Gimnazisták (is) voltunk

Ritkán járok egykori iskolám környékén. Ám ha mégis, mint most, a negyvenedik érettségi találkozó alkalmával, egy hócsata jut az eszembe. Véget ért a tanítás, kiszaladtunk az épületből és felfedeztük a frissen esett havat. Szabadság és friss hó! A legforróbb nyárban is ez jut az eszembe. Másoknak más. A kapu előtt gyülekezünk, örülünk egymásnak. Nevetünk és betódulunk az udvarra.

(Sajna, a fényképezőgépemben azonnal lemerült az elem. Így hát a beszámolómhoz kölcsön-képeket használok.)




Hogy is volt? Hol volt a tornaterem? Hol volt a tanműhely? Nahát, az a gingko még mindig ott nő az udvar sarkában! Gyerünk, fel az egykori osztályterembe!



Micsoda egy fegyelmezetlen osztály! Senki nem figyel a "tanár úr" szavára.






Végre kezdődhet a névsorolvasás. Osztályterem, krétaporszag, emlékek.




Mire emlékeztek rólam? Milyen voltam? Miket csináltam? A társak emlékeiben, a régi fényképeken jólesik elmélázni...












Házigazdánk elkényeztet minket kedvességgel és mindennel, 'mi szem szájnak ingere.'




A gyertafényes nosztalgiázás az éjszakába nyúlik.

Vakáció

Június 10-én letettem az utolsó vizsgáimat.
El sem akarom hinni, elvégeztem az első évet!
Pá, pá, Miskolc! Viszlát szeptemberben, a másodikban!
És most.... kezdődjék a VAKÁCIÓÓÓ!!!!

Baby

Pár nappal korábban érkezett, mint ahogy vártuk.
A kórházi zárójelentésben az állt, hogy 23 óra 40 perckor jelentkezett a szülészeti osztályon felvételre.
Őrületes, hogy máris milyen önálló!!!
Isten hozott a fedélzeten, kislegény!
:)










:):):)

Emlékkönyv, mint idő-kapszula

Negyvennégy év után találkoztunk, egykori nyolcadikosok. 1965-ben negyvenen voltunk az osztályban. Tizenkilencen találtuk meg egymást a magyar közösségi oldal segítségével. Néhányan alig ismertük meg egymást, de olyan is volt, aki "alig változott." :)) Nagy öröm volt ez a találkozás, legalábbis nekem sokat nyújtott. Mindig elmosolyodok magamban, ha eszembe jut...



Kati elhozta az emlékkönyvét abból az időből. Ezt a bejegyzést én készítettem.






















Ezt pedig Zsuzsi rajzolta bele.

Évvég

Ez volt az utolsó hétvége, amit Miskolcon töltöttem.
Autonómia koncepciók Európában, Kutatásmódszertan és Bevezetés az etnográfiába elnevezésű tantárgyakat hallgattunk.
Ezúttal nem kaptam szállást a kollégiumban. Több osztálytársam foglalt helyet Miskolctapolcán, és szerencsére volt még egy szabad hely a számomra. Esténként beszélgettünk, elmentünk sétálni, jól éreztük magunkat.
A nappaliban, a polcon furcsa tárgyak álltak. Üveghal és halfarkú poharak.
Ha valaki tudja, hogy mi célt szolgáltak ezek a furcsaságok, mondja el nekem!















Virágzó akácfa az Avas kilátónál.
















Csend és rend a temetőben.
















Ez a lépcső az Avas hegyről egyenest Miskolc belvárosba vezet!















Pelyhes kis vadkacsákat láttunk a tavon Miskolctapolcán. Amilyen kicsik, olyan nagy az úszás tudásuk!







Melankólia és naplemente.
Kirakat a belvárosban.