Médiahírek szerint (2015.szept.14. mandiner, blikk.hu, hírstart.hu) még mindig "éktelenül dühös László Petrára" az a menekült férfi, akit elgáncsolt a riporternő a magyar határon. Bár az asszony többször is bocsánatot kért tőle, nem hajlandó megbocsátani neki. Sőt, azt írja az újság, hogy beperelni készül őt azon a címen, hogy "így nem lehet bánni egy menekülttel".
A menekülteket támogatni kell, nem bántalmazni. Való igaz, így nem szabad bánni egy menekülttel. Elítélem László Petra viselkedését.
Másrészről viszont:
Ha ennyi idő elteltével még most is dühös ez az ember és nem képes megbocsátani, ezt emberileg nem vagyok képes megérteni. Úgy érzem, ez az ember telhetetlen.
Mert miért is dühös ez a férfi olyan éktelenül? Azért, mert az eset kapcsán felkapta a média, kiemelkedett a menekült áradat névtelenségéből és felkarolták? Mert felfigyeltek rá, munkát, lakást kapott, és feleségével, valamint további négy gyermekével biztonságban élhet Spanyolországban?
Ezért dühös olyan éktelenül?
Ha ez az eset nem történik meg, ha nem kürtöli világgá a média, akkor ő a két évi törökországi menekült élettel a háta mögött most egy német menekült szálláson ülne a kisfiával, sorszámmal a kezében.
Bocsásson meg és ne legyen dühös, se kicsit, se nagyon. Hiszen egy ember meggondolatlansága az ő számára a szerencsét hozta meg.
