Pompás írásmű, nem is mondok egyebet róla, inkább ide jegyzetelek néhány emlékezetes részt a regényből.
102.o. ... szüntelenül végrehajtja, ami ráosztatott - akár egy hulló esőcsepp, ha felhőjét elereszti.
129.o. Én ... szédülök és ... unatkozom, mint mindenki más, akinek sikerült megszabadulnia attól a téveszmétől, hogy a fölépülésnek és a lerombolásnak ebben a gyötrelmes körforgásában egy határozott terv volna sejthető ...
144.o. Temperálás - hangszerhangolási probléma. Werckmeister csupán az oktávok pontos távolságát megőrizve a tizenkét félhang univerzumát tizenkét egyenlő részre osztotta fel, és ez "épp a velejénél hamis".
178.o. Kénytelen volt mindent a másik szemével nézni, kénytelen volt folyton követni Eszter úr tekintetét és látni egyre tehetetlenebbül, hogy az, bármerre pillant, nem az ő felszabadító meggyőződésének, hanem rendre saját komor ítéleteinek bizonyítékaira lel.
232.o. "Visszavonom a gondolkodást ... a magam részéről, mint halálos balgaságot az összes szabad és világos gondolatot visszavonom, megtagadom az ész további használatát, s ettől a pillanattól fogva csak az erről való lemondás kifejezhetetlen örömére szorítkozom." csak erre, ismételte meg Eszter...
349.o. ...amint belekóstolt a "szomorú sorsra jutott Pflaumnénak" ebbe a rafinált készítményébe, a rumba áztatott gyümölcs "enyhén húzós fanyarával" együtt - egy szinte özönvíz előtti esti látogatást idézvén benne föl - rögtön szétfutott szájában a győzelem íze is, a diadalé, amelynek mind ez ideig csak rövid tudomásulvételére szorítkozhatott, ma viszont végre át is adhatta magát neki, hisz itt áll előtte, helyezkedett el kényelmesen hatalmas íróasztala mögött, egy egész délelőtt, midőn más dolga sincs, mint kiskanalával az üveg fölé hajolva, hogy el ne csöppenjen a leve, egyet-egyet kiemelni s elropogtatni a meggyből és elmerülve a megszerzett hatalom zavartalan élvezetében, föleleveníteni a hozzávezető út döntő állomásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése