Halak, fókák és delfinek nincsenek, bár a műsorfüzet címlapján vannak. Ellenben van hidraulika, és 27 C fokon tartott víz a medencében. És van 700 fúvóka, melyek között halaknak és fókáknak nincs hely. De talán jobb is. A vándor mutatványosok utódai ezúttal egy - a parkokban mostanában divatos - zenélő szökőkutak mintájára megépített porondon mutatják be művészetüket.
A manézs nem poros immár, a vízpára jót tesz a nagy tömeget befogadó építmény levegőjének.
A sziporkázó fényjáték, a lézer villogás, a mértani fényalakzatok változatos özöne először riasztóan hat, de lassan hozzá lehet szokni.
Nem megszokható a brutális hangerő, mely sem gyereknek, sem felnőttnek nem való. Már a hangosbemondó megszólalásakor ijedten rezzent össze a kisebbik unokám, a zene megszólalásakor pedig behúzta a fejét a nyaka közé. Persze nincs menekvés a szemre és fülre mért támadás elől. Ezért jöttünk, nem igaz?
Villámgyors átöltöző szám, kínai rúd, fejünk felett röpködő óriás papagájok, illuzionista produkciók váltogatták egymást, a számokat egy bohóclány narrációja kötötte össze.
Bár tetszéssel figyelte a kutyusok produkcióját (Lilia Maximenko), a balettel kombinált légtornász számok nem kötötték le és a hétéves unokám a szünetben azt mondta, menjünk haza nagyi, de persze nem mentünk. Meg is érte maradni, mert a sokkal rövidebb második részben volt egy kis bohóc szám szerűség (Kristóf Krisztián zsonglőr), 18 méter magas vízsugárban pörgő légtornászlány és a magasdrót szám (Peskov Vasily), mely odaszögezte a tekintetünket és kiérdemelte a vastapsot.
Kifelé jövet boldogan merültünk vissza megszokott ingerkörnyezetünkbe, a tömegbe, a poros melegbe, a fáradt gyerek nyafogásba. Agyunkból lassan elszivárgott egy különleges világ képe, ahogy szánkból a cukros nyalóka íze. A forró aszfalton tikkadtan, de elégedetten vonultunk a délibábos Hermina úti messzeségben leparkolt autónk felé. Egy feladat elvégezve: a Kitünő tanuló ingyenes cirkuszbelépőt felhasználtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése