2010. május 3., hétfő

Kemény munka

2010 április 22-25 között ismét Miskolcra utaztam. Az első napon "Társadalmi migráció és mobilitás antropológiája" c. egész napos előadást hallgattuk meg, a következő három napon mi beszéltünk, mert mindegyikére előadással kellett készülni.
Sajnos, társaim közül nagyon kevesen jöttek el. Óra után felmásztunk a tanszék melletti "hegyre". Onnan a magasból ilyen a kilátás:


















És íme, ilyen a kilátás a kollégiumi szoba asztalának magasából:

















Aki szédülős, annak bemutatom a rálátást a papucsaimra. Íme:

















Ez pedig egy elkapott, de korántsem elkapkodott kép az egyetem parkjában.

2010. március 27., szombat

Langyos szél

Végre kellemes, koratavaszi idő fogad Miskolcon, a hónak nyoma sincs. A csángókról tanultunk két napon át. Kiváló tanárunk a kolozsvári egyetemről érkezett. Szívvel és szeretettel iparkodott átadni nekünk hatalmas tudását, melyet rengeteg anekdotával fűszerezett. Az előadás többet nyújtott, mint a tudást magát, ez lelki feltöltődést is adott, mely, tudom, hosszú ideig melenget majd.





Fehér ibolya








Nyitott ablak


















Miskolci mókus mindennapi kenyere. (Barbi fotója ez a szuperjó kép.)

2010. március 18., csütörtök

A tavasz ébredése Miskolcon

Tavaly és azelőtt március közepe felé zsenge, zöld levélkék már látszottak itt-ott. Az idén azonban mi fogad minket reggel? Havazás, hótakaró, zimankó.
Tavasz ! Hahó !! Ébresztő !!!























Fekete kutya!
Edd meg a telet!

2010. március 4., csütörtök

Újra Miskolcon

Elkezdődött a második év második féléve. Úgy tűnik, megint kevesebben vagyunk, de akik itt vannak, azok a legeltökéltebbek, kialakult a kemény mag. Húzós lesz ez a félév is. Kilenc tantárgy és terepmunka mellett még szigorlat is vár ránk. De félre a sopánkodással, beszéljünk inkább a farsangról!





























Két jól sikerült jelmez: A "Tenger" kékben, a hullámok tetején, vagyis a feje búbján egy vitorlás hajóval és a Hóhér pirosban. A Hóhér 3. díjat kapott.









Az 1. díjas jelmez












Éjszakai esőcseppek

2010. február 18., csütörtök

A nő felfedezése, avagy mi befolyásol?

A Közlekedési Múzeumban vettem észre, hogy kezdem antropológus szemmel figyelni a dolgokat. Így jutottam arra a gondolatra, hogy a nők a közlekedés fejlődésének és a fejlődés nyomában járó kereskedelemnek köszönhetik a felfedezésüket. Miután a férfiaknak már nem volt mit eladni, felfedezték a nők oldaláról mutatkozó keresletben rejlő határtalan lehetőségeket. A kereskedelem nyomában pedig megjelent a nők jogainak elismerése.




















A nők felfedezését követte a gyermekek felfedezése. Milyen sok mindent lehet értékesíteni a gyermekek számára is! A hintalovacskán nyargaló kisgyereket szoktassuk át a biciklire, így lesz belőle a távolság leküzdésének mámorában élő felnőtt. Úgy is lett!
A kereskedelem nyomában pedig mi járt? A gyermekek jogainak elismerése.

















Nemrégiben olvastam, hogy a folyók szabályozása azért volt fontos valamikor, hogy a lóvontatású hajók útját, menetidejét lerövidítsék. Manapság, amikor elenyésző a folyami áruszállítás, felmerült az egykori folyamszabályozás kritikája. Azt mondják, a folyók árterein bőséggel termett a gyümölcs, dúsan hullámzottak a rétek, tele voltak élettel.
Ez csak egy példa, de mintha a környezetvédelem is a közlekedésnek és a kereskedelemnek köszönhetné a megszületését...

















Ime egy egykor működő, valódi Hóhányógép. Tehát a hóhányó is feltűnt a közlekedésben.
Az idén volt hó bőven és mivel elszoktunk tőle, nem nagyon akarta elhányni senki. Itt van a probléma gyökere! A kereskedelem lemaradt, nem fedezte fel a hóhányásban rejlő lehetőségeket, én például nem tudtam hólapátot vásárolni. Kérdés, hogy mi lesz a nagy hóhányókkal, a jogaikat mikor fogjuk elismerni? Attól tartok, ha a kereskedelem lemarad, akkor soha.