társadalmi konfliktus. Hajléktalanok, szemét, por, kriminalitás. A Keleti pályaudvar szomorú környéke bőségesen kínált megfigyelni valót.
A tanár úr azonban ilyeneket kérdezett:
"És más építkezéses területeken is ezt tapasztalta? Más pályaudvarokon mit látott? Járt valaha külföldi, pl Zágráb, Bukarest, Krakkó vagy Szófia pályaudvarán? Emlékszik a Keleti felüljáró építkezésére? Hogy ott mennyi botrány volt! Nem ért össze egy szintben a felüljáró! A kereskedők mindenütt, Miskolcon is panaszkodnak, hogy az építkezés rontja az üzletet. Olvasta a Wikileaks dokumentumait? A muzulmánok nem csak a keresztények felé, hanem egymás felé is nagyon agresszívak. Az egy beteg elme, akinek a szövegét kinyomtatta, nem élünk dzsungelben!"
Lineáris, folyószerű gondolataimat szétkapta és egy perc alatt térbe helyezte. Fizikai és történelmi térbe. Olyan gondolati sokszöggé tágította, hogy úgy véltem, bűvészmutatványt látok.
Ekkor döbbentem rá, hogy még mi mindent figyelhettem volna meg, ha a terepmunka alatt hasonló térbeli sokszögben gondolkodtam volna
A beszámoló sok tanulsággal szolgált a számomra.
Először is az én megfigyelésem időbeli kezdettel és véggel rendelkezett. Mint ahogy egy folyó folyik fentről lefelé. Közben ez, az történik, amit én megfigyelek és leírok. Odébb vonul a 4-es metrót építő brigád, kinő egy ecetfa, újabb gyorsbüfé nyílik stb. A folyó mossa a partot. Közben negatív dolgok megfigyelésére koncentráltam, lévén a tárgy Társadalmi konfliktus. Hajléktalanok, szemét, por, kriminalitás. A Keleti pályaudvar szomorú környéke bőségesen kínált megfigyelni valót.
A tanár úr azonban ilyeneket kérdezett:
"És más építkezéses területeken is ezt tapasztalta? Más pályaudvarokon mit látott? Járt valaha külföldi, pl Zágráb, Bukarest, Krakkó vagy Szófia pályaudvarán? Emlékszik a Keleti felüljáró építkezésére? Hogy ott mennyi botrány volt! Nem ért össze egy szintben a felüljáró! A kereskedők mindenütt, Miskolcon is panaszkodnak, hogy az építkezés rontja az üzletet. Olvasta a Wikileaks dokumentumait? A muzulmánok nem csak a keresztények felé, hanem egymás felé is nagyon agresszívak. Az egy beteg elme, akinek a szövegét kinyomtatta, nem élünk dzsungelben!"
Lineáris, folyószerű gondolataimat szétkapta és egy perc alatt térbe helyezte. Fizikai és történelmi térbe. Olyan gondolati sokszöggé tágította, hogy úgy véltem, bűvészmutatványt látok.
Ekkor döbbentem rá, hogy még mi mindent figyelhettem volna meg, ha a terepmunka alatt hasonló térbeli sokszögben gondolkodtam volna
Pestre érve leszálltam a vonatról. Mosolygó, beszélgető embereket láttam, akik az induló vonatokra várakoztak. A csarnokban elhaladtan a vonat beton ütközője mellett. Egy sakktábla volt rátéve. Bácsikák álltak körülötte és feszülten meredtek a bábukra.
Lineárisan gondolkodni természetes. Azért járunk iskolába,hogy térbeli legyen.
