2013.06.21. Pesten hőhullám tombol. Már az egyetem vastag falai is átmelegedtek. Ünnepi díszben tételhúzás, vizsgázás. Balsejtelmek gyötörnek: nem lesz ennek jó vége!
Aztán kézfogások gratulációk, mosolyok. Mégiscsak jó vége lett!
És főleg: VÉGE lett!
:)))))))))))
I did open my blog in 2008 when I freshly retired matriculated to the university to study a Cultural Anthropology BA. But I am NOT going to close it by my age of 63 when I had taken My First MA Degree in 2013.
2013. július 8., hétfő
2013. március 28., csütörtök
A negyedik szemeszter
Nemsokára el kell hagynom a szellemi javak e pompás svédasztalát, az egyetemet, ahol olyan jóízűen töltekeztem két éven át. Tudásban kigömbölyödtem, de még ennék, ennék, mert evés közben jön meg az étvágy és mert olyan dús a kínálat...!
A jövőben sem érem be rosszabb minőségű szellemi táplálékkal, de azt már nem teszi elém senki, magamnak kell megszereznem. A tudást pedig tovább kell adnom, hozzá kell tennem a magam tégláját a nagy épülethez.
A jövőben sem érem be rosszabb minőségű szellemi táplálékkal, de azt már nem teszi elém senki, magamnak kell megszereznem. A tudást pedig tovább kell adnom, hozzá kell tennem a magam tégláját a nagy épülethez.
Húsvéti tojások egy kirakatban |
Tavaszi tél az egyetemen |
2012. szeptember 23., vasárnap
ELTE BTK Vallástudomány
3.szemeszter
Tárgyaim
Népi vallásosság a Közel-Keleten
Tibeti vallásos művészet
A magyar néphit
Vallásszociológia
Vallásantropológia
Magyar őstörténet
Antropológiai nyelvészet
Összehasonlító vallástudomány
Műhelyszeminárium
Klasszikus arab nyelv kezdőknek
A Nílus-völgy vallása
Bibliaismeret
Tárgyaim
Népi vallásosság a Közel-Keleten
Tibeti vallásos művészet
A magyar néphit
Vallásszociológia
Vallásantropológia
Magyar őstörténet
Antropológiai nyelvészet
Összehasonlító vallástudomány
Műhelyszeminárium
Klasszikus arab nyelv kezdőknek
A Nílus-völgy vallása
Bibliaismeret
2012. szeptember 22., szombat
Absztrakt festők
Nagyon kedvelem a szép festményeket, kedvenceim a tájképek.
Gyakran próbáltam megérteni, hogy festők, akik lenyűgözö biztonsággal vettik papírra, vászonra az elébük táruló világot, miért készítenek egy idő után csupasz foltokból, krix-krax vonalakból álló műveket. Mintha közös nyelvünk helyett váratlanul ismeretlen, érthetetlen nyelven kezdenének beszélni, amit csak ők értenek. Aki megfejti, az érti, aki nem, nem.
Hogy miért van így, ma sem tudom biztosan, mert festőkkel soha nem találkozom és nem áll módomban megkérdezni őket. Aki pedig megkérdezi őket, az mind lelkes nyelvismerő.
Az idők folyamán azonban a magam számára valamiféle magyarázatra leltem a miértet illetően. A magyarázat talán az emberi természetben rejlik, mely folytonos változásban van.
Úgy képzelem, hogy egy festő, amikor még fiatal, és rácsodálkozik a világra, vagy a szakmát tanulja, vagy amíg a szárnyait próbálgatja, addig az általam is látható világot ábrázolja. Később azonban valami más, a láthatatlan szerkezet, az általános szépség, vagy a rejtőzködő borzalom kezdi izgatni. Miért ne ábrázolja inkább azt? A mindenki által látható világot egy fényképezőgép is látja. Nem vagyok gép, gondolhatja egy festőMűvész. (Persze, ismétlem, nem tudom biztosan, sőt fogalmam sincs, mit gondol valójában, amikor, esetleg a maga számára is meglepő, titkokzatos külső és belső szerkezetek, talán saját gondolatainak leképeződései kezdik érdekelni. Esetleg. Talán.)
Csupa olyasmit ábrázolnak a pacák, amit a gép nem lát.
Íme, megmagyaráztam magamnak.
xxxxxxxx
No, nem, a nyelv megfejtésétől még messze vagyok.
Gyakran próbáltam megérteni, hogy festők, akik lenyűgözö biztonsággal vettik papírra, vászonra az elébük táruló világot, miért készítenek egy idő után csupasz foltokból, krix-krax vonalakból álló műveket. Mintha közös nyelvünk helyett váratlanul ismeretlen, érthetetlen nyelven kezdenének beszélni, amit csak ők értenek. Aki megfejti, az érti, aki nem, nem.
Hogy miért van így, ma sem tudom biztosan, mert festőkkel soha nem találkozom és nem áll módomban megkérdezni őket. Aki pedig megkérdezi őket, az mind lelkes nyelvismerő.
Az idők folyamán azonban a magam számára valamiféle magyarázatra leltem a miértet illetően. A magyarázat talán az emberi természetben rejlik, mely folytonos változásban van.
Úgy képzelem, hogy egy festő, amikor még fiatal, és rácsodálkozik a világra, vagy a szakmát tanulja, vagy amíg a szárnyait próbálgatja, addig az általam is látható világot ábrázolja. Később azonban valami más, a láthatatlan szerkezet, az általános szépség, vagy a rejtőzködő borzalom kezdi izgatni. Miért ne ábrázolja inkább azt? A mindenki által látható világot egy fényképezőgép is látja. Nem vagyok gép, gondolhatja egy festőMűvész. (Persze, ismétlem, nem tudom biztosan, sőt fogalmam sincs, mit gondol valójában, amikor, esetleg a maga számára is meglepő, titkokzatos külső és belső szerkezetek, talán saját gondolatainak leképeződései kezdik érdekelni. Esetleg. Talán.)
Csupa olyasmit ábrázolnak a pacák, amit a gép nem lát.
Íme, megmagyaráztam magamnak.
xxxxxxxx
No, nem, a nyelv megfejtésétől még messze vagyok.
Néhány nyári kép
Még mindig nem találtam ki, hogyan folytassam a blogolást, pedig három hosszú, forró hónap is eltelt.
A sok nyári kép közül néhányat ide teszek.
A sok nyári kép közül néhányat ide teszek.
1.kép Teljességgel Ismeretlen Állat Lábnyoma
2. kép A kisfiú és a Harmadik Nyár
3-4. kép Egy templom nagy napja
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)