Egy szellő felsikolt, apró üvegre léps féllábon elszalad. Ó április, ó április,a nap se süt, s nem bomlanaka folyton nedvesorru kis rügyek se méga füttyös ég alatt. /Radnóti/Egyik kedvenc versem ez. Minden áprilisban eszembe jut és mindig megállapítom, hogy ma másképpen van. Idén március elején volt utoljára füttyös az ég, csípős az idő. Pestre már régen beviharzott a tavasz, de Miskolcon, a hatalmas egyetemi parkban egyenesen tombolt. A nyárias melegben vetélkedő virágillat sodródott fától fáig, és az ember egy olyan tömeges esküvőn érezte magát, ahol rengeteg a szép menyasszony.
A könyvtár mellett a fák alá ibolya szőnyeg terült.
Ösvény a parkban.
Kommunikációelmélet óra szünetében.
Tibi kommunikációelmélet jegyzetei.
Attila, a mókamester.
A tavasztól ihletet kapott Barbi művészfotói.
Az antropológia alapfogalmai után a szociálpszichológia óra elmaradt. Délután Borbély tanár úr számonkéréssel kezdte az órát, ami teljesen váratlanul ért minket, nem is tudott senki semmit. Este a maradék erőinket mozgósítva, Barbival megrohamoztuk a könyvtárat. A szálláson vacsora, fürdés és már kilenckor alvás. Másnap a kommunikációelméletről kiderült, hogy a nagy része pszichológia és hogy izgalmas tárgy, de roppant nehéz. Este a szálláson felolvastam Barbinak a Marcel Mauss-ról írott előadásomat és lemértem az időtartamát. Ő cserébe az ő előadásával, Victor Turner-rel és a szimbolikus antropológiával szórakoztatott. Agyilag kifáradva úgy aludtunk, mint a tej. Szombaton délelőtt megkaptuk a jogtudomány alapjainak a második részét. Délután öt óra lett, mire mind a hatan felolvastuk az előadásunkat T. Zsuzsa tanárnőnek. Aztán Laci és Csilla felajánlották, hogy hármunkat felhoznak Pestre. Ez egy kellemes fordulat volt a nap végén, ugyanis a vonatunkat már nem értük volna el.
