A szarvas, a róka és a majmok

Elkiabáltam azt a vakáció dolgot!
A szakmai gyakorlatunk miatt még egyszer leutaztunk Miskolcra. A Miskolci Galériában és a Polgármesteri Hivatalban hallgattunk előadást. A városban a barátaim, Laci és Barbi fényképeztek, az ő képeik közül válogattam ki néhány "állati" jót!

Gimnazisták (is) voltunk

Ritkán járok egykori iskolám környékén. Ám ha mégis, mint most, a negyvenedik érettségi találkozó alkalmával, egy hócsata jut az eszembe. Véget ért a tanítás, kiszaladtunk az épületből és felfedeztük a frissen esett havat. Szabadság és friss hó! A legforróbb nyárban is ez jut az eszembe. Másoknak más. A kapu előtt gyülekezünk, örülünk egymásnak. Nevetünk és betódulunk az udvarra.

(Sajna, a fényképezőgépemben azonnal lemerült az elem. Így hát a beszámolómhoz kölcsön-képeket használok.)




Hogy is volt? Hol volt a tornaterem? Hol volt a tanműhely? Nahát, az a gingko még mindig ott nő az udvar sarkában! Gyerünk, fel az egykori osztályterembe!



Micsoda egy fegyelmezetlen osztály! Senki nem figyel a "tanár úr" szavára.






Végre kezdődhet a névsorolvasás. Osztályterem, krétaporszag, emlékek.




Mire emlékeztek rólam? Milyen voltam? Miket csináltam? A társak emlékeiben, a régi fényképeken jólesik elmélázni...












Házigazdánk elkényeztet minket kedvességgel és mindennel, 'mi szem szájnak ingere.'




A gyertafényes nosztalgiázás az éjszakába nyúlik.

Vakáció

Június 10-én letettem az utolsó vizsgáimat.
El sem akarom hinni, elvégeztem az első évet!
Pá, pá, Miskolc! Viszlát szeptemberben, a másodikban!
És most.... kezdődjék a VAKÁCIÓÓÓ!!!!

Baby

Pár nappal korábban érkezett, mint ahogy vártuk.
A kórházi zárójelentésben az állt, hogy 23 óra 40 perckor jelentkezett a szülészeti osztályon felvételre.
Őrületes, hogy máris milyen önálló!!!
Isten hozott a fedélzeten, kislegény!
:)










:):):)

Emlékkönyv, mint idő-kapszula

Negyvennégy év után találkoztunk, egykori nyolcadikosok. 1965-ben negyvenen voltunk az osztályban. Tizenkilencen találtuk meg egymást a magyar közösségi oldal segítségével. Néhányan alig ismertük meg egymást, de olyan is volt, aki "alig változott." :)) Nagy öröm volt ez a találkozás, legalábbis nekem sokat nyújtott. Mindig elmosolyodok magamban, ha eszembe jut...



Kati elhozta az emlékkönyvét abból az időből. Ezt a bejegyzést én készítettem.






















Ezt pedig Zsuzsi rajzolta bele.